Lencse

Lencse Lens culinaris Medik. ssp. esculenta Mönch. Leguminosae). A Földközi-tenger környékéről származó, régóta termesztett növény. Közép-Európában már a kőkorszakban is ismerték, egyéves, dudvaszárú növény.

Fajtái a mag nagyságában és színében különböznek egymástól. A 68,5 mm átmérőjű és 50-60 g ezermagsúlyú fajtákat nagymagvú v. tányérlencsének, a 4,5-6 mm átmérőjű és 40-50 g ezermagsúlyúakat közepes, a 3,54,5 mm átmérójú és 20-35 g ezermagsúlyúakat kis-magvúaknak nevezzük.

Az olasz, a chilei és a magyar lencse tájfajták általában zöldesek v. barnássárgák, a francia lencse pedig szürkésbarna-feketén tarkázottak. Szárazságra érzékeny, ezért csapadékosabb, párás, hűvös éghajlatú, dombos vidékeinken termesztik sikeresen, ahol a lencse zsizsik kártétele is kisebb.

A lencse talajigénye és vetési ideje megegyezik a borsóéval. Kora tavasszal 24-30 cm kapás sortávolságra 40-75 kg vetómagot vetünk kat. holdanként, 3-5 cm mélyen. Egyes helyeken tavaszi árpával keverten is vetik.

A gyomosodásra érzékeny, ezért Gabona sortávolságra csak gyommentes talajba vethető. A növényeket a borsóhoz hasonlóan ápolják és aratják. Termése az időjárástól függően erősen ingadozó.

Csépléskor ügyelni kell, hogy a diszkosz alakú mag éles szélei le ne töredezzenek és héja meg ne repedjen.
A nemesítés célja: egyenletes magnagyság és szín, vékony héj, jó fövőképesség és a betegségellenálló-képesség fokozása.

A lencse veszélyes gyomnövénye a keserű magvú lencsebükköny.
Betegségei: a feketegyökérrothadás, a peronoszpóra és a rozsda.
Kártevői: a lencsezsízsik, a lencse gubacslégy és a levéltetű.

lencsezsizsik



Kapcsolódó oldalak