Csalán - Utrica

csalán, utrica

Csalán Urtica, Urticaceae. Évelő v. egyéves fullánk-szőrös növények.

A nagy Csalán Utrica dioica I. másfél méterre is megnövő tarackos gyomnövény, felálló, belül üres, négyszögletes szárral.
Keresztben átellenes levelei nyelesek, többnyire szíves vállból tojásdadok, durván tűrészes szélűek, hosszan kihegyezettek. Kétlaki.

Apró, zöld virágai füzérekben helyezkednek el a levelek hónaljában.

Az egész országban nagyon gyakori, sokszor kellemetlen, tömegesen növő gyom, táplálékban gazdag, üde, humuszos talajokon, többnyire árnyékos v, fél. árnyékos helyeken.

A csalán erdőkben, irtásokban mind magról, mind tarackjai segítségével szaporodik. Szántókon legfeljebb csak átmenetileg nő.

A talaj mélyebb megforgatásával elpusztít. ható. Levelei (Urticae folium) és hajtásai (Urticae herba) drogként szolgálnak.
Leveleit és fiatal hajtásait egyes helyeken spenót helyett főzelékként fogyasztják.

Kis libák és kacsák etetésére is használják. Jó takarmány. Szárából rost nyerhető, amiből Csalánszövet készül.

Az apró csalán Utrica urens L. egyéves, 10-60 em magas növény, keresztben átellenes, tojásdad, durván tűrészes, nyeles levelekkel.

Nagyon gyakori az emberi települések környékén ammóniában gazdag talajokon.

Kertekben, falusi utcákon, árkokban, trágyadombok körül, libaIegelőkön stb. nő. Elhanyagolt konyhakertekben, gyümölcsösökben is gyakori, ahol rendes talajműveléssel könnyen elpusztítható.

Levele drogot szolgáltat, sajátságos gyenge, de nem kellemetlen szagú, sós izű.
Hangyasavat, gallusz-savat, karotint, zöld festékanyagot stb. tartalmaz.

Csalán - Pallas lexikon

Csalán (növény), csana, csanál az újabb alakja, csojja a balaton mellékén, csián a székelyek közt (Urtica Tourn.), a róla nevezett rend és család génusza, mintegy 30 (mások szerint 100) fajjal, mind a két világrész mérsékelt vidékein. Kétlaki füvek vagy kórók.
A himes virág leple 4 metszetü, 4 himes, a termő virág 2 metszetü, bibéje nyeletlen, ecsetszerü, szemgyümölcse lencse alakú.

Kemény fullánk (csalánszőr) borítja. E hosszú szőr egysejtü, lent a növénytest kiemelkedő részébe van mélyesztve, a csucsa gömböcskével, ez pedig szurós csúccsal végződik. A csalánszőr belsejében csipős égető nedv (hangyasav) képződik, a csalán érintésekor a gömböcske csúcsa a testbe furakodván és letörvén, a csalánnedv a sebbe ömlik s az ismeretes csipést vagy viszketegséget okozza.

Hazánkban 3 faja van. Legismeretesebb a nagyobbik kétlaki, égető v. disznócsalán, melynek azonban a levél alakja szerint még sok fajtája van.

Hasonló hozzá Pozsonymegye (Szt. György) Tur égeresében termő tarackoló és egylaki Csalán Kiowiensis Rog. (U. Radicans Bolla, U. Bollae Kanitz).
Az apró vagy árva Csalán (U. urens L.) sokkal alacsonyabb egylaki tojáskerek-levelü.

Az olasz csalán Utrica pillulifera L. termővirágzata gömbalaku és hosszunyelü. A tengerpart mellékén terem. A csalán csak friss állapotában csip, mert szárazon vagy vén korában a csipő nedve kiszárad. Némely külföldi csalán csipése nagyon veszedelmes.

A jávai U. stimulans, L. meg a keletindiai U. crenulata Roxb. különös daganat nélkül is 24 óráig éget, gyakran 9 napos lázat okoz, s éppoly hevesen ismétlődik, valahányszor a megmart rész megnedvesedik v. vizbe kerül.

Legveszedelmesebb a Timor szigetén élő Urtica urentissima Blume, mert a marása évekig, sőt élethossziglan is tart, nedves időben iszonyatos fájdalmakat okoz, azért a benszülöttek ördöglevélnek nevezik.

A Csalán elhagyott helyeken, házak és tanyák körül stb. seregesen nő. A fiatal Csalán a tehén, juh és baromfi tápláléka, még a tyukok korábbi és gyakrabbi tojását is elősegítené. Fiatal hajtása főzeléknek jó, szárából vászon és hamuzsir nyerhető.