Alany

alany

Egyes vegetatív szaporításoknál ( oltás és szemzés) használt, rendszerint magról nevelt növény, aminek a szárán, különböző helyeken végzik a szemzést vagy az Oltást, a nemes, azaz a szaporítani kívánt növényről származó Oltóvessző vel vagy rüggyel.

Alany az a növényegyed, amelyre egy másik fajtát ráoltunk, hogy vele összeforrjon és vele együtt éljen.

A gyümölcsfajtákat általában ivartalanul szaporítjuk, mert fajtajellegük csak így őrizhető meg biztosan. Az ivartalan szaporítás legelterjedtebb módja az oltás, ül. a szemezés, amikor a nemes fajta vesszejét v. rügyet (szemét) valamilyen, a célnak legjobban megfelelő gyökeres fára, az Alany-ra oltjuk rá.

Alany csak az a fajta lehet, amely biztosítja a ráoltott növényrész forradását ós együttélését. Az alany-fajták különbözőképpen hatnak a ráoltott nemes fejlődésére. Vannak erős- (vad) és gyengenövésű (törpe) Alanyok. Ezért megválasztásukkor figyelembe kell venni a ráoltandó nemes fajtát, a kívánt faalakot, a talaj tulajdonságait és az éghajlatot.

A nemes rész számára összeforradás után az Alany gyökere veszi fel a talajból a tápanyagot és rögzíti az oltványt a talajhoz.

Alany céljára rendszerint az illető nemes fajta közeli vad rokonát (tőalak) használják fel (pl. almához vadalmát).

Az Alany iránt támasztott követelmény, hogy a nemes fajtához viszonyítva jó affinitású legyen, azaz minél tökéletesebben összeforradjon azzal, miáltal a nedvkeringés, a tápanyagcsere-forgalom a legtökéletesebben és legzavartalanabbul megy végbe.

Az alanyok magvetésből származnak v. pedig ivartalan szaporítással előállított klónok. Így megkülönböztetünk tehát magonc- és klónalanyokat. Alany fajták tulajdonságai

Alany - Pallas lexikon

(a nyelvtanban) annak a személynek v. tárgynak megnevezése, melyről valamit állítunk (vagy tagadunk); például - A nap süt- ennek a mondatnak alanya -a nap-, állitmánya -süt-.

Az Alanynak nyelvtani alakja az alanyeset. Néha egészen határozatlanul, általánosságban gondoljuk az Alany-t (általános alany), s akkor magyarosan többnyire nem fejezzük ki külön szóval, hanem az igét többes 3. személyben mondjuk: Letépték a rózsátť. - Deák Ferencet a haza bölcsének nevezik.. Sokszor az ember- fejezi ki az általános alanyt: Hazájába mindig viszavágyódik az ember. Mit szóljon az ember ehhez.

Végre szintúgy használjuk mi az infinitivust vagyis főnévi igenevet: -Oly sötét van, hogy nem látni semmit-, hogy nem lát az ember semmit-. -Csak nagy üggyel-bajjal juthatni oda-. (Barbarics: A határozatlan és az általános alany. M. Nyelvör XXI. k.)

Némely kifejezéseket alany nélkül szoktunk használni s nem is gondolunk hozzájuk alanyt; ezek az alanytalan mondatok, és igéik az úgynevezett személytelen igék, például villámlik, esteledik, alkonyodik. (Veress Ignác: Alanytalan mondatok. Miklosich: Subjectlose Satze.) V. ö. Mondatrészek és Alanytalan itéletek.

Lélektani szempontból
az én tudata neveztetik alanynak, szemben e tudat egyéb tartalmával mely tárgya a tudatnak. Ily vonatkozásban mondhatta Schopenhauer: nincsen Alany tárgy nincsen tárgy alany nélkül.

Logikai szempontból az alany amaz alkotó része az ítéletnek, melyről valamit kijelentek.
Az esztetikai kritikában alanyinak mondjuk azt az ítéletet, melyben a megítélésre nem tartozó alanyi szempontok, az ítélőnek vm. véletlen hangulata, előítélete, ellenszenve, hajlama jutnak érvényre. Hasonlóképen alanyinak jelzünk minden fölfogást mely nem a tárgy mivoltát tükrözteti. A költészetben alanyi költészetnek nevezzük a lirát.

Alanyiság a fent jelzett lélektani szempont alkalmazása, midőn az egyén én-jét, ennek sajátságait, némelykor ennek tartalmát is szembe állítjuk más egyének én-jével.

Alany növénytani értelemben

különösen a kertészek szeretik használni anyatő v. vadtő helyett, l. Ojtás.

A gyümölcskertészetben az olyan fát mondják Alany-nak, amelyet csupán gyökérzete vagy gyökérzete és törzse miatt nevelnek, de gyümölcséért nem, miért is vm. más fának - amelynek gyümölcsét termelni óhajtják - ágával nemesítik be.