Hüvelytermés

Hüvelytermés (legumen) a hüvelyesek, főleg a pillangósvirágúak jellemző, egy termőlevélből alakult termése: az összenövés és a termőlevél főere mentén a csúcstól a kocsány felé felnyíló, száraz, többmagvú termés.

A hüvely ritkábban haránt irányú befűződésekkel fiókokra osztott (cikkes hüvely; pl. koronafürt, japán akác), és ilyenkor nem nyílik fel, hanem feldarabolódik, máskor csigaszerűen csavarodik. Van egymagvú, fel nem nyíló hüvely is.

Hüvelyesek - Pallas lexikon

Hüvelyesek vagy hüvelyes vetemények, a magvaik végett termelt pillangós virágú növények csoportja.
Ide tartozik a borsó. a lencse, a bab és a lóbab, az abrak- és a szeges bükköny, a csicseri borsó s mások.
A Hüvelyesek magvai 44-52% keményítő mellett feltünően sok, t. i. 22-35% proteint (legumin) tartalmaznak és ezen főleg nitrogénben gazdag, kén- és foszfortartalmas anyagnak tulajdonítandó nagy tápláló erejük, melynél fogva emberi és állati táplálékul egyaránt alkalmasak.

Szalmájuk értékes takarmány. Növénytermelési tekintetben a Hüvelyesek jelentősége abban nyilvánul, hogy mély gyökérzetükkel főképen az altalajból táplálkoznak, hogy dus levélzetükkel a talajt sürün beárnyékolván, azt nagyon kedvező fizikai állapotban és gyommentesen hagyják vissza, minélfogva a hüvelyesek után minden más növény, de különösen a gabonanemüek, jól diszlenek.

Kiváló fontosságú pedig az a jelenség, hogy a Hüvelyesek nitrogénszükségletüket a légkör szabad nitrogénjéből fedezhetik.

A szabad nitrogén asszimilációja a Hüvelyesek gyökerein található u. n. gyökszivacsokban, egy azokban élő baktérium (Rhizobium Leguminosarum), közreműködésével megy végbe.

Ezen jelenségben rejlik oka annak, hogy a Hüvelyesek trágyázásánál a nitrogén mellőzhető s mivel terményeikben rendszerint több nitrogént tartalmaznak, mint amennyit a talajból fölvettek, azért a Hüvelyesek és a velük rokon egyéb pillangós virágú növények, szemben a többi növényekkel, nitrogéngyüjtőknek mondhatnak, mig a többiek nitrogénfogyasztók. habár a Hüvelyesek művelése nagyon egyszerü, trágyázásuk olcsó, terméseik általában biztosak és terményeik rendszerint jól értékesíthetők, mindazáltal a mezőgazdasági termelésnél nem játszanak valami fontos szerepet.

Hazánkban volt a Hüvelyesek termelésének az utóbbi években (1889-93) 218 400 katasztr. hold, vagyis az összes szántóföld területének egy százaléka szánva.

A főzelék hüvelyesek (paszuly, borsó, lencse) s a takarmány-hüvelyesek (bükköny, kaszanyüg, csillagfürt - Lupinus) főleg a következő betegségekben szenvednek: 1. Rozsda. A növények egész földfölötti részén, de leginkább a leveleken, veresbarna, majd sötétbarna foltok láthatók, melyek miatt a növények fejlődésükben visszamaradnak vagy fejletlen magot hoznak. A betegséget rozsdagombák okozzák.

2. Lisztharmat. A növények zöld részein piszkos-fehér bevonat támad, amelyben őszfelé fekete szemecskék láthatók; az erősen megtámadott fiatal levelek eltorzulnak, elsárgulnak s helyenkint elszáradnak. E betegséget két Lisztharmat-gomba okozza. Ellene a kénezés használ.

3. Ragya. A zöld részeken, de főleg a levelek felső lapján nagy, fehéres, később elszáradó foltok, mig a levelek alsó lapján gyengéd, szürkés por mutatkozik. E betegséget a Peronospora Viciae De By. nevü gomba okozza s ellene a bordeauxi keverékkel (l. o.) való permetezés ajánlható.

4. A Colletotrichium Lindemuthianum Sacc. et Mag. nevü gomba a paszuly hüvelyein barna, mindig egy élénkebb övvel körülvett fekélyeket okoz.

E betegséget antracnose-nak nevezik s ez a paszuly legveszedelmesebb betegsége, mely hazánkban is (M.-Óváron) igen károsan jelentkezett.

Ellene elsősorban az ajánlható, hogy ne ültessük a paszulyt más növény - szőllő, kukorica - közé, hogy a paszulyhoz a levegő jól hozzáférjen, továbbá javasolják a vetőmagnak ammoniákos rézkarbonátoldatban (4,5 l. viz, 42. g. rézkarbonát, 0,57 l. ammoniak) való 1 órai csávázását. Legtöbbet szenved e betegségben a gyalogpaszuly, a felfutó paszuly kevésbé támadhatik meg.

5. A Sclerotinia Libertiana Fckl. nevü gomba a paszuly szárát támadja meg, amely elhalaványodik s levelestől elhal.

A gomba a szár bélszövetét teszi tönkre s ebben kemény, fekete szemek, a gomba sclerotiumai jelennek meg.
6. Aranka



Kapcsolódó oldalak