Hőmérséklet a növénytermesztésben

Frissítve: 2018-11-10

hőmérséklet - A növénytermesztésben a legalapvetőbb éghajlati elem. Ez határozza meg, hogy az adott területen mi termeszthető, hiszen a hőmérsékletet a szabadföldön nem, vagy alig lehet befolyásolni.
Igen fontos, hogy a hőmérséklet kedvezően alakul-e az év folyamán. A hosszú vegetációs időszak elősegíti a fák, cserjék gyorsabb fejlődését.

Ehhez azonban elegendő tápanyag és talajnedvesség is szükséges. Különösen a hajtásfejlődés időszakában fontos a napfény és az ezzel járó magasabb hőmérséklet.
Egyaránt káros a rendkívül alacsony és magas hőmérséklet, ennek ismétlődő, gyors és nagymérvű változása. Kivétel ez alól a kora ősz, amikor derült időben a meleg nappalokat hűvös, hideg, de nem fagyos éjszakák követik. Ez elősegíti a hajtások beérését és a lombhullást. Tavasszal a lassú, egyenletes felmelegedés a kívánatos. A túl korai, január-februári tartósan magas hőmérséklet kedvezőtlen, mert a növények nyugalmi időszaka befejeződik, a rügyfakadás is megindul, s ha ezután erős lehűlés, kemény fagy következik, az a növényekre káros. Korai kitavaszodáskor nagyobb a késő tavaszi fagy veszélye is, különösen a fiatal magcsemetékre (pl. Fagus, Tilia, Robinia) és a fagyérzékeny fák, cserjék (pl. Fraxinus, Koelreuteria), örökzöldek (pl. Abies, Aucuba, Laurocerasus) fakadó hajtásaira.

A késői kitavaszodás sem előnyös, mert a tavaszi munkákra, az árukiadásra és a telepítésre alig néhány hét áll rendelkezésre, és lerövidül a vegetációs időszak.
A nagy nyári meleg káros hatással van a növényekre.
A magas hőmérséklet már gátolja az asszimiláció t és növeli a párolgást. A megnövekedett vízveszteséget a növény nem tudja pótolni, s a levelek lankadása, hervadása, végső esetben elszáradása, pusztulása következhet be. A heteken át tartó erős napsütés gyakran aszállyal párosul. Erre az ország egész területén, de leginkább az Alföldön lehet számítani.
A kora őszi fagy különösen akkor okoz kárt, ha csapadékos volt a nyárutó és a hajtások még nem értek be. Ilyenkor is az örökzöldek és a hosszú vegetációs idejű, fagyérzékeny növények (pl. Paulownia, Euodia, Clerodendrum) a legveszélyeztetettebbek. Előnye is van azonban a kora őszi fagyoknak: a lombhullás hamarabb megindul, s a kitermelés korábban kezdődhet.

Hazánkban a legtöbb gondot a téli fagyok okozzák.
A növény fagyérzékenységét öröklött tulajdonságai, egészségi állapota, kora, a föld feletti részek beérettsége stb. befolyásolják. Az időjárási tényezők közül a hőmérsékleti minimum, a fagyhatás időtartama, a nappali és az éjszakai hőmérséklet közötti erős ingadozás és annak gyakorisága, a hótakaró vastagsága, az erős, száraz, hideg szél játszik szerepet. Különösen az örökzöldek szenvedhetnek sokat a téli hidegtől, a szélsőséges hőmérsékleti viszonyok tól.
Több szempontból azonban szükség is van a legalább minusz 10—-15 °C téli hidegre: elpusztítja a kártevők nagy részét, és szétfagynak az őszi mélyszántással keletkezett nagy rögök. Kell a fagyhatás az elvetett magvaknak is, enélkül egy részük nem csírázna ki.