Jegenyefenyő szaporítás magvetéssel

A jegenyefenyő felálló toboza szeptember második felében érik. Ezután a toboz pikkelyekre hullik szét, és csak a nyársszerű, felálló toboztengely marad (sokszor évekig) a fán.
A tobozokat a teljes érés előtt 1-2 héttel célszerű megszedni, akkor, amikor még zártak, de a csúcsuk körül néhány pikkely már megpattant.
Ha az ilyen tobozt erős csavaró mozdulattal széttörjük, benne javarészt viaszérésben lévő magvakat találunk.
Egyes Abies fajok (pl. az Abies koreana - koreai jegenyefenyő) vagy a túl száraz termőhelyen élő, nyomorgó példányok már fiatalon teremni kezdenek, magvaik nagy része azonban léha.

Csíraképes magot csak idős, egészséges fáktól remélhetünk, de a telt magvak aránya többnyire azokon sem haladja meg az 50%-ot. Egységes, a fajra jellemző magpopulációt csak tiszta állományról származó magból kapunk. A gyűjteményekben lévő fák ugyanis összekereszteződhetnek.
A megszedett tobozokat hűvös, szellős helyiségben 10-15 cm vastagon elterítjük, 1-2 hét alatt maguktól is szétesnek.
A tobozpikkelyekből kitisztított, nagy és elég puha magvakat óvatos szárnytalanítás után zárt edényben vagy fóliatasakban, 2-3 °C-on tároljuk a tavaszi magvetésig (a magvak normál
hűtőtárolással 1-2 évig, légmentesen zárt dobozokban -5- -15 °C-on mélyhűtve több éven át megőrzik csíraképességüket).
Az Abiesek magját április közepén-végén vetjük hidegágyba vagy fólia alá, vagy pedig (a tömegesebb és edzettebb fajok, pl. az Abies nordmanniana - kaukázusi v. Nordmann jegenyefenyő magját) május elején a szabadba is vethetjük. Előtte, a csírázás meggyorsítása végett, célszerű a magot 1 napra hideg vízben áztatni vagy nyirkos homokba 3 hétig hidegen elrétegezni.
Az említett előkezeléssel a vetés után 1 héttel megindul a csírázás, míg előkezelés nélkül csak 3-4 hét múlva és vontatottan.
Az A. alba, A. cephalonica és az Abies nordmanniana (kaukázusi vagy Nordmann jegenyefenyő) késő ősszel is vethető. Ez esetben a magvetést télire fenyőgallyal takarjuk, hogy át ne fagyjon.
A vetés sűrűsége: ha a magcsemete két évig tűzdelés nélkül helyben marad, akkor 250-300 db csíraképes mag/m2, ha az első év után áttűzdeljük, akkor 1000 db/m2.
A magtakarás vastagsága 1 cm. A vetés során és utána különös gondot kell fordítani a palántadőlés elleni vegyszeres védekezésre (pl. Chinosollal). A kis csemeték a nyár folyamán félárnyékot és állandó egyenletes vízellátást, az első télen pedig némi takarást igényelnek a kemény fagyok és az erős napsütés ellen.

Jegenyefenyő szaporítás dugványozással

Hajtásdugványozás. A törpejegenyefenyő fajták javasolt szaporításmódja. Oltással szaporítva ugyanis az ilyen fajták kompakt növekedése fellazul (1-1 sudárral kitörnek a gömb alakból) az erős alanyhatás miatt.
A tél végén szakított vagy talpas dugványokat készítünk, és azokat alkoholban oldott 0,2%-os IVS-sel serkentve üveg vagy fólia alatt, a szokásos módon gyökereztetjük. Elvileg a fává növő alakok is szaporíthatók dugványról, de rosszabbul gyökeresednek és később többnyire szabálytalan koronát nevelnek.

Jegenyefenyő szaporítás oltással

Oltás. Az erős növésű jegenyefenyő fajtákat vagy magot nem hozó ritka fajokat szaporíthatjuk így. Alanynak 2-3 éves magcsemetét ültetünk cserépbe, és egy vegetáción át neveljük, hogy jól begyökeresedjen.
Az oltás módja oldallapozás vagy oldalékezés üvegházban vagy fólia alatt. A nyugat-európai irodalom a nyár végi oltást javasolja. Nálunk a többi fenyőhöz hasonlóan, az Abieseket is általában a tél végén (február-március eleje) oltják: részben talán megszokásból, részben pedig üzemszervezési vagy kényelmi okok miatt.

A felhasználható alanyok:
Abies alba: a saját fajták, valamint az Abies koreana koreai jegenyefenyő, Abies pinsapo Glauca, Abies procera Glauca részére.
Abies cephalonica: a saját fajták, valamint az A. koreana (koreai jegenyefenyő), A. pinsapo 'Glauca', Abies procera Glauca részére.
Abies concolor: a saját fajták részére.
Abies nordmanniana kaukázusi vagy Nordmann jegenyefenyő: a saját fajták, valamint az koreai jegenyefenyő, Abies pinsapo 'Glanca', Abies procera 'Glauca' részére.

Jegenyefenyő nevelése

Az alapfajok magcsemetéit 2-3 éves korukban, még a rügyfakadás előtt becserepezzük, és legalább egy évig így neveljük. Szabad földbe tavasszal vagy a nyár végén ültessük.
A lényeg, hogy a növény az ősz végére jól begyökeresedjen. A 60 * 40-60 cm sor- és tőtávolság ott ajánlott, ahol gépi talajművelésre nincs lehetőség. Az oltványokat, lassabb növekedésük miatt 30 x 30 cm-re is telepíthetjük.
Az Abiesek egy része korán fakad, ezért a tavaszi fagyokra érzékeny. Ha a csúcshajtás elpusztult, rendszerint több hajtás indul felfelé. Ezek közül csak a legmegfelelőbbet hagyjuk meg.
Ha nincs ilyen, akkor a vezér pótlására a legfelső ágörv egyik oldalhajtását kössük függőleges irányban a karóhoz. Az oltványokat is karózzuk, de még így is nehéz belőlük szép, formás növényt nevelni.
Mindegyik Abies kezdetben lassan nő. Előbb a töve vastagszik és az alsó ágai terebélyesednek, majd később indul a függőleges irányú növekedése. Jó esetben is a telepítés után 4 évvel éri el a 40/60-as méretet, az oltványok még annyit sem. Ezért tápdús földbe ültessük, és tavaszonként kb. 100-200 kg hatóanyag-tartalmú, 1:1:1 arányú NPK-műtrágyát szórjunk ki egy hektárra számítva. Az Abies koreana (koreai jegenyefenyő) erősen meszes talajban rosszul fejlődik, megsárgul.
A jegenyefenyők négy év után ne maradjanak tovább egy helyben, hanem tavasszal vagy a hajtásnövekedés befejezése után, augusztus végéig ültessük át őket. Gyökerük meglehetősen ritka, lefelé hatoló, a földlabdát rosszul tartja. Ezért kitermelés után a csomagolóanyagot szorosan a földlabdára simítva varrjuk össze, és ne spárgával átkötve rögzítsük.

Jegenyefenyő betegségek, kártevők

Rozsda (Melampsorella caryophyllacearum). A fiatal törzsön és ágakon rákos jellegűvé váló golyvát okoz, és seprűsödés indul meg.
A torzult, seprűszerű hajtások vastag tűkkel borítottak.
A tűlevelek fonákán narancsszínű spórapor képződik. Az elseprűsödött rész tűi évente lehullanak. A torzulás helyén a farész megvastagszik, törékeny lesz.
Védekezés: az elseprűsödött ágrészt alapjával együtt vágjuk le és égessük el. A sebet fasebkezelővel (Lac-Balsam, Cellid, Vulneron) kenjük be.

Jegenyefenyő-kéregtetű (Mindarus abietinus). A tetvek a hajtáson, ágon szívogatnak, és levél- és ágtorzulást okozhatnak. Abies nordmannianán, Abies balsameán fordulnak elő.
Védekezés: Vegetációban a levéltetvek elleni szerek valamelyikével permetezzünk. Ügyelni kell az időpontra, mert a kéregtetvek a kora tavaszi szí-vogatás után más tápnövényre repülnek.

Fenyő-kagylóspajzstetű (Lepidosaphes newsteadi). A leveleken szívogat.
Védekezés: Lásd a növényvédelmi fejezetben, a pajzstetveknél.
Őz, szarvas (Capreolus capreolus, Cervus elaphus). A fakadó rügyeket, hajtásokat gyakran lelegelik, a nagyobb növényeken pedig barkás agancsukat szívesen dörzsölik. Vadjárta vidéken az AIbies-állományt, de inkább az egész faiskolát kerítéssel védjük.