Csigák, Csiga

Frissítve: 2019-09-10       Csipkebogyó    Csírázás     Csipkebogyó     Csírázás     Csonthéjas

Csigák Gastropoda a puhatestűek törzsébe tartozó gerinctelen állatok.
Jellemzőjük a conchyoliiiból és mészsókból álló csigaház, melyet mirigyes szerv, a köpeny választ ki.

A ház lehet csökevényes, sőt hiányozhat is.
Házatlan csigák (Arionidae), kerti csigák (Agriolimax agrestis), 3), pincei meztelen Csigák és nagy meztelen Csigák (Limax maximus).

Párás nyirkos környezetet kedvelnek, ritka köztük a szárazságtűrő faj (pl. Helicella).

- a legtöbb csiga növényevő, csak elvétve találunk ragadozókat

- táplálék feldarabolására a nyelv felszínén mészsókból képzett reszelő (radula) szolgál, amely a szájpadlás hasonló szervéhez dörzsölődik.

Az ősi vízicsigák kopoltyúval lélegzenek. Ilyen a dunai rajzocsiga (Theodoxus) és a tengeri bíborcsiga.

A szárazföldi Csigáknál a köpenyüregben tüdő fejlődött ki. Legtöbb vízben élő fajunk is tüdővel lélegzik: ezek másodlagosan alkalmazkodtak a vízi életmódhoz, s levegőfelvétel végett időnként a felszínre kell jönniük.

Ilyen Csigák a tányér- (Planorbarius corneus) és a vízi csiga (Planorbis spirorbis).

A csigák többnyire hímnősek, de váltivarú fajokat is ismerünk.

Tojások útján szaporodnak, csak néhány csiga elevenszülő.

Vérkeringési rendszerük nyílt.

Érzékszerveik a tapogatók és a szemek. Utóbbiak a szárazföldi fajainknál a tapogatók végón helyezkednek el. Legnagyobb fajunk az éti csiga Helix pomatia, mely 5 cm-t is elér. Egyes fajok a kertgazdaságokban károkat okoznak.