Magnézium (Mg), Kertészeti lexikon

Magnézium Mg a természetben kovasavval és szénsavval vegyülve sűrűn előfordul. A tenger vizében szintén találunk Magnézium-vegyületeket, a növényvilágban a Klorofillban. Fehér, könnyű fém, levegőn lassan oxidálódik. Vizet csak a forrás hőmérsékletén bontja.

Meggyújtva vakító lánggal ég el. Ötvözetek készítésére használják. A Magnézium-ion színtelen, keserű ízű; a tengervíz keserű ízét okozza. A növény nélkülözhetetlen hamu-alkotóeleme, nagyobb mennyiségben mérgező.

Magnézium - Pallas lexikon

Magnézium (magnesium). fémes elem, mely vegyületeiben mint kétvegyértékü pozitiv gyök szerepel; jele Mg, atomsúlya 24.

A természetben szinállapotban nem fordul elő, de vegyületei nagyon el vannak terjedve, de ezek sem találhatók oly nagy mennyiségben, mint a kalciumvegyületek.

Fontosabb ásványai: a magnezit a. Magnézium karbonát, a dolomit a. m. Magnézium-kalcium-karbonát, mely egész hegységeket alkot (budai hegyek), továbbá az olivin, tajtékkő, azbeszt, melyek különféle összetételü M.-szilikátok stb.

A Magnézium-vegyületek sohasem hiányoznak a természetes vizekben, különösen az u. n. kemény vizekben, melyekben kalciumhidrokarbonát mellett mindig Magnézium-hidrokarbonát is van.

Az ásványvizekben is találhatók egyes Magnézium-sók, például a Magnézium-szulfát a budai keserüvizekben. A talajnak is fontos alkatrésze, honnan a növények is felveszik; ezeknek, valamint a csontoknak, a vérnek, a tejnek hamujában mindig találhatók M.-vegyületek.

A szinképelemzés révén kimutatták a napban és más állócsillagokban is.

Szinállapotban először Davy állította elő; nagyobb mennyiségben tisztábban Bunsen (1852) a Magnézium-kloridnak, Matthiessen pedig a Magnézium-klorid-káliumklorid kettős sónak elektrolizise révén kapta.

Gyári előállítását Sainte-Claire-Deville és Caron állapította meg. Gyárilag úgy készül, hogy előre izzóvá tett tégelybe részletekben egészben száraz Magnézium-klorid és nátriumfém keverékét vetik bele és folypátot is kevernek hozzá, hogy a tömeg könnyebben összeolvadjon.

E magas Hőmérsékleten a nátrium redukálja a Magnézium-kloridot, minek folytán nátriumklorid és Magnézium képződik, mely utóbbi golyóvá olvad össze.
Az igy kapott tisztátalan magnéziumot konyhasó és káliumklorid keverékével összeolvasztva tisztítják meg, vagy hidrogén áramban ledesztillálják.
Újabban karnalitból (MgCl2.KCl) is gyártják dinamogépek áramának segítségével.

A Magnézium ezüstfehér, erősen fénylő, kalapálható, sodronnyá és lemezzé nyujtható fém, összetartása csekély. Fs. 1,75 500° körül megolvad és 1000°-on felül el is párolog.
Nedves levegőn oxidálódik és e miatt fényét veszti de felületén képződött oxidréteg megvédi a levegő további behatásától.
Magas hőmérsékre hevítve, a levegőn vakító fehér fénnyel Magnézium-oxiddá ég el.

E tulajdonsága miatt barlangok és olyan helyek megvilágítására használják, hová a napfény nem juthat be.

A Magnézium-fényt erélyes kémiai hatása miatt sötét helyek lefotografálásánál alkalmazzák. Közönséges hőmérsékleten a tiszta vizet nem bontja el, magasabb hőmérsékleten azonban hidrogént fejleszt abból. Hígított savak igen hevesen hatnak a Magnézium-ra és azt hidrogénfejlődés közben oldják. A negatív elemekkel sokszor már közönséges hőmérsékleten egyesül.

Sói többnyire vizben oldhatók és keserü ízüek, ezek közül egyesek igen fontos gyógyszerek (keserü só, égetett magnézia stb.)

A vizben oldható Magnézium-vegyületeknek ammoniumkloriddal és ammoniával elegyített igen híg oldatai is dinátriumhidrofoszfáttal fehér kristályos csapadékot adnak; e csapadék Magnézium-ammoniumfoszfátból áll és izzításkor Magnézium-pirofoszfáttá változik.

A Magnézium-nak mennyiségi meghatározása az utóbbi vegyület alakjában történik.
A magnéziumot szalag vagy drót alakban főleg világítási célokra, a fotografálásban és szinházakban nagyobb fényhatások előidézésére, gyántával kevert porát pedig lángba fúva jelző fényül (chatham-fény) használják.