Klór

Frissítve: 2019-09-08 Lexikon címszavak K,     Klorofill     Klorózis     Kocsány     Koelreuteria, Csörgőfa     Koffein     Kókuszdió     Koldustetű

Klór (Cl) zöldessárga színű, fojtó szagú gáz. Könnyen cseppfolyósítható, vashengerekben szállítják. A klór vízben oldódik, ez a klórosvíz, melyben sósavra és hipoklórsavra bomlik. A levegőnél nehezebb. Negatív elem, mely a legtöbb elemmel közvetlenül egyesül. Hidrogénnel fény hatására robbanásszerű hevességgel reakcióba lép.

A klór a hidrogént a vízből is elvonja, miközben atomos oxigént tesz szabaddá. Erélyes oxidálószer. Kiterjedten alkalmazzák ezért színtelenítésre, szagtalanításra, fertőtlenítésre.

Klór - Pallas lexikon

Klór Sárgás-zöld gáz alakú kémiai elem. Vegyületeiben mint negativ gyök szerepel; jele Cl, atomsúlya 35,37. Ez elemet Scheele fekezte föl 1774., s az akkori teoriának megfelelően deflogisztizált sósavnak nevezte. Berthollet vizsgálatai alapján 1785. a Klór a sósav oxigénvegyülete.

Azon időben úgy a sósavat mint a klórt a nem ismert murium vagy muriatum gyök oxigénvegyületének tekintették. Gay-Lussac és Thénard, de különösen Davy vizsgálataiból kitünt, hogy a kérdéses test elem. Davy nevezte el K.-nak a görög clwhoV a. m. sárgás-zöld szó alapján.

A Klór a természetben szabad állapotban nem fordul elő; a fémekkel való vegyületei, a kloridok nagyon közönségesek. Közöttük legelterjedtebb a kősó (NaCl); más fontosabb természetben előforduló kloridok a sylvit (KCl), a karnallit (KCl.MgCl2.6H2O), a tachhydrit (CaCl2.2MgCl212H2O) stb.

Nemcsak az ásványok között, de ugy növényi, mint állati organizmusban kloridokat találunk. Előállítása sósavból történhetik. Ha ugyanis sósavat erősebben oxidáló anyaggal (mangánhiperoxid, káliumklorát, káliumkromát, káliumhipemanganát stb.) melegítünk, a sósav hidrogénjéből viz lesz, mig a Klór kiszabadul.

Előállítása kicsinyben úgy történhet, hogy darabos mangánhiperoxidot gömbölyü fenekü lombikba teszünk és reá füstölgő sósavat öntünk.

Enyhe melegítéskor Klór fejlődése megindul. Az ilyenkor fejlődő Klór azonban jelentékeny mennyiségü sósavjait ragadja magával, ezért vizen kell átvezetni, amely a sósavjait elnyeli.

Az igy előállított Klór természetesen nedves, megszárítás végett tömény kénsavon vagy klórkalciumos csövön vezetjük át.

Úgy is szokás előállítani, hogy klórnátrium és barnakő elegyét Kénsavval melegítik.
Célszerü előállítási módja az, hogy káliumdikromátot tömény sósavval melegítünk. Kis mennyiségü klórt kényelmesen klórmészkőből készíthetünk, azt ecettel vagy híg savval leöntve; igy szokás klórt fejleszteni, ha azt valamely helyiség dezinficiálására használjuk.

A Klór gyári előállítása szintén mangánhiperoxiddal sósavból készül, csak hogy a képződő mangánokloridot ismét hiperoxiddá alakítva, újból felhasználják (Weldon eljárása).

Más használt gyári előállítási módja a Deacon megállapította eljárás, mely lényegében abban áll, hogy rézszulfát-oldattal itatott, kiszárított és 400° -ra felhevített téglákra sósavgáz és levegő elegyét vezetik.

Ez előállítási mód azon alapul, hogy a levegő oxigénje rézszulfát révén oxidálja a sósavat; a rézszulfát látszólag változatlan marad. Erősen lehűtve zöldessárga folyadékká sűrüdik, mely -33,6° -on forr s -102° -on megfagy.

A gázalakú Klór a levegőnél jóval nehezebb, erre vonatkoztatott sűrüsége 2,45. Egy liter 0° -u és 760 mm. nyomású klórgáz súlya 3,173 g. Vizben meglehetősen oldható.
Közönséges hőmérésken 1 térfogat viz közel 2,5 térfogat klórt nyel el.

E Klórral telített vizet Klórviznek nevezik; a kémikus kémlőszerül használja. Esetleg gyógyszerül is használját (foszformérgezés). A magyar gyógyszerkönyvben is hivatalos (Aqua chlori).
Ha erősebben leghűtött (0°) vizbe klórgázt vezetünk, fehér pikkelyszerü kristályos test válik ki, a klórhidrát Cl2.10H2O.

A Klór nagyon erélyes elem; már közönséges hőmérséken egyesül fémekkel és kloridok képződnek. A pozitivebb fémek felhevítve elégnek benne. Nemcsak pozitiv, hanem több negativ elemmel is közvetlenül egyesül.

A hidrogénnel is könnyen egyesül. Igy ha egyenlő térfogatú Klór és hidrogénből álló elegyet csinálunk, az sötétben eláll; de ha a nap sugarai érik, avagy meggyujtjuk, a Klór a hidrogénnel explozióval egyesül (klórdurranó gáz).

Viz jelenlétében erősen oxidáló anyag. A klórviz sötétben változatlan marad, a világosságon azonban megromlik, mert a Klór a hidrogénnel egyesülve, sósavat képez, mig az oxigén kiszabadul.
A jodidok vagy bromidok oldatához klórvizet elegyítve, Jód, illetőleg bróm válik szabaddá.

Ha vizben oldott oxidálható anyaghoz klórgázt vezetünk, az oxidálódik. Különösen szénvegyületeket, növényi festékeket oxidál, halványít el a Klór, miért is ilyen célokra gyakran használják.

A Klór rossz magyar neve halvany is e sajátságára vonatkozik. Erős dezinficiáló szer. a Klór vegyületeiben mint negativ gyök szerepel; rendesen 1 vegyértékü, de vannak oly vegyületei is, amelyekben 3,5 illetőleg 7 vegyértékű.

A szabad klórt szagáról ismerhetjük fel, pontosabban arról, hogy a jódkáliumos keményítőt legcsekélyebb nyoma is megkékíti.

A kloridokban lévő klórt arról ismerjük fel, hogy ezüstnitráttal fehér turós csapadékot kapunk, mely ammoniában könnyen oldódik.

A klórt különösen a klórmész gyártására használják, továbbá más kémiai készítmények előállításakor, továbbá halványításra és dezinficiálásra.

A Klór a leghevesebben ható mérges gázok egyike, mely különösen papirgyárakban, fehérítőkben, klórmészgyárakban, kémiai dolgozókban szokott szerencsétlenségekre okot szolgáltatni.
Még a növények is oly érzékenyek e gáz iránt, hogy azok már oly híg klórtartalmú levegőben is kiasznak, melyet az ember még meg sem érez.

A mérgezés szimptomái leginkább a lélegző utakon mutatkoznak, melyeknek nyálkahártyáján a Klór sósavvá változik át; nátha, mellszorulás, fuladási rohamok, heves köhögés, esetleg a hangrés pörcse következtében fuladási, vagy a sziv megállása folytán szivbénulási halál következik be. a mérgezés ellen legjobb a vizgőz belélegzése és csillapító gyógyszerek (morfin stb.) adása, első sorban a friss levegőről gondoskodás s ezért a mérgezést okozott foglalkozás abbanhagyása.

A klórt mint gyógyszert fertőtlentőként szoktuk használni azon tulajdonsága alapján, hogy szerves anyagokkal érintkezve, ezektől hidrogént von el, szintugy a viztől is, s az ekkor eből felszabaduló oxigén hevesen oxidálja és elroncsolja a fertőző csirák protoplaszmáját, tönkre teszi azokat.

Ezen alapszik az u. n. Morveau-féle füstölés, melynél 7,5 gm. barnakövet, 10 gm. konyhasót és 20 gm. higított kénsavat (egyenlő rész angol kénsav és viz) adunk össze, mikor is annyi klórgáz képződik, mely 30 köbméter szobaterületnek a dezinficiálására és szagtalanítására elegendő.

A Klór ugyanis szagtalanítást is eszközöl, mert a kénhidrogénből szintén elvonja a hidrogént, s az igy képződő sósav ismét ammoniakot köt meg.

A Klór-füstölésnek azonban inkább csak lakatlan helyiségek dezinficiálásánál van alkalma, a betegszoba fertőtlenítése ily úton (például a klórmészből fejlődő Klór segélyével) nem sikerül, mert a fejlődő Klór mennyisége a fertőző ok elpusztítására elégtelen; nagyobb mennyiségben való fejlesztését pedig tiltja az emberre való káros hatása.

A Klórnak folyadékban elnyelt állapotában való használata fertőtlenítés céjából ez időszerint szintén nem divatos, bárha ebbeli hatása kétségen kivül áll; bebizonyult ez a boncolóterembeli sértéseknek és a gyermekágyi láznak kezelésében, mely utóbbinál halhatatlan hazánkfia Semmelweiss alkalmazta először a klórvizet, s ezáltal ez újabb, Listertől származó sebkezelés végtelen jelentőségü fejlődését indította meg.

Klór

Kapásnövények     Kapcsolódás     Káposztabarkó     Kárkép