Címszavak A - Kertészeti lexikon



Címszavak - A

  • Aberratio (formaeltérés): Formaeltérés rendszertani kategória. Az aberráns egyed lényegesen elüt a törzsfajtól, de elütő bélyegei nem öröklődnek és az eltérő alakoknak nincs önálló területük.
  • Abiotikus károsítók: A környezet élettelen tényezőinek szélsőséges hatásai növényeken, mint pl. a fagy, hőség, szárazság, nedvesség, vihar, hó, jég, füstgázok, talajhibák, tűz stb. káros hatása.
  • Adszorbeált anionok: Adszorbeált anionok részét vesznek a talaj szerkezetének és tápanyagforgalmának kialakításában. A OH ion a talajkolloidokat erősen peptizálja és így a szikesedés fontos tényezője. Erősen adszorbeálódik még a PO4, SiO3, humát és mesterséges polianion, amelyek koaguláltató hatasúak. A többi anion elég adszorbeálódik.
  • Alany előkészítése a szemzésre: Alany előkészítése a szemzésre. Szemezés előtt 3-4 héttel az alanyok gyökérnyakán levő hajtásokat feltisztítják. Aszályos időben ezt a gyökérnyak 10 cm magas felkupacolása vagy a csemeték megöntözése követi. Szemezés előtt egy léttel a területet megkapálják. Közvetlenül szemezés előtt a gyökérnyakat kibontják, és puha zsákdarabbal letörlik róla a talaj okozta szennyeződést.
  • Alcsalád: A Botanikai nevezéktanban közvetlenül a család alatti rangfokozat ( a nemzetségcsoport csak utána következik a sorban). Az alcsaládot rendszerint a család nevéheztapadó -aceae helyetti -oideae végződés jelöli. Sok kisebb, sőt néhány nagyobb családnál sem különítünk el alcsaládot, csak nemzetségcsoportokat. A kertészek számára azonban inkább csak az alcsaládoknak van jelentőségük. Így például a fűfélék (Poaceae) csládján belül a bambuszfélék (Bambusoideae) alcsaládja, vagy a pillangósvirágúak (Fabaceae) családja belül a Faboideae alcsalád.
  • Alfaj: A fajonbelüli legnagyobb rendszertani egység, megelőzi a változatot és az alakot. Az alfajok önálló földrajzi elterjedéssel és ökológiai jelleggel bírnak. Öröklődő tulajdonságaik minőségileg eltérnek az alapfajtól, ugyanakkor ahhoz e jellegek tekintetében fokozatos az átmenet.
  • Álhajtás, álszár: Szárnak látszó növényi rész, de valójában körkörösen elrendeződött, az alapjuknál szorosan egymást ölelő levélalapok sokaságából alakul ki, mint például a banánfajoknál (Musa, Ensete) vagy a kánnánál (Canna), vagy egyes pálmáknál a pálmatörzs folytatásaként. A valódi virágzatban végződő szár az álhajtás belsejéből tör elő, de néhány gyömbér félénél, mint pl. a Zingiber nemzetségnél közvetlenül a gyöktörzsből, az álhajtástól függetlenül indul növekedésnek.
  • Alkonypír, hajnalpír: Alkonypír vagy hajnalpír napkelte vagy napnyugta táján az égbolt időnkénti vöröses vagy sárgás színeződése. Bíborfénynek is nevezik. A levegő a napsugár kék-zöld összetevőit erősebben szórja szét, mint a vöröset és a sárgát, ezért alacsony napálláskor a levegőben hosszú utat tevő napfényben a vörös-sárga színek maradnak túlnyomóak.
  • Állevél, fillódium, levélszerű nyél: Levéllemez alakúvá módosult, Fotoszintézist végző levélnyél. A a legtöbb ausztrál Acacia fajnak kifejlett korban az állevele fejlettebb, mint maga a valódi levéllemez.
  • Almatermés: Termése alsó vagy közép állású magházból fejlődő áltermés. A 2-5 tüszőből álló tüszős terméscsoportot - ez az alma csutkája - a kiöblösödő vacokból és csészelevelekből fejlődött gyümölcshús veszi körül. Az almagyümölcsűek csoportjába soroljuk az almát körtét, birset és naspolyát. Az almatermés húsa a virág vacokrészéből jön létre, a valódi többmagvas termés a vacok belső falához forrt és csupán a csúcsi része látható a termés felső részén levő kis bemélyedésben.
  • Álörv: A levelek látszólag örvökbe rendeződnek, de ha közelről megnézzük, kiderül, hogy nagyon rövid ízközű, spirálisan (vagy ritkán átellenesen) elrendeződött levelekről van szó, amelyeket hosszabb ízköz választ el. Jellemzőően előfordul az azáleáknál (Rhododendron).
  • Altalaj: A talajnak a feltalajnál később, az alapkőzetből keletkezett mélyebb rétege. Rendszerint egyáltalán nem vagy alig tartalmaz szerves anyagot. A fák valószínűleg több ásványi anyagot vonnak ki az altalajból, mint a feltalajból, hiszen a felvehető ásványi anyagokat az esővíz gyakran az altalajba mossa.
  • Álterméscsoport: A valódi gyümölcs több összenőtt gyümölcsből álló. Például Maclura, a Morus és a Pandanus fajoknál. Áltermés
  • Álvirág, pseudanthium: Olyan virágzat, amely egy virág benyomását kelti. Sok apró virág együtt nagyobb szinfoltot ad, és ezt a hatást az álvirág szélén elhelyezkedő , gyakran feltűnő színű és alakú, többnyire meddő virágok még tovább fokozzák. A fészkesek (Asteraceae), a bodza félék (Sambuaceae), a mácsonyfélék (Dipsaceae) és az ernyősök (Apiaceae) virágzata egyben álvirág.
  • Alvórügy: Alvórügy. Olyan hajtásrügy, amely a kialakulását követő vagy késöbbi években nem hajt ki. Alvórügyeket találunk a vesszők alsó részén, a növekedési határok mentén és az ággyűrűkben. Rendszerint csak akkor hajtanak ki, ha a vesszőket, gallyakat, ágakat erősen visszavágjuk vagy az egész fát megritkítjuk. Az Alvórügy lehet normálisan fejlett vagy fejletlen.
  • Anemone alakú, szellőrózsa alakú: Olyan telt virágú fajta, amelynél a kupolásan, sűrűn álló belső szirmokat vagy sztaminódiumokat (meddő porzókat) viszonylag széleskülső sziromlevelek veszik körül.
  • Apomixis: Növényi szaporodásmód, melynél az utódok látszólag megporzás és megtermékenyítés útján, életképes magvakból keletkeznek, valójában azonban a porzós szülő génjei, még önmegporzás esetében sem vesznek részt az utód génkészletének kialakításában, így az utód voltaképp a termős egyed klónja.
  • Areola: A kaktuszok minden szárcsomónál kialakuló jellegzetes szerve: erősen módosult rövidhajtás, melyből tövisek, tüskék, serteszőrök, (leggyakrabban apró és rövid életű) levelek és virágok fejlődhetnek. Areola - Pallas lexikon(lat.). Orvosi neve ama kis pirosas gyuladásos udvarnak, mely a védhimlőt környezi; így nevezik a mellbimbó színes környékét is.
  • Aszmag: Egy termőlevélből kialakuló, egymagvú, száraz, zárt termés, legtöbbször csoportosan jelenik meg, mint például a boglárkafélék (Ranunculaceae) és pimpók (Potentilla) aszmagcsoportja.Aszmag (nucula). Egymagvú, egy termőlevélből fejlődő, szá- raz, zárva maradó termés ( Makktermések), amelynél a kemény terméshéj nem nőtt össze a maghéjjal, ellentétben a szemterméssel. Apocarp magházból fejlődik és így terméscsoportot alkot. Kü- lönböző áltermésekben is előfordul (pl. rózsa, szamóca stb.).
  • Átellenes: Egy szárcsomón növő, a száron egymással szemben elhelyezkedő levélpár.
  • Átfedő: A szomszédos sziromlevelet vagy levelet zsindelyszerűen félig takaró.

Gyönyörű növények nagy választéka Nézd meg

Kerti növények a Wiandt Kertészetből