Virágágy - Évelőágy

évelőágy

Az egész évben virágzó évelőágy ne legyen cél. Ha tavasztól őszig folyamatosan virágzó évelőágyat szeretnénk kialakítani, akkor az a költségeinket aránytalanul megnöveli. Helytelen az a nézet, hogy mindig virágoznia kell valaminek. Az ilyen felület összhatásában sem lesz kielégítő.
A leghelyesebb, ha a virágzási időpontok szerint alakítjuk, osztjuk meg a felületet.
Pl. késő tavaszi virágzású, nyár első felében virágzó, nyár közepén virágzó, kora őszi, szeptemberben virágzó csoportok. Az így megosztott csoportokban nem egy, hanem több, sok növény virágzik egy időben, így téve színesebbé, izgalmasabbá a látványt.

Napos és félárnyéki virágágyak, évelőágyak

A napos és árnyéki évelőágyak virágágyak növényei esetében egy erőteljes tavasz végi nyár elejei csúcs figyelhető meg. A tavaszi évszakjelző növények többsége még virágzásban van és már virágozni kezdenek a nem is elsősorban a virágdíszéért ültetett növények pl. elfekvő szárú, szőnyeget alkotó varjúhájak is.
Ebben a csoportban a virágzást a tavaszi hagymás virágok (Narcissus, Tulipa, Fritillaria, Muscari) kezdik. A virágágyban a második virágzási hullámban az Aster, Chrysanthemum, vagy Achillea fajták virágoznak.

Sziklakertek

A sziklakertekben felhasznált növények esetében is hasonló a kép. A tavaszi virágzási csúcs népszerű képviselői az Aubrieta, Phlox, Saxifraga, Arabis, Auriana, Iberis, Iris fajták és hibridek.

Árnyéki virágágyak

Az árnyéki virágágyak növényeinek tavaszi virágcsúcsa előrébb tolódik a lombhullató fák kilombosodása előtti időszakra. Az ebbe a csoportba tartozó növények eredeti élőhelyükön erdei aljnövényként élnek és vegetációs ciklusuk a lombkorona záródása után befejeződik: Waldsteinia geoides, Geranium macrorrhizum, Convallaria majalis, Helleborus, Hunyor fajok.
Külön csoportot képeznek az árnyékliliomok Hosta fajták, melyek augusztus végi virágzása elkülönült, karakteres időszakra esik.

Hangsúlyképző, karakteres évelők: Az évelőágy kiemelkedő tömbjét alkotják, az ágyat térben tagolják - magasabb növekedésű évelők pl. Macleaya, Aruncurus
Hangulatteremtő évelők: A legnagyobb díszértékű, sokáig nyíló fajták, többnyire 40-100 cm magas évelők pl. kerti margaréták, bugás lángvirág, sárga cickafark, évelő őszirózsák, télálló krizantémok. Nagyobb darabszámban, lehetőleg fajtánként is változtatva, többszörös ismétlésben alkalmazzuk őket.
Élénkítő színfoltok: Kisebb jelentőségű, vagy rövidebb virágzási idejű fajták. pl. keleti mák, íriszek, harangláb hibridek
Helykitöltő évelők: térlazítók, alacsony termetű, esetenként talajtakaró jellegű fajták amelyek kitöltik az üres részeket.

Évelőágy beültetése

Évelőágy beültetése - Az évelő kiültetés több évre szól. Az évelőágy talaját legalább 30 cm mélyen fel kell ásni, közben a tarackoktól, évelő gyomoktól meg kell tisztítani. Telepítés előtt 1 négyzetméterre számítva 4-5 kg érett szerves trágyát, vagy komposztot célszerű bedolgozni (pl. szárított, komposztált marhatrágya.
Az évelők ültetésének hagyományos időpontjai a tavasz és az ősz. Gyakorlatilag csaknem minden fajnak MINDEN időpont (vegetációs időszak) megfelelő.
Az évelőágy ápolása az öntözésen és gyomtalanításon kívül az elnyílt virágok visszavágására is terjedjen ki. Sok faj a visszavágás után másodvirágzást produkál.
Az évelők föld fölötti részei évről évre visszaszáradnak, ezért azokat vágjuk vissza a talajszintig. Erre a legjobb időszak a kora tavasz. Az ősszel elszáradt szárak és levelek a tél folyamán védenek a nagy hidegtől és megfogják a hótakarót.
Fontos ápolási munka az évelőágy felújítása is. A legtöbb évelő 2-3 éves korában a legszebb, 4-6 éves korára azonban besürüsödik, a közepe felkopaszodik, virágai apróbbakká válnak. Ilyenkor az egész ágyat fel kell szedni, a töveket szét kell osztani és újra ültetni.


Kertészeti lexikon címszavak: