Jód

  • Frissítve: 2019-09-13  

Jód (J) fekete, fémfényű kristályokat alkot, melegítve szublimál. Vízben oldhatatlan, alkoholban jól oldható.

Alkoholos oldatát jódtinktúra néven a gyógyászatban használják. Hidrogénvegyülete, a jódhidrogén (HJ) színtelen gáz, vízes oldata a jódhidrogénsav, erős sav, ennek sói a jodidok.

Ezeket a gyógyászat alkalmazza. A Jód-nak a magasabbrendű állatok életfolyamataiban rendkívül fontos szerepe van, a szervezetben végbemenő oxidációk szabályozója. Hiánya a pajzsmirigy megbetegedését okozza.

Jód - Pallas lexikon

Jód Kémiai elem; jele J, atomsúlya=126,54. Ez elemet Courtois fedezte fel 1811. a tengeri növények hamujában; közelebbről Davy, főképpen pedig Gay-Lussac vizsgálták meg.
A természetben szinállapotban nem fordul elő; vegyületei közül a jodidok a természetben igen elterjedtek.

Némely ásványos vizben kissé jelentékenyebb mennyiségben, továbbá a tengervizben kis mennyiségben előfordul. A tengerben élő állatok és növények többje a jódot szervezetében felhalmozza.

A chilei salétromban és más ásványokban kis mennyiségben szintén előfordul. Általában a természetben előforduló kloridokat kis mennyiségü jodidok kisérik.

A Jód előállítására a tengeri és tengermelléki növények hamuját használják, különösen tengeri algák, a Fucus- és Laminaria-féleségek tartalmaznak jelentékenyebb mennyiségű jódot.

E növények hamujában sok a nártiumkarbonát, továbbá szulfátokat, tioszulfátokat és kloridokat tartalmaz, ezenfelül nátrium és magnéziumjodidot; a hamu jódtartalma 0,1-0,5%. E hamut Skóciában kelp, Normandiában varek-nek nevezik.

A jód előállítása végett a hamut vizzel kilugozzák, amikor az említett sók feloldódnak. Az igy kapott oldatot besűrítve, a nehezebben oldható sók kikristályosíthatók.

Az így előállított anyalugot a még benne foglalt nátriumkarbonát, tioszulfát és szulfid elbontása végett, hig kénsavval megsavanyítva felfőzik, azután belőle a nátriumszulfátot lehetőleg kikristályosítva olyan végső anyalugot kapnak, mely nátrium- és magnéziumjodidban bővelkedik. Ezt Kénsavval és barnakővel alkalmas készülékben melegítik és az elillanó jódgőzöket üvegedényekben megsürítik.

Az igy előállított nyers jódot megtisztítás végett először is megszárítják, azután újból felszállasztják, rendesen kevés káliumjodiddal vegyest, hogy a szennyező klórt és brómot eltávolítsák.

A jódtartalmú anyalúgból ugy is készítik, hogy abba annyi Klórgázt vezetnek, amennyi a jodidok elbontására éppen elegendő; ilyenkor a jód csapadék alakjában kiválik.

A leszürés, kimosás és megszárítás után felszállasztják. Újabban a chilei salétrom átkristályosításakor kapott anyalugot, amely jódsavas nátriumot tartalmaz, jód előállítására felhasználják.

E végből ez anyalughoz ferroszulfát és rézszulfát oldatát elegyítik, amidőn a ferroszulfát a jódsavas nátriumot nátriumjodiddá redukálja, ebből pedig a rézszulfáttal kuprojodid válik le csapadék alakjában. A kuprojodidot kénsav és barnakővel melegítve, jód válik szabaddá.

Az árubeli jód fémfényü szürkésfekete kristálylemezkékből áll; kristályai a rombos rendszerbe tartozók. Fs. 4,95. Az enyhe hevítéskor - 114 C°-on - megolvad, valamivel 200°-on felül forr. Gőze sötét ibolyaszinü, innen az elemneve is.

A jód közönséges hőmérséken is illó; szaga átható kellemetlen, a klórra emlékeztető.

Gőzének sürüsége 126,5-szer akkora mint a hidrogéné és 8,77-szer akkora, mint a levegőé.
Gőzének sürüsége igen magas hőmérséken csökken és 1500°-on körülbelül csak felényi, amiből az következik, hogy a J2 molekulák (J) atomokra disszaciálnak.

Vizben a jód alig oldódik; 1 sr.-ének feloldására több mint 5000 sr. viz szükségeltetik. Borszeszeben, éterben, kloroformban és széndiszulfidban könnyen oldódik.

A borszeszes és éteres oldata barna, a kloroformos és széndiszulfidos oldata Ibolyaszinű. Kémiai sajátságára nézve a Klór- és brómhoz hasonló, ez elemeknél azonban fémekkel szemben kevésbé erélyes.

Vegyületeiben leggyakrabban 1 vegyértékű, de oxigén vegyületeiben mint 3, 5 és 7 vegyértékű gyök is szerepel.

A szabad jódot gőzének szinéről, továbbá arról ösmerjük fel, hogy a keményítő oldatot szék kék szinüre festi, kloroformban és széndiszulfidban pedig ibolyaszinnel oldódik.
A jodidok vizes oldatai ezüstnitráttal sárga csapadékot (AgJ) adnak, mely salétromsavban nem oldható és ammoniában is csak nyomokban oldódik.

A jodidok vizes oldatához kevés klórvizet, vörös füstölgő salétromsavat vagy ferriklorid oldatot elegyítve szabad jód képződik, mely a keményítő-oldatot kékre festi.
A szabad jód mennyiségi meghatározása többnyire nétriumtioszulfát-oldattal való megtitrálás utján történik (l. Jodometria).

A jodidokból ezüstnitráttal jódezüstöt választunk le, és ennek súlyát meghatározva, állapítjuk meg a Jód mennyiségét. A vegyületeiből alkalmas módon szabadon kiválasztva, mennyiségileg titrálással is meghatározható.

A jódot gyógyszerkészítmények előállítására használják; úgy a szabad jód mint több vegyülete fontos gyógyszerek.

A magyar gyógyszerkönyvben hivatalos jód ne legyen szennyezve klórral, brómmal vagy ciánjodiddal.