Szemzés

Hajtószemzés, Alvószemzés

Szemzés. A leghasználatosabb oltásmód. Kétféle Szemzés van, hajtószemzés és alvószemzés. Hajtóra május-június-ig, alvóra július-szeptemberig szemeznek. A Szemzés-re elő kell készülni.

Először szemzési tervet állítanak össze, majd a csemetéket készítik elő. Ennek során a gyökérnyak fölötti hajtásokat eltávolítják, feltisztogatják, hogy Szemzés-ig a sebek beforrjanak.

Közvetlenül a szaabdbani Szemzés előtt az alany gyökérnyakát kiszabadítják, kirugdossák mellőle a földet.

A szemzőhajtásról egy fejlett szemet 2,5-3 cm szempajzzsal levágnak és a héját adó alanyony vágott T-alakú nyílásba helyeznek. A sebet rafiával sűrűn bekötik.

A csapvágás hajtó-Szemzéskor a megeredés után, alvó-Szemzéskor pedig csak a Szemzés utáni télen történik.

Pajzsos Szemzésről beszélünk, ha a rügyet széles szempajzzsal vágják le a szemzőhajtásról.

Vesszős Szemzéskor szem helyett vékonyabb vesszőt helyeznek a szemzőhajtásról 2-3 cm széles gyűrűt vágnak le, amelynek közepén rügy van. Ezt az azonos vastagságú alanyra helyezik, amelyről ugyanolyan széles héjgyűrűt távolítottak el.

Szemzés után a gyökérnyakba szemzett csemetéket feltöltik. A Szemzést megfelelő időben kell végezni, túl korai szemzésnél az alany könnyen "lerúgja" azaz kiforrja a szemet.

Ha túl későn szemeznek, az alany héja leragad (nem adja a héját) és nem szemezhető vagy sikertelen lesz az eredés.

A Szemzés-sel kapcsolatos törzskönyvi adatokat (Szemzés helye, szemzett fajta neve, származása, a szemzés ideje, a szemző neve, a beszemzett csemeték száma) a Szemzés-i napló tünteti fel időrendi sorrendben.