Szemzés, Hajtószemzés Alvószemzés Szemzőhajtás

Megosztás !

A szemzés általában egyrügyes, tenyészidőszakban elvégzett oltásmód. A vékony hajtású (vesszőjű) növények (pl. Betula, Fagus, Carpinus) esetében alkalmazzuk a vesszős szemzést, amikor nem egy rügyet, hanem rövid szártagú, 1-3 rügyes hajtást helyezünk az alany vágásába.


A termesztésben, ha lehet, a szemzést részesítik előnyben a többi oltásmóddal szemben, mert:

  • 1. Hosszabb ideig végezhető, mint a tavaszi oltások.
  • 2. A nemes felhasználása takarékos, hisz egy rügyet (szemet) használunk egy alanyhoz, oltáshoz viszont többrügyes oltócsapot. A jó szemző szinte minden szemet fel tud használni. Különösen előnyös ez a körülmény az új fajták felszaporításakor.
  • 3. A szemzés termelékenyebb, mint az oltás. Kisebb az élőmunka-felhasználása. Egy jó szemző naponta 1500-3000 szemzést is el tud végezni, oltáskor viszont ennek csak 10-20%-át.
  • 4. A szemezéshez nem kell oltóviaszt használni, nem kell nagy erőt kifejteni a metszlap készítésekor.
  • 5. A szemzés könnyen elsajátítható, az egyes oltásmódokat azonban csak gyakorlott személlyel tudjuk elvégeztetni (pl. kecskelábékezés, nyerges lapozás).
  • 6. A legtöbb növény ilyen módon is kitűnően szaporítható, a forradás tökéletes.

A szemzés akkor sikeres, ha az alany vegetációban van.

A T-szemzéskor az is igen fontos, hogy az alany a héját a fatestről simán és teljesen feladja.

Ha a háncsrészt kapargatni kell, hogy leváljon a fatestről, a T-szemzés általában nem eredményes. Vannak azonban kivételek (pl. a Crataegus), amelynek még ilyenkor is sikeres a szemezése.

A szemzés lehet hajtó- és alvószemzés.

A hajtószemzést a vegetáció első felében, általában az alany első növekedési szakaszában végezzük.

A rügyfakadáskor készített hajtószemzéshez a szemeket az ősszel szedett oltóvesszők, a rózsához pedig többnyire a hajtatott rózsáról szedett szemek szolgáltatják.

Az ekkor végzett szemzések 2-3 hét múlva kihajtanak.

A hajtószemzés t általában a rózsa, pótszemzésre a cseresznye, újabban a Robinia fajták szaporításakor használják (április második fele, május eleje).

Hajtószemzéshez mindig jól fejlett alanyokat használjunk. Rajtuk a szemzés helye felett szívóhajtásokat hagyjunk, amelyeket csak a szemzés teljes megeredése után távolítsunk el.

Az alvószemzést a második növekedési szakaszban végezzük, általában július közepétől szeptember végéig, a különféle alanyok nedvkeringéséhez igazodva.

Az időjárás nagy hatással van az alanyok növekedésére, tehát a szemez-hetőségére is. Az alanyba helyezett szem néhány hét alatt összeforr az alannyal, de abban az évben a nemes szem nem hajt ki, csak tavasszal fakad.

A szemzőhajtás szedése és tárolása

A szemzés sikere nagymértékben függ a szemek minőségétől. A szemző hajtásokat és az oltóvesszőket törzsültetvényről vagy kijelölt növényállományról szedjük. Csak a fajtára jellemző, egészséges növényről, érett hajtásokról szedjünk szemet.

Szemzőhajtásnak általában a 6-10 mm vastag, fejlett rügyű hajtások alkalmasak.

A hajtás a szemzésre akkor érett, ha a levelei a fajra, fajtára jellemző nagyságúak, a szemek jól fejlettek, ami együtt jár a hajtás bizonyos mértékű megfásodásával.

Az ilyen hajtás rugalmas, meghajlítva nem pattan el. A bél a fajra jellemző színű (már nem zöld).

A rózsán akkor érett a szemzőhajtás, ha a tüskék könnyen lepattannak róla, közben a héjrész nem szakad fel. Az említett növény szemzőhajtása lehetőleg virágban végződjék.

A leszedett hajtásokat azonnal levelezzük le, úgy, hogy a levélnyélből 1 cm-es csonk maradjon.

A hajtás legalján lévő fejletlen és a csúcsán lévő éretlen szemeket ne használjuk fel szemzésre.

A szemzőhajtásokat kötegeljük és jeltáblázzuk. A jeltáblán szerepeljen a fajta neve, származása.

A szemzőhajtásokat a szedés helyén az elszállításig nedves ruhával (pl. jutával) tekerjük be, illetve fóliával takarjuk le, és minél előbb szállítsuk a tárolás vagy a felhasználás helyére.

A megszedett szemeket nedves zsákkal takarva 3-15 napig tárolhatjuk 0-5 °C közötti hőmérsékleten.

Nem biztos az eredés, ha a levélnyél már hullik a hajtásról. Ha a szemzőhajtás fonnyadt, néhány órára állítsuk vízbe, ügyelve, hogy túlságosan ne szívja meg magát. (Ha van tartalékunk, a fonnyadt szemzőhajtást dobjuk el.) A rózsa szemzőhajtásai jól tárolhatók árnyékos helyen, 30 cm-re nyirkos földbe ásva.
Szemezéskor a hajtásokat nyirkos rongyba csavarva visszük magunkkal a sorokban.

Az alany előkészítése

Célszerű az alany alsó részét tavasztól kezdve folyamatosan megtisztítanunk. Az előtörő hajtásokat dörzsöljük le.

A gyökémyakat addig tudjuk ledörzsölni, amíg a hajtások fásodni nem kezdenek. Fásodáskor a hajtás már nem pattan le, hanem kitörik, kiszakad, káros sebeket okozva a gyökémyaki részen.

Szemzés előtt legalább három héttel a szemzés helyén 15-20 cm hosszan tőből szedjük le az összes tüskét, vesszőt, hajtást, hogy azok a munkát ne akadályozzák. A metszés során keletkezett nedvkeringési zavarok a szemzésig megszűnnek.

Szárazság esetén a szemzés előtt 10 nappal öntözzük meg az alanyokat, hogy elegendő vizet tudjanak felvenni, így héjkéregük nem ragad le a szemzésig, az életfolyamatok intenzitása növekszik.

A szemzés folyamata

A szemzést megelőzi az alanyok gyökémyaki részének kibontása (kapával vagy géppel), valamint előzetes megtisztítása.

Ez utóbbira léteznek speciális (kefével vagy erős légsugárral működő) tisztítógépek is, ennek híján kézi erővel végezzük el a tisztítást.

Az alanyt a szemzés helyén rongydarabbal töröljük tisztára.

vissza >> Növények szaporítása oldalra


Szaporítás módok

Szaporítással kapcsolatos cikkek a Kertészeti lexikon oldalakról:

Ablaktálás, összenövesztés szaporítás, oltási mód
Alany szaporítás
Alany fajták tulajdonságai szaporítás
Áthidaló oltás szaporítási mód
Bujtás szaporítási mód
Hajtószemzés szaporítási mód
Héj alá oltás szaporítási mód
Lapozás szaporítási mód
Levéldugvány szaporítási mód
Önmagára oltás szaporítási mód
Őszi szőlőoltás szaporítási mód
Szemzés szaporítási mód
Tőosztás szaporítási mód