Leyland ciprus szaporítása dugványozással

A leyland ciprus hajtásdugványozása az egyetlen eddig alkalmazott szaporításmódja (hibrid származása miatt nem terem magot).
Az irodalom a nyári dugványokat a hajtásbeérés kezdetén megszedve (július-augusztusban) tartja a legjobbnak.
A dugvány talpát ott kell megvágni, ahol a szár színe már zöldből sárgába váltott, de még nem barnult meg.

Szaporítás időpontja

A gyakorlatban Nyugat-Európában többnyire nyáron végzik a leylandi ciprus dugványozását, de talp-melegen (16 °C) télen is meggyökeresedik 2-3 hónap alatt.
Nálunk a zöld levelű leylandi fajták lassan és rosszul gyökeresednek: a dugványozást követő első tavaszon 20-30%, a többi pedig 1-2 év múlva. A rossz gyökeresedés valószínűleg azzal magyarázható, hogy hazánk száraz és napsütéses klímájában az anyanövények hajtásai elvénülnek és elvesztik gyökeresedőképességüket.
Ezt bizonyítják a nyugat-dunántúli faiskolák valamivel elfogadhatóbb gyökeresedési eredményei, valamint az, hogy a Nyugat-Európából behozott simadugványok (0,2%-os IVS-oldattal serkentve) hazánk bármely részén jól meggyökeresednek, de a belőlük nevelt anyanövények dugványai már csak nagyon alacsony százalékban. Magyarországon ajánlatos ezért az anyanövényeket magasárnyékoló alatt vagy nagy fák ritkás árnyékában nevelni (részleges etiolálás), rendszeres permetező öntözés mellett. Érdemes a dugványt egészen fiatal anyanövényről szedni. Így pl. a dugvány ágyban hagyott gyökeres leylandi dugványok egy idő után a szokásos pikkelylevél helyett puha, árszerű levelű juvenilis hajtásokat hoznak. Az ezekből a hajtásokból augusztusban vágott mikrodugványok 0,05-0,1% IVS-oldattal serkentve 5-6 hét alatt mind meggyökeresednek.
Ha idős anyanövényről normál dugványt szedtünk és azok a várt időre nem akarnak gyökeresedni, ne dobjuk ki őket. Az élő dugványok egy további évig a dugványágyban hagyva javarészt meggyökeresednek, és előtte számos, mikrodugványnak alkalmas juvenilis hajtást fejlesztenek.
Oltására ez idáig kevés tapasztalat van, de rossz gyökeresedése miatt érdemes lenne próbálkozni vele. Szülőfajai alapján (Chamaecyparis nootkatensis és Cupressus macrocarpa) a Cupressus sempervirens, C. arizonica vagy a Thuja orientalis és a Th. occidentalis magcsemetéi egyaránt jó alanyok lehetnének leylandi ciprus számára.

Leyland ciprus nevelés

A Leyland ciprusnak a Cupressuséhoz hasonló, gyér, vékony, szerteágazó gyökérzete van, ezért az átültetést nem szereti. Amíg lehet, de legalább 1 m-es nagyságig, konténerben neveljük. Szabad földbe tavasztól a nyár végéig bármikor kiültethető.
Erős növekedése miatt fiatal korban laza ágrendszere van, ezért a tavaszi kihajtás előtt, s ha szükséges, akkor júniusban ismét metsszük vissza, illetve nyírjuk meg. Az alapfajként forgalmazott klón (többnyire a 'Leighton Green') Magyarországon alevelú Castlewellan Gold fajtája fagyérzékeny)
télen többnyire megbarnul. Újabb, fagytűrőbbnek mondott sárga fajták Gold Rider, Robinson Gold most vannak kipróbálás alatt. A leylandi ciprus fajtáknak számottevő kártevője, kórokozója nincs.