Hamisciprus - Szaporítás Nevelés Betegségek - Chamaecyparis

Hamisciprus szaporítás

Szaporítás magvetéssel

Hamisciprus

Az alapfajokat szaporítják magról, leggyakrabban a Chamaecyparis lawsonia-nát Oregoni hamisciprus.
Az apró, gömbölyded tobozokat augusztus végén szedjük, amikor épp érni kezdenek. Szellős, meleg helyen vékonyan elterítve 1-2 hét alatt kipereg belőlük a mag.
Legjobb még az ősszel hidegágyba elvetni vagy 2-3 hónapos, 4 °C-os rétegzés után tavasszal (március-áprilisban), üveg vagy fólia alá. Sűrűn vessük, mert a magvak nagy része léha. A sárga és ezüstös lombú fajták magoncainak egy része örökli a szülőnövény tulajdonságait.

Szaporítás dugványozással

Hajtásdugványról a puha árlevelű juvenilis formák (az ún. retinospóra alakok) gyökeresednek a legjobban: Ch. l. 'Fletcheri', 'Ellwoodii', 'Blue Surprise', Ch. pisifera Squarrosa, Filifera stb.
A pikkelylevelű alakok közül általában az új fajták szaporíthatók dugványról. Ez utóbbiak bevezetését sokszor nem is a különleges dísz indokolta, hanem az, hogy jobban gyökeresednek mint a hozzájuk hasonló megjelenésű régi fajták. Így a kékesszürke Chamaecyparis lawsoniana Alumii -t felváltották a Columnaris és a Lövér fajták - kék oszlopos hamiscipus fajtákat, a sárga 'Stewartii'-t a 'Golden Wonder', 'Nova', 'Stardus'-t.
A gömb alakú hamisciprus fajták közül jól gyökeresedik a magyar 'Globus', a Ch. nootkatensis fajtái közül pedig a kékes színű 'Glauca'.

A dugványozásra legalkalmasabb a nyár második fele (július végétől szeptember közepéig) vagy a tél vége (február-március).
Ez utóbbi esetben értelemszerűen fűtött szaporítóberendezésben dugványozzunk, talpmelegre.
Fontos, hogy az anyanövények fiatalok legyenek: legjobbak a nevelés alatt álló 3-4 éves fiatal példányok, amelyekről az alakító metszéssel egyidejűleg nyerünk szaporítóanyagot. (Még jobban gyökeresednek a frissen gyökereztetett dugványokon fejlődő juvenilis hajtásokból készített mini-dugványok, de ezekkel, apró méretük miatt, az üzemek nem szívesen bíbelődnek).
A dugványokat többnyire a 10-15 cm-es oldalhajtásokból készítjük, tépve vagy éles késsel talppal megvágva. A munka mindkét esetben szaporább, mintha talp nélkül vágnánk meg az anyagot, és a rajtuk hagyott idős rész miatt a gyökeresedés is jobb. A túl hosszú dugványok csúcsát visszakurtítjuk. A dugvány sebzése előnyös. Serkentés: 0,2%-os IVS-oldattal.

Hamisciprus szaporítás - Oltás

Hamisciprus szaporítás - Téli üvegházi oltással szaporítják a nehezen gyökeresedő régi fajtákat (pl. Ch. lawsoniana 'Triomf van Boskoop', 'Alumii', 'Stewartii').
E fajták feltehetően valamikor dugványról is gyökeresedtek, az elöregedéssel azonban ezt a képességüket elveszítették.
Az alany többnyire a Chamaecyparis lawsoniana cserépben előnevelt magcsemetéje, az oltás módja oldallapozás vagy oldalékezés.
A Chamaecyparis nootkatensis 'Pendula fajta legjobb alanya a Thuja orientalis, keleti tuja. (Ezen az univerzális alanyon a többi hamisciprus is megered, de nem mindig lesz hosszú életű a később jelentkező összeférhetetlenség miatt.
Előzetes hazai kísérletek alapján a Thuja occidentalis, nyugati tuja is alkalmas alanynak tűnik több fajta számára.)
Olthatunk szabad gyökerű magcsemetére is (kézbenoltás), az időpont ez esetben március eleje (a kihajtás előtt) vagy június-július (az első növekedési hullám lecsillapodása idején).
Az oltócsapot kevéssel a gyökényak fölött helyezzük el, majd a kész oltványokat tőzegbe vagy perlitbe, a nemes résszel felfelé, sűrűn eltűzdeljük úgy, hogy az oltás helyét is sekélyen betakarjuk.
Az összeforradásig az oltványokat dugványként kezeljük: fólialagutat vagy üvegszekrényt húzunk föléjük, és nagy meleg idején kevés vízzel óvatosan permetezzük.
Elfogadhatóan erednek az augusztus-szeptemberi üvegházi oltások is, mégis ritkán alkalmazzák a faiskolák. Ennek elsősorban üzemszervezési okai vannak: ilyenkor a szabad földön is munkacsúcsok jelentkeznek.
Oltással szaporítanak nálunk egy sor törpe növekedésű fajtát is: főképp azért, mert (különösen, ha magasra oltjuk) így hamarabb érik el az értékesítésre alkalmas méretet. A nyugat-európai irodalom szerint ezek egy része oltással elveszíti tipikus formáját. Helyette ezért a hidegágyban nevelt anyanövények feltöltését javasolják (rostált lombfölddel), majd a legyökeresedett ágak bujtványként való leválasztását.
Laza talajon az erős növekedésű fajták sugaras bujtassál is szaporíthatók. A tavasszal lekampózott ágakat úgy takarjuk, hogy csak a hajtások csúcsa álljon ki.

Hamisciprus nevelés

Hamisciprus nevelés - A magcsemetéket tavasszal, a gyökeres dugványokat tavasszal vagy nyáron cserepezzük be. A fiatal növényeket télire takarjuk. A jól begyökeresedettek kiültetésére tavasszal vagy a nyár második felében kerüljön sor.
A hamisciprus párás klímát, tápdús, üde talajt igényel.
Frissen trágyázott földbe azonban ne telepítsük, mert a hajtások megsárgulnak, fejlődésük gyengébb lesz.
A Chamaecyparis nemzetségbe több faj és ezeknek nagyon sok eltérő növekedésű és igényű fajtája tartozik, ezért az egyes csoportokat külön tárgyaljuk:

A magról szaporított növények általában erős növekedésűek, gyakran már a cserépben megnyúlnak vagy csak gyéren ágasak. Ezeket a telepítés előtt a felső harmadukig vissza kell vágni. 60x40 cm-es sor- és tőtávolságra ültessük. Mivel a fiatal növények fagyérzékenyek, a téli beárnyékolásuk céljából az első évben júniusban minden 4-5. sor után 20-30 cm-es tőtávolságra kukoricát vessünk, amelyet azután csak a következő év tavaszán távolítsunk el.
Ha az előző évben nem történt volna meg, a megnyúltakat, a második év tavaszán vágjuk kétharmadára vissza. Ugyanakkor trágyázzunk is 100-200 kg/ha hatóanyag-tartalmú, 1:1:1 arányú NPK kombinált műtrágyával.
A gyorsabb fejlődés elősegítése végett júniusban vagy július elején kb. 40-60 kg/ha N-hatóanyag-tartalmú műtrágyát juttassunk ki, mert a hamis-ciprusok főleg a nyár második felében nőnek.
A túl sok vagy a túl későn (július vége után) kiszórt nitrogén növeli az amúgy is meglevő fagyérzékenységet.
A nagyon szélesre növő Chamaecyparisok oldalhajtásait tavasszal vagy júniusban vágjuk vissza. Ezzel az ágrendszer sűrűbbé, tömöttebbé válik.
A hamisciprus akkor szép, ha sudaras koronájú. Az ilyen ágrendszer a hónyomásnak is jobban ellenáll. Ezért az esetleges ikersudarak közül a gyengébbet, a rosszabb irányút távolítsuk el. A keletkezett hiányosságot a növény gyorsan elnövi.
A dugványról szaporított növények közül a fokozottan fagyérzékenyeket (pl. Chamaecyparis lawsoniana 'Blue Surprise', 'Ellwoodii' és az alakköre, 'Erecta Viridis', 'Golden Wonder) fiatalon konténerben neveljük, télire takarjuk és szabad földbe csak később ültessük ki.
A többi gyökeres dugvány egyéves cserepes nevelés után kiültethető.
Az erős növekedésűeket 60 x 40 cm-re telepítjük, és a magról szaporítottakhoz hasonlóan neveljük.
A törpe növekedésűeket 30 x30 cm-es sor- és tőtávolságra ágyakba telepítsük, ahol a gondozásuk könnyebben és biztonságosabban megoldható. Ezek árnyékolása és műtrágyázása is szükséges, az előbbiekben leírt módon. A jobb elágazódás vagy a szebb forma érdekében végzett visszavágásra ritkán, de sor kerülhet.

A hamisciprus oltványok a dugványról nem vagy csak rosszul szaporítható fajták közül kerülnek ki. Ezekről a kiültetés előtt az alany ág- és hajtásrészeit távolítsuk el. Sor- és tőtávolságuk, nevelési módjuk attól függ, hogy erős növekedésűek-e (pl. Ch. l. 'Intertexta', 'Triomf van Boskoop') vagy törpe termetűek (pl. Ch. l. 'Minima Glauca', Ch. obtusa 'Nana Gracilis').
Nevelésük is ennek megfelelően, a korábban elmondottak szerint történjék. A csüngő ágúak (pl. Ch. nootkatensis 'Pendula') csúcshajtását karózzuk, hogy minél egyenesebb törzsű, szebb alakú példányokat kapjunk.

A hamisciprusok kevés nevelési munkát igényelnek. A kétszer iskolázott, erős növekedésű fajokon a második év tavaszán a csúcshajtást vágjuk vissza, és az oldalhajtásokat sövénynyíró ollóval nyírjuk meg. így szebb alakú, tömöttebb ágrendszerű növényeket kapunk.
A csüngő hajtású fajták sudarát változatlanul karózzuk. Az esetleg fagykárt szenvedettek elszáradt hajtásait az élő részig távolítsuk el. A kisebb károsodást a hamisciprusok kinövik.
Konténerben egyre több Chamaecyparist forgalmaznak. Ezek egy részét (főképp a kisebb méretűeket), kezdettől fogva edényes növényként nevelik, míg a nagyobbak többnyire szabadföldiek, és csak később kerülnek konténerbe. Ezeket legalább egy vegetációs időn át abban kell nevelni, és csak a tökéletes begyökeresedés után szabad eladni.
A hamisciprusok érzékenyek az erős téli napsütésre. Ezért ha anyanövényről vagy állományról télen szedünk dugványt, az anyanövényeket ne vágjuk meg túlságosan, mert a megmaradt rész, különösen belül, erősen bebarnul.

Hamisciprus betegségek, kártevők

Hamisciprus betegségek - Fitoftórás hervadás (Phytophthora cinnamoni).
A fiatal növények sárgulnak, barnulnak és elszáradnak. A gyökér és a törzs alapi része elrothad. Általában a cserepes kultúrákban lép fel tömegesen, ahol körkörösen fertőződnek a növények. A kör közepén lévő a fertőzöttebb, a fertőzés onnan indul ki.
Védekezés: cserepezéshez fertőzésmentes vagy fertőtlenített talajt használjunk.
A beteg növényeket talajjal, cseréppel együtt égessük el. A cserepes és konténeres növényeket olyan, legalább 8 cm vastag drénrétegre kell telepíteni, ahol az öntözővíz a drénréteg aljára leszivárog, emiatt a benne lévő Phytophthora sporangium nem találkozik a másik növény gyökerével.
A termesztés kezdetétől többször peronoszpóra elleni szerekkel öntözzük be a cserepes növényeket.

  • Fenyőtakácsatka (Oligonychus ununguis) hamisciprus betegségek
  • Borókapajzstetű (Carulaspis juniperi)
  • Tujaaknázómoly (Argyresthia thuiella)
  • Borókaszú (Phloeosinus aubei)

A bogár a legyengült fák törzsén vagy az erősebb ágain 2-5 cm hosszú, kétágú járatot készít, ami a szijácsba nem hatol be.
A járat oldalába rakott tojásokból kikelő lárvák az anyajáratra merőlegesen újabb járatokat rágnak, amelyeknek a végét az élő fába süllyesztik, és ott bábozódnak.
E rágástól a fiatalabb és az idősebb fák is elszáradhatnak.
A kár ott szembeötlő, ahol a tápnövény a száraz levegőtől amúgy is sínylődik, és a nyár is száraz. A bogarak érési táplálkozásuk során (augusztus-október) az idősebb ágakból kiágazó egyéves hajtásokba az elágazásnál berágnak, a hajtás belsejét gyakran 20 mm hosszan is kivájják. Az ilyen ág elszíneződik, elhal, lehullik. Ha a bogár erősebb ágelágazásnál rág be, a bő gyantaképződés következtében megfullad. Mivel az élő fát is megrágja, utat nyit a másodlagos gombás fertőzésnek, ez a növényt legyengíti, és alkalmas lesz a borókaszú peterakásához, kifejlődéséhez. Károsítási idejét, a kártétel mértékét a hosszú, meleg ősz jelentősen megnöveli.
A Chamaecyparison kívül előfordul a Cupressuson, Juniperuson és Thuján is.

Védekezés a betegségek ellen

Jó egészségi állapotban lévő hamisciprus állományokban nem tud jelentős kárt tenni, ezért a Cupressaceae család növényeinek teremtsünk optimális tenyészterületet, megfelelő víz- és tápanyagellátást.
A beteg fákat vágjuk ki, égessük el. Hatásos lehet, ha a bogarak rajzásakor (április-május) vagy a fiatal bogarak kirepülésekor (augusztus) a következő szerek valamelyikével: Ditrifon 50 WP, Unitron 40 EC, Dimecron 50-nel permetezünk.