Szemzés, Hajtószemzés Alvószemzés Szemzőhajtás

A szemzés általában egyrügyes, tenyészidőszakban elvégzett oltásmód. A vékony hajtású (vesszőjű) növények (pl. Betula, Fagus, Carpinus) esetében alkalmazzuk a vesszős szemzést, amikor nem egy rügyet, hanem rövid szártagú, 1-3 rügyes hajtást helyezünk az alany vágásába.


A termesztésben, ha lehet, a szemzést részesítik előnyben a többi oltásmóddal szemben, mert:

  • 1. Hosszabb ideig végezhető, mint a tavaszi oltások.
  • 2. A nemes felhasználása takarékos, hisz egy rügyet (szemet) használunk egy alanyhoz, oltáshoz viszont többrügyes oltócsapot. A jó szemző szinte minden szemet fel tud használni. Különösen előnyös ez a körülmény az új fajták felszaporításakor.
  • 3. A szemzés termelékenyebb, mint az oltás. Kisebb az élőmunka-felhasználása. Egy jó szemző naponta 1500-3000 szemzést is el tud végezni, oltáskor viszont ennek csak 10-20%-át.
  • 4. A szemezéshez nem kell oltóviaszt használni, nem kell nagy erőt kifejteni a metszlap készítésekor.
  • 5. A szemzés könnyen elsajátítható, az egyes oltásmódokat azonban csak gyakorlott személlyel tudjuk elvégeztetni (pl. kecskelábékezés, nyerges lapozás).
  • 6. A legtöbb növény ilyen módon is kitűnően szaporítható, a forradás tökéletes.

A szemzés akkor sikeres, ha az alany vegetációban van.

A T-szemzéskor az is igen fontos, hogy az alany a héját a fatestről simán és teljesen feladja.

Ha a háncsrészt kapargatni kell, hogy leváljon a fatestről, a T-szemzés általában nem eredményes. Vannak azonban kivételek (pl. a Crataegus), amelynek még ilyenkor is sikeres a szemezése.

A szemzés lehet hajtó- és alvószemzés.

A hajtószemzést a vegetáció első felében, általában az alany első növekedési szakaszában végezzük.

A rügyfakadáskor készített hajtószemzéshez a szemeket az ősszel szedett oltóvesszők, a rózsához pedig többnyire a hajtatott rózsáról szedett szemek szolgáltatják.

Az ekkor végzett szemzések 2-3 hét múlva kihajtanak.

A hajtószemzés t általában a rózsa, pótszemzésre a cseresznye, újabban a Robinia fajták szaporításakor használják - Hajtószemzés ideje április második fele, május eleje.

Hajtószemzéshez mindig jól fejlett alanyokat használjunk. Rajtuk a szemzés helye felett szívóhajtásokat hagyjunk, amelyeket csak a szemzés teljes megeredése után távolítsunk el.

Az alvószemzést a második növekedési szakaszban végezzük, Alvószemzés ideje általában július közepétől szeptember végéig, a különféle alanyok nedvkeringéséhez igazodva.

Az időjárás nagy hatással van az alanyok növekedésére, tehát a szemez-hetőségére is. Az alanyba helyezett szem néhány hét alatt összeforr az alannyal, de abban az évben a nemes szem nem hajt ki, csak tavasszal fakad.

A szemzőhajtás szedése és tárolása

A szemzés sikere nagymértékben függ a szemek minőségétől. A szemző hajtásokat és az oltóvesszőket törzsültetvényről vagy kijelölt növényállományról szedjük. Csak a fajtára jellemző, egészséges növényről, érett hajtásokról szedjünk szemet.

Szemzőhajtásnak általában a 6-10 mm vastag, fejlett rügyű hajtások alkalmasak.

A hajtás a szemzésre akkor érett, ha a levelei a fajra, fajtára jellemző nagyságúak, a szemek jól fejlettek, ami együtt jár a hajtás bizonyos mértékű megfásodásával.

Az ilyen hajtás rugalmas, meghajlítva nem pattan el. A bél a fajra jellemző színű (már nem zöld).

Rózsa szemzés - A rózsán akkor érett a szemzőhajtás, ha a tüskék könnyen lepattannak róla, közben a héjrész nem szakad fel. Az említett növény szemzőhajtása lehetőleg virágban végződjék.

A leszedett hajtásokat azonnal levelezzük le, úgy, hogy a levélnyélből 1 cm-es csonk maradjon.

A hajtás legalján lévő fejletlen és a csúcsán lévő éretlen szemeket ne használjuk fel szemzésre.

A szemzőhajtásokat kötegeljük és jeltáblázzuk. A jeltáblán szerepeljen a fajta neve, származása.

A szemzőhajtásokat a szedés helyén az elszállításig nedves ruhával (pl. jutával) tekerjük be, illetve fóliával takarjuk le, és minél előbb szállítsuk a tárolás vagy a felhasználás helyére.

A megszedett szemeket nedves zsákkal takarva 3-15 napig tárolhatjuk 0-5 °C közötti hőmérsékleten.

Nem biztos az eredés, ha a levélnyél már hullik a hajtásról. Ha a szemzőhajtás fonnyadt, néhány órára állítsuk vízbe, ügyelve, hogy túlságosan ne szívja meg magát. (Ha van tartalékunk, a fonnyadt szemzőhajtást dobjuk el.) A rózsa szemzőhajtásai jól tárolhatók árnyékos helyen, 30 cm-re nyirkos földbe ásva.
Szemezéskor a hajtásokat nyirkos rongyba csavarva visszük magunkkal a sorokban.

Az alany előkészítése

Célszerű az alany alsó részét tavasztól kezdve folyamatosan megtisztítanunk. Az előtörő hajtásokat dörzsöljük le.

A gyökémyakat addig tudjuk ledörzsölni, amíg a hajtások fásodni nem kezdenek. Fásodáskor a hajtás már nem pattan le, hanem kitörik, kiszakad, káros sebeket okozva a gyökémyaki részen.

Szemzés előtt legalább három héttel a szemzés helyén 15-20 cm hosszan tőből szedjük le az összes tüskét, vesszőt, hajtást, hogy azok a munkát ne akadályozzák. A metszés során keletkezett nedvkeringési zavarok a szemzésig megszűnnek.

Szárazság esetén a szemzés előtt 10 nappal öntözzük meg az alanyokat, hogy elegendő vizet tudjanak felvenni, így héjkéregük nem ragad le a szemzésig, az életfolyamatok intenzitása növekszik.

A szemzés folyamata

A szemzést megelőzi az alanyok gyökémyaki részének kibontása (kapával vagy géppel), valamint előzetes megtisztítása.

Ez utóbbira léteznek speciális (kefével vagy erős légsugárral működő) tisztítógépek is, ennek híján kézi erővel végezzük el a tisztítást.

Az alanyt a szemzés helyén rongydarabbal töröljük tisztára.

 T-szemzés


Virágos cserje vásárlás