Cefálium: A kaktuszok szárának általában csúcsi vagy ahhoz közeli, ritkábban alsóbb része, amelyen sűrűn álló gyapjas vagy serte szőrök között évente a virágok fejlődnek. A cefálium megléte bizonyos nemzetségekre, mint a Melocactus és az Espostoa, jellemző. Némely kaktuszszakértő különbséget tesz a cefálium és pszeudocefálium között, az utóbbi a szár oldalsó része, ahol a virágok bordákon, nem pedig rejtetten fejlődnek.
Chaparral: A macchia észak-amerikai megfelelője, lényegében ez is mediterrám bozótos, amely Észak-Amerika nyugati partvidékén, elsősorban Kaliforniában, szárazabb lejtőkön alakul ki, és örökzöld cserjékből, alacsonyabb fákból, többek közt Quercus és Arctostaphylos fajokból áll.
Ciátium: A kutyatejek (Euphorbia), a puszpángok (Buxus) és néhány rokon nemzetség különleges, apró, redukált, váltivarú virágok alkotta virágzata, melyben egy termős virágot több porzós virág, valaimint többnyire húsos, nektártermelő és színes, rovarcsalogató fellevelek vesznek körül. A ciátiumok gyakran nagyobb bogas virágzatba tömörülnek, s ezt gyakran még nagyobb, színes fellevelek veszik körül, mint például a mikulásvirágnál.
Cikászok: A nyitvatermők törzsének a kisebbik altörzsét képező növények közé tartozó, általában
pálmatörzset és levélüstökös koronát fejlesztő, igen nagy tobozú, kétlakifajok.
Pálma fajták ismertetése
Cirkumpolaris: Az egész félteke sarkvidéki vagy hűvösebb mérsékelt égövén előfordulő (faj vagy egyéb taxon). A gyakorlatban ezt a kifejezést inkább északi, mint déli féltekére alkalmazzák. A cirkumpoláris fajok Észak-Európában, Ázsiában, Észak-Amerikában, sőt gyakran még Grönlandon, Izlandon és a mérsékelt övi magashegységekben, például az Alpokban, a Pireneusokban, a Kárpátokban, a Sziklás-hegységben és a Sierra Nevadában is egyaránt előfordulnak.
Csarabos: Erősen savanyú, szerény termőképességű talajokon kialakuló alacsonycserjés társulás, az uralkodó fajai a hangafélék.
Csésze: Különnemű virágtakaró esetén a vacok legkülső részén eredő takarólevelek (a csészelevek) összesége. A csésze lehet szabad, illetve részben vagy egészben forrt, színe általában, a színes pártával ellentétben zöld, és asszimilációt is végez.
Csillagszőr: A szőrképlet az alapjánál csillagszerűen elágazik, ez gyakran szabad szemmel is látható . Egyes növény családok, mint például a mályvafélék (Malvaceae) jellegzetes szőrképlete.
Csipkés: Apró, domború kiemelkedésekkel és köztük hegyes bemetszésekkel tagolt levélszél.
Csomós: Keskeny levél- vagy szárköteg, például a Pinus nemzetséghez tartozó fenyőfajták kettő-, három- vagy öttagú tűlevélcsomói
Csónak (a pillangósok virágában): A pillangós párta két középső, csónakszerűen összenőtt szirma, a csúcsa V alakú
Csoportos-csonthéjas (termés): Egy virág szabad (apokarp) termőtájából kialakuló termés, mely apró csonthéjas termésekből áll. Ilyen pl. a málna, vagy szeder termése.
Csoportos termés: Egy virág szabad (apokarp) termőtájából kialakuló terméscsoport, mint például a szeder (Rubus) csoportos csonthéjas termése, vagy a boglárka (Ranunculus) aszmagcsoportja.
Csökevényes porzó, sztaminódium: Eredeti szerepét vesztett, módosult porzó. Többféle lehet: vagy egyáltalán nincs portokja, vagy van ugyan, de nem termel virágport. Gyakran ellaposodik, sziromszerüvé válik, mint sok teltvirágú fajtánál, például a bazsarózsánál (Paeonia).
