Lisztharmat - Kertészeti lexikon

Frissítve: 2017-10-10

Kertészeti lexikon - L

Lisztharmat

Lisztharmat. Az Erysiphaoena családjába tartozó valódi élősködő gombák okozta betegség, melynek jellemző tünete, hogy a kórokozó gomba a növény felületét fehér (ritkán rózsaszínes vagy barna) penészszövedékkel vonja be, mintha a növény liszttel volna beszórva. A gombák egész életüket élő, zöld növényi részeken élik le.

Penészfonadékuk (micélium) a gazdanövény felületén terjed, s csupán szívótömlőket bocsátanak a felületi sejtekbe, ahonnan tápanyagjaikat szívják (felületi élősködők, ektoparaziták).

A gomba nyári szaporodó szervei a kondiniumok, amelyek a micéliumfonalak elágazásainak végén, egymás után lefűződve keletkeznek. A kondiniumok hamar csíráznak, néhány óra alatt csírafonalat fejlesztenek s azok tapadókoronggal megtapadnak a gazdanövény felületén.

A tapadókorong csúcsa áthatolásra képes fertőzési hifában végződik, mely befúrja magát a felületi sejtbe, ahol kifejleszti szívótömlőjét és megkezdődik az élősködés. A kondiniumok tavasztól nagy tömegben, folyamatosan keletkeznek és a gomba nyári elterjedését szolgálják.

Egyes lisztharmat gombáknál rendszerint a nyár végén a micéliumszövedékben kifejlődik az ivaros szaporodási alak, a peritécium. Ezekben keletkeznek tömlőkben (aszkuszokban) az aszkospórák.

A tömlőspórák többnyire csak a következő év tavaszán érnek meg és kiszóródva az aszkuszból, megindítják a fertőzést.

Sok lisztharmat fajnál a prritécium s gomba áttelelésében lényegtelen szerepet játszik. Helyette az áttelelést a rügypikkelyek közt meghúzódó micélium szolgálja, pl. a gabonalisztharmatnál a kondinium, a szőlő, a tölgy lisztharmatnál maga a micélium telel át.
Kertészeti növényeinken számos lisztharmatgomba élősködik.

Így az almán a Podosphaera leucotricha, birsen, naspolyán, galagonyán, berkenyén a Podosphaera oxyacanthae, őszibarackon a Sphaerotheca pannosa, kajszin és szilván a Phyllactinia corylea ...

Növények ültetése >>
Metszés >>
Oltás >>
Gyep, pázsit

Lisztharmat - Pallas lexikon

Lisztharmat az a fehér, lisztnemü bevonat, melyet az Erysiphe-családba tartozó gombák okoznak a növények zöld tagjain, főleg levelein.

A Lisztharmat gombák valamennyien külső paraziták, azaz miceliumuk csupán a megtámadott növények bőrén terjed szét és szaporodik el, nem szövi át sohasem azok belsejét s csupán a felhősejtekbe bocsát egyes dudorokat u. n. szivókákat (haustoriumokat) a gazdanövény nedveinek szívására.

A Lisztharmat, gombáknak két fejlődési alakja van, u. n. conidium és perithecium alakja.

A conidiumok rendesen szintelen, tojásalakú sejtek, melyek nagyszámban fűződnek le tavasszal és nyáron a gazdanövény felületét belepő miceliumszálakból kiemelkedő tartókról, s amelyek elválásuk után, ha az időjárás meleg és nedves, azonnal képesek csirázni s igy a betegséget terjeszteni.

A peritheciumok rendesen csak ősszel jelennek meg a lisztes bevonaton, mint apró, szabadszemmel éppen csak hogy kivehető fekete tokok, melyek a Lisztharmat-gombák áttelelésére szolgálnak.
A peritheciumok belsejében különböző számú tömlőket s ezekben különböző számú tömlőspórákat találni, melyek a következő tavasszal megérnek, felrepesztik a perithecium tokját s igy kiszabadulva, szintén csiráznak s megindítják újolag a betegség fejlődését.

A Lisztharmat gombáknak kb. 30 faja ismeretes Európában, melyek főleg a peritheciumokon található különböző alakú micelium-függelékek (appendiculák vagy suffulcrák) alakjai szerint, majd a peritheciumokban található tömlők s az ezekbe zárt tömlőspórák száma szerint vannak nemekbe foglalva; az Oidium nem alá pedig oly Lisztharmat-gombák soroztatnak, amelyek fejlődésében csupán a conidium alak ismeretes.

A Lisztharmat gombák mind a kultur-, mind a vadon élő növényeken nagyon gyakoriak és többször igen nagy károkat okoznak; némelyik faj (például a szőllőlisztharmat) csak egy-egy gazdanövényre, másik pedig (például a lóherelisztharmat, Erysiphe Martii Lév.) több különböző nemü, sőt családú növényre van utalva.
Említendő Lisztharmat-gombák a Podosphaera tridactyla Lév., mely a szilvafán; a Sphaerotheca pannosa Lév., mely a rózsafán; a Phyllactinia suffulta Sacc., mely a körtén; az Uncinula spiralis Berk. et Curt. (régibb neve Oidium Tuckeri Berk.), mely a szőllőn; a Microsphaera Lycii Lasch, mely a liciumon; az Erysiphe graminis Lév., mely a Gabonafélének és az Oidium Violae Pass., mely az árvácskán élősködik.

A Lisztharmat ellen biztos védekezést nyujt a növények zöldrészeinek többszöri behintése közönséges kénporral vagy kénvirággal, mit 1846. először Kyle angol kertész alkalmazott a szőllőlisztharmat ellen.

A kénpor nemcsak meggátolja a behintett növény infekcióját, hanem egyszersmind gyógyítja is a már beteg növényt, amennyiben az ennek csupán külsejéhez tapadó micelliumot tönkre teszi; az még kérdés tárgya, vajjon a kén közvetlen mérge-e a Lisztharmat-gombáknak, vagy hogy a kénből a Nap heve alatt fejlődő kénessav hat-e rájuk mérgezőleg?

A kénporhintést száraz meleg időben kell alkalmazni s e célra legegyszerübb eszköz a bojtos kénező, mi nem más, mint egy pléhszelence, amelyből a kénpor két rostán át a szelence alsó végébe alkalmazott pamutbojtok között szóratik ki. Kénporhintésre szolgálnak a kénporfujtatók is; ezek kis kézi fuvók, melyeken a kénpor felvételére egy tartó szolgál, melyből egy hosszu, végén finom rostával elzárt cső vezet ki.

Fujtatásnál a kéntartóból a kénpor a csőbe jut s ennek rostáján át finoman kiszóródik. Végül vannak háton hordozható kénporfujtató-gépek is, minő p. a Vermorel-féle Torpille.

Helytelenül Lisztharmat-nak mondják néha a különböző növényeken, főleg gyümölcsfákon található ama fehérszinü bevonatokat is, melyeket az illető növényeken nagy mennyiségben élősködő levéltetvek levedlett bőrei alkotnak.

Lisztharmat lisztharmatos virágok szilva lisztharmat lisztharmat gomba elterjedése élősködők okozta betegségek fenyőfa lucfenyő betegségei lisztharmat fertőzés tölgyfa lonc lisztharmat gombák ellen

Kertészeti lexikon