Növényszaporítás

Cupressus arizonica tobozok

Szaporítás módok

Ivartalan szaporítás

Az ivartalan szaporítás, vegetatív szaporítás - a saját gyökerű növények előállításának főbb módjai:

  • tőosztás
  • bújtás
  • fás dugványozás
  • hajtásdugványozás (zöld és félfás dugványozás)
  • gyökérdugványozás
  • mikroszaporítás

Xenovegetatív szaporítás (oltás és szemzés), ezen belül

  • üvegházi oltások
  • szabadföldi oltások és szemzések

Vegetatív szaporítás

A vegetatív szaporításkor a növény valamely részét, szárát, gyökerét teljes regenerálódásra késztetjük, így lesz belőle saját gyökerű növény.

A vegetatív szaporítás előnyei az oltással szemben:

  • az esetek többségében egyszerűbb és kisabb szaktudást igényel, mint az oltás
  • a későbbiekben nem kell tartani az alany sarjadzásától és egyéb hátrányoos hatásaitól
  • a növekedés egyöntetűbb lesz, mint a kiegyenlítetlen magpopulációból származó alanyokra oltva

Hátrányai

  • egyes növények saját gyökerén kezdetben gyengébben fejlődnek és érzékenyebbek, mint erős növekedésű magonc alanyra oltva.
  • a nehezen gyökeresedő fajták szaporításához speciális és költséges termesztőberendezésekre van szükség
  • egyes fajták ilyen módon nem vagy csak igen csekély hatékonysággal szaporíthatók.

Dugványozás

A dugványozás során a növények valamely ivartalan részét - szár, levél, gyökér késztetjük regenerálódásra, járulékos gyökerek, járulékos hajtások képzésére. A növényrésztől függően ezek lehetnek:

  • szárdugványok, hajtásdugványok
  • levéldugványok
  • gyökérdugványok
    A szárdugvány a fásodottság fokától függően lehet zöld vagy félfás, fás állományú. A díszfaiskolai gyakorlat a leggyakrabban a fás dugványozás

A fás dugványok gyökeresedésének folyamata:
A fás dugványok gyökeresedésének látszólag egyszerű, valójában azonban igen sokrétű folyamat.

  • Gyökeresedés a kihajtás előtt: Azok a fajok gyökeresednek így, amelyek fás dugványain a gyökérelemek, az ún. preformált gyökerek már eleve jelen vannak. pl. Salix, Ribes, Cydonia, valamint azok amelyek dugványai a tartalék tápanyagok mellett a szükséges hormonokat is tartalmazza pl. Forsythia, Philadelphus. A kihajtás előtti gyökeresedést elősegíti ha a dugványtalpnál valamivel magasabb a hőmérséklet, mint a csúcsrügyeknél, amelyek így nyugalomban maradnak. Fordított esetben a gyökér és hajtásfejlődés egyszerre indul, sőt, ha túl meleg a talajfelszín és hideg az altalaj a kihajtás megelőzi a gyökeresedést.
  • Gyökeresedés a kihajtással egy időben: Ez a közepes gyökeresedőképességű fajok sajátossága. Ezek a fás dugványok rendelkeznek a szükséges tápanyag tartalékokkal, de egyéb bioaktív vegyületekkel, hormonokkal vitaminokkal nem. A gyökérképződés csak azután idulhat meg, ha a megpattanó rügy, és a fejlődő hajtás előállította ezeket a vegyületeket. pl. Spiraea, Tamarix.
  • Gyökeresedés kihajtás után, az előző évi fás részből. Ily módon gyökeresednek a vékony dugványok, amelyeknek a gyökér differeciálódásához, majd a gyökérnövekedéshez az új hajtások által termelt szerves tápanyagokra is szükségük van, valamint a melegigényes növények, pl. Vitex amelyek csak a talaj tartós átmelegedése után hajtanak ki és gyökeresednek. Addig a hajtást a gyökértelen fás dugvány látja el vízzel és szervetlen tápanyagokkal. Ilyenkor a talaj egyenletes víztartalma különösen fontos lehet.
  • Gyökeresedés kihajtás után a z új hajtás etiolált alapjából: Egyes Spiraea fajokra jellemző ez a gyökeresedési mód. Fontos a fás dugvány csúcsának felkupacolása.

A fás dugványok gyökeresedésének folyamata

Az eltűzdelt fás dugványok gyökeresedésének mechanizmusa sok tekintetben azonos egy meggyűrűzött leveles bújtványéval. Elegendő vizet kap, asszimilálni tud, de a levelek által termelt szerves tápanyagok a háncsban lefelé vándorolva nem tudnak lejutni az anyanövénybe, illetve a gyökérzetbe, hanem megrekednek a dugvány talpánál. A dugványnak ez a része nyírkos közegben, sötétben van, itt kezd regenerálódni. A regenerálódás három nagyobb szakaszra osztható:

  • Az első szakaszban a dugvány hegszövetet képez, kalluszt fejleszt, hogy beforrja a rajta ejtett sebet
  • a második szakaszban a dugvány alja kissé megvastagszik a felgyülemlett tápanyagoktól és az elsődleges kéreg gyarapodásától
  • a harmadik szakaszban bekövetkezik a változás, a kambriális szövetekben gyökérkezdemények fejlődnek, amelyek kifelé növekedve és fokozatosan differenciálódva mint látható járulékos gyökerek törnek elő.

A dugványok gyökeresedését befolyásoló tényezők

Faj Fajta

A különböző növényfajok gyökeresedése különböző. Általában elmondható, hogy a cserjék, különösen az elfekvő ágúak, jobban gyökeresednek, mint a fák, a vízes termőhelyen élők pedig szintén jobban, mint a száraz termőhelyet kedvelők, - rengeteg kivétellel ... Egy fajon belül is eltérés van az egyes egyedek, így a klónozott fajták között. A termesztendő fajta kiválasztásakor ezért nemcsak az illető fajta megjelenése fontos szempont, hanem annak gyökeresedőképessége is.

Anyanövény kondíciója

Jól gyökeresedő, életerős dugványt csak jó kondícióban lévő növényről nevelhetünk. Az anyatelepet ezért rendszeresen öntözni, metszeni kell, hogy erős, új hajtásokat hozzon. A hajtásnövekedés feltétele a jó tápanyagellátás. A nitrogénre viszont vigyázni kell. A túlzottan felpumpált hajtások hajlamosak a rotthadásra, ha pedig életben maradnak, gyökeresedésük elhúzódik. Az ilyen dugvány először nem gyökeresedik, hanem újabb és újabb hajtásokat hoz egészen addig, amíg felesleges nitrogén arány beáll az optimális szintre. Alapszabályként érvényes, hogy az anyatelepet egyoldalú nitrogéntrágyázás helyett komplex tápanyag utánpótlásban kell részesíteni, a nitrogén mellett adjunk káliumot, foszfort és lehetőleg mikroelemeket is.

A dugványozás időpontja

A legtöbb fás növény hajtásdugványai az év bizonyos szakaszában, adott hajtásáééapot elérésekor gyökeresednek jól. Ez az intervallum a könnyen gyökeresedő fajok és az örökzöldek esetében általában tágabb, a lombhullatóké rövidebb. A fás dugványoknál ugyancsak vannak gyökeresedési csúcsok és mélypontok, a nyugalmi időpont változásától függően.