Páfrányfenyő szaporítása magvetéssel

A Páfrányfenyő - Ginkgo biloba kétlaki növény.

Csak olyan termős példányokról szedjünk magot, amelyek mellett porzófa is áll, mivel a magányosan álló nőpéldányok terméketlen magot hoznak.

A szilva nagyságú, húsos burkú páfrányfenyő mag késő ősszel érik, és a lombhullás után hullik a földre.

Ha a zsíros-szívós és igen kellemetlen szagú maghúsból azonnal kitisztítjuk és elrétegezzük, a következő év tavaszán a szabadba elvetve nagy százalékban kicsírázik.

Ha mag megtisztításával tavaszig várunk (amíg a magburok rothadni kezd) még fél vagy egy teljes évig rétegezni kell, mivel csak a rákövetkező tavaszon, vontatottan csírázik majd.

A nagy tápértékű, ízletes belű páfrányfenyő magot különös gonddal kell védeni a pockok ellen, mert nemcsak a rétegezőben, de később a csírázás után is előszeretettel megrágják, és a már kikelt csemeték pusztulását okozzák.

A páfrányfenyő csemeték az első évben lassan nőnek, ezért érdemes sűrűn vetni és a kelés utáni második évben átiskolázni.

Dugványozás

Páfrányfenyő dugványozása - Hajtásdugványról a nyár első felében megszedve és 0,4% töménységű talkumporos IVS-sel vagy NES-sel serkentve elég jól gyökeresedik.

A dugványokat a lomblevelű cserjékhez hasonlóan készítjük a hosszúhajtások csúcsából. Gondot csupán az okoz, hogy az idősebb növényeken alig akad dugványkészítésre alkalmas hosszú hajtás.

A páfrányfenyőből ezért, ha klónozni akarjuk, különösen érdemes anyatelepet létesíteni, és azt rendszeres metszéssel jó hajtásnövekedésben tartani.

A gyökeres dugványokat helyben teleltessük és csak a következő év tavaszán, rügypattanás idején ültessük cserépbe. Az első évben keveset nőnek: alig 10 cm-t, 6-8 db levéllel.

Fás dugványról Japán és Kína szubtrópusi vidékein szaporítják a páfrányfenyőt.

Nálunk akkor lenne eredményes ez a módszer, ha az erősen nyírt anyanövényeket árnyékolt fóliasátorban, párás és meleg szubtrópusi viszonyok között nevelnék.

Oltás

A tél végi üvegházi Oltás cserépben előnevelt alanyok koronájába a csüngő és a törpe páfrányfenyő alakok szaporítására alkalmas.

Az oltás módja párosítás vagy kecskelábékezés, a kemény fájú lombos fákhoz hasonlóan.

Egyes amerikai faiskolák a termést nem hozó porzós páfrányfenyő példányokat vagy oszlopformákat augusztusi alvószemzéssel szaporítják 3 éves magoncalanyokra. Nálunk ez a módszer még kipróbálásra, illetve kidolgozásra vár.

Páfrányfenyő nevelés

Páfrányfenyő nevelés

A páfrányfenyő lombhullató növény, melyet a lomblevelű fákhoz hasonlóan nevelünk.

Az 1-2 éves magcsemetét a faiskolában az ott szokásos sor- és tötávolságra ültetjük, lehetőleg középkötött, meleg talajba.

Fiatal korában lassan fejlődik, majd a gyökérzet megerősödését és tövének megvastagodását követően gyorsabban nő.

Nevelése során minél kevesebbet metsszük, a csúcshajtást és a koronavesszőket egyáltalán ne.

A törzserősítőket csak akkor távolítsuk el, amikor már nincs rájuk szükség, mert újabbak nem nőnek a régi helyett.

A 4-5 éves suhángokat vagy parkfákat tavasszal földlabdával ültessük át.

Mivel a páfrányfenyő a városi klímát jól tűri, érdemes belőle sorfát nevelni. Ehhez többnyire kétszeri átültetés szükséges.

A Ginkgó biloba fát lombhullás után, feltétlenül földlabdával termeljük ki. A tavaszi időpont kedvezőbb az átültetésére.

Betegségek, kártevők

Páfrányfenyő betegségek - Mezei pocok (Microtus arvalis).

A páfrányfenyő veszélyes kártevője, mely még nyáron is körberágja a gyökérnyakat.

Télen a gyökerekre is veszélyes, ezért ne hagyjuk a közelében elgyomosodni a területet.

vissza >> Növények szaporítása, Oltás, szemzés, dugványozás listához