Charles Robert Darwin

Charles Robert Darwin (1809-1882) világhírű angol természettudós, a modern biológia megalapozója. Atyja orvosnak, később papnak szánja.

Darwin t azonban hajlama a természettudomány felé vonzza. Kapóra jön egy meghívás földkörüli utazásra a Beagle nevű hajón, ahol mint az expedíció természettudós tagja vesz részt (1831). Az ötesztendős hajóút mély nyomokat hagy benne.

A csendes Down faluban megtelepedve búvárkodik még 12 évig fejlődéselméletén. Különösen a korabeli angol állat- és növénynemesítők eredményeire támaszkodik.

Óriási anyagot gyűjt össze megfigyeléseiből Az élő világ fejlődésének darwini tana, amelyez az " On Origin of Species " (1859) c. fő művében fejtett ki, tette valóban tudománnyá a biológiát.

Művét magyarul 1873-ban adták ki először " A fajok eredete " címmel. Azóta röbb kiadásban jelent meg, legutóbb 1955-ben (1962). Fejlődéstanában természetes okokkal magyarázta meg a fajok keletkezését és átalakulását.

Tanítása megdöntötte az addig uralkodó idealista elméleteket a fajok változatlanságáról és bebizonyította, hogy a fajok egymásból keletkeznek, hogy az élő világnak története, múltja, jelene és jövője van.

A marxizmus klasszikusai nagy elismeréssel adóznak Darwin életművének, bírálva elmélete gyengébb pontjait.

Hibájául róják fel többek között, hogy a természetes kiválasztás tárgyalásakor eltekint a változást kiváltó okok kutatásától, s inkább azt vizsgálja, miképp válnak az egyedi eltérések valamely faj ismerveivé.

Ugyancsak kifogásolják, hogy Darwin kritikátlanul elfogadja Malthus téves tanát, ahelyett, hogy tudománya fegyvereivel megcáfolná.

Félreérthetetlenül síkra szállnak azonban Darwin érdemei mellett, s jelentőségéhez mérten értékelik.

" A fajok eredete "-n kívül, amely még Darwin életében 5 kiadást ért meg, fontosabb művei:

  • Az ember származása és az ivari kiválasztás (1871)
  • Az állatok és a növények megváltozása a háziasítás alkalmával (1868)
  • Rovarevő növények (1875)
  • Az idegen és önmegporzás hatása a növények világában, a virágok különböző formái (1877)
  • A növények mozgási képessége (1886).

Darwin - Pallas lexinok

1. Erasmus, angol orvos, született Elston-ban (Nottingham), 1731., megh. 1802.

Nagyatyja Darwin Károly Robertnek, nemcsak jeles orvos, hanem költő és filozofus is volt.

Legnagyobb munkája a Zoonomia or the laws of organic life; ebben kifejtett nézetei emlékeztetnek a Brown-féle eszmemenetre (Brownianismus).

Az eszmék, melyeket hires unokája később feldolgozott, mind foglalkoztatták őt is költeményeiben és egyéb irataiban.

2. Darwin Francis, Darwin Károly fia, született Downban, 1848 aug. 16.

Tanulmányait Cambridgeben végezte, ahol 1888 óta a növénytan tanára. Segítségére volt atyjának: The power of movement in plants (1880, 1881) c. műve kiadásánál. Számos, a növényélettanra vonatkozó értekezésen kivül megirta atyjának életrajzát: The life and letters of Charles Darwin (3 köt. 1887, ném. Carustól).

3. Darwin György Howard, az előbbinek bátyja, született Doconban 1845. Cambridgeben kitünt a matematikában tanusított nagy tehetségével; később Londonban jogot tanult, 1873. azonban ismét visszatért Cambridgebe.

1877 óta a fizikális asztronómia terén nagy tevékenységet fejt ki. 1882. segítségére volt Thomson Vilmosnak, Thomson and Tait's natural philosophy c. műve kiadásánál. 1883. a cambridgei egyetem a csillagászat és kisérleti természettan tanárának hivta meg.

Számos cikket irt a Nature c. folyóiratba és az utóbbi időben nagyon sokat foglalkozott azoknak a periódusoknak kiszámításával és megállapításával, amelyek a tengeri áradásoknál, főkép az Indiai-oceánban, észlelhetők.

Irásai közt nevezetesebbek: Consanguineous marriages, amelyet a londoni statisztikai kongresszuson fel is olvasott; és: On the remote history of earth (1878.).

4. Darwin Károly Róbert - Charles Robert Darwin, angol természettudós ; szül. Shrewsburyben (Anglia) 1809 február 12., megh. Dównban (Anglia) 1882 április 19-én; jó módú, régi nemes család ivadéka s már ősei is nagy előszeretettel foglalkoztak a természettudományokkal, sőt azokat tudományosan is művelték, és valószinü, hogy Darwin őseitől örökölte a természettudományok iránti vonzalmát.

Gimnáziumi tanulmányait Shrewsbury-ben végezte; tizenhat éves korában (1825), az edinburgi egyetemre ment az orvosi tudományok hallgatására, de két év mulva elhagyta e pályát és az egyházira akart készülni, tantárgyai közül azonban legnagyobb előszeretettel a természetrajziakat tanulmányozta.

Tanulmányai befejezte után 22 éves korában a Beagle hajón 1831. dec. 27. földkörüli útra indult, amely alkalommal a következő vidékeket látogatta meg: San Jago, Capverdi szigetek, Brazilia, Maldonado, Mentevideo, Rio Negro, Bahia blanca, Buenos-Ayres, Santa Fé, Banda Oriental, Patagonia, Falklandi-szigetek, Tüzföld, Chile, a Cordillerák, Galopagos, Tahiti s más csendes-oceáni szigetek, Uj Zéland, Ausztrália, Mauricius szigetek, Jóreményfok, Szt.-Ilona szigete, az Azori szigetek s aztán öt évi távollét után, 1836 okt. 2. visszaérkezett Angliába.

Utazása alatt kőzeteket, kövületeket, állatokat és növényeket gyüjtögetett, de emellett tanulmányozta az állatok és növények, valamint a benszülött emberek tulajdonságait, életviszonyait.

A gyüjtött gazdag anyagot aztán a leghiresebb angol szakemberekkel feldolgoztatva 1840-43. az angol kormány kiadta:

The Zoology of the Voyage of H.M.S. Beagle Under the Command of Captain Fitzroy, during the years 1832. to. 1836. etc. c. művét. D.-s Reise um die Erde. Ném. ford. Helrich, Giessen 1892.

E nagy munka szerkesztése és kiadása idején három évig Londonban tartózkodott, de 1839. megnősülvén, 1842. a Kent-grófságban fekvő Dawn faluba vonult vissza s egész haláláig itt élt visszavonulva, minden idejét családjának és a tudománynak szentelve.

1842-től 1846-ig világkörüli utjának és több geologiai munkának és értekezésnek megirásával foglalkozott.

Előbb említett munkája: Egy természetbuvár utazása a világ körül, cimen jelent meg 1845. s bár naplószerüleg irta, mégis igen érdekes és becses, úgy hogy életrajzának ismertetése kapcsán, Margó idevonatkozólag ezt mondja: E munka szerzője ama ritka irókhoz tartozik, kik néhány találó szóval és mondattal egy vidék jellemző sajátságait oly egyszerüen és hiven s egyszersmind oly élénken tudják ecsetelni, mintha ennek hű tükörképét látnók szemeink előtt lebegni.

Kisebb geologiai értekezései közül, melyek a londoni Geological Society évkönyveiben 1842-1846 között jelentek meg, fontosabbak a következők: A vándorkövek elterjedéséről s az egyidejü nemréteges lerakodásokról Dél-Amerikában. A régi jégáramoknak hatásáról Carnarvonshireben és az uszó jéggtől tovaszállított vándorkövekről.

Délamerikában észlelt némely vulkanikus tünemény összefüggéséről s a hegyláncok és a Vulkánok képzéséről. Az Atlanti-tengeren a hajókra lehulló finom porról.
A falklandi szigetek geologiai viszonyairól.

Nagyobb geológiai munkái: Geologiai vizsgálatok a vulkanikus szigetek és Dél-Amerika egyes részei körül, továbbá:

A korallszirtek szerkezete- és elterjedéséről, mely utóbbiban tekintettel a korallok elterjedésére s illetőleg arra, hogy 30-40 m.-nél nagyobb mélységben nem tenyésznek, a korall-szirtek és szigetek képződését a korallok működésén kivül az oceántól borított területek függélyes ingadozásának, vagyis emelkedésének és sülyedésének tulajdonítja.

Zoologiai munkái közül a legelső a Ciripediák magánrajza (A monograph of the Cirripedia. 2. Vol. London 1851-54), melyben eme tengeri, kacslábu rákokat nemcsak rendszertanilag irja le, hanem boncolástani és mikroszkópi vizsgálatai alapján ismerteti azoknak legfinomabb szerkezetét, fejlődését és életviszonyait is: de ezenkivül paleontologiai jelentőségüket is méltatja. Sikerült megtalálnia egyik-másik nemnél és fajnál a törpe póthimeket is a tulajdonképeni himek mellett.

Nevét azonban A fajok eredete cimü, 1859. megjelent nagy munkája tette halhatatlanná, (Origin of Species etc. Magyarul a kir. m. Term. tud. Társulat kiadásában), mely munkája nemcsak a zoologiára, hanem jóformán az összes tudományokra átalakító hatással volt.

Eme alapvető munkájának megjelenése után azonban a hatvanas és hetvenes években több más, elméletét még jobban támogató munkát is bocsátott közre s ezek a következők:
A házi állatokról és kulturnövényekről 1868; Az ember származása és az ivari kiválás 1871. (Descent of Man and Selection in Relation to Sex. Magyarul a kir. m. Term. tud. Társulat kiadásában).

Az indulatok kifejezéséről emberben és állatokban 1872. Adatok a gyermek fizikai tulajdonságai fejlődésének ismeretéhez.

Darwin azonban a növények tanulmányozásával is foglalkozott s tanulmányait több rendbeli dolgozatban tette közzé, melyek a következők:

A rovaroknak az Orchideák termékenyítésére használt különböző eszközeiről. (Various Contrivances by wich british and foreign Orchids are fertilized by Insects): A keresztezés és az öntermékenyítés hatásáról a növények országában. (Effects of Cross- and self fertilization in the vegetable Kingdom 1876);

A különböző alakú virágokról egy és ugyanazon fajhoz tartozó növényeknél (Different forms on flowers on Plants of the same species. 1876); A kuszó növények mozgásairól és életszokásairól (Movement and Habits of Climbing Plants 1873);

A rovarevő növényekről (Insectivorous Plants 1875); a Formation of vegetable mould through action of Worms, with Observations on thier Habits cimü munkájában a földigiliszták hatását ismerteti a televényföld képződésénél, melynek rövid ismertetése a Természettudományi Közlönyben is megjelent. V. ö. életére vonatkozólag fia művét: The life and letters of Charles Darwin including an autobiographical chapter (1887, 3 köt; Carustol 1888. németre fordítva).

Darwin tudományos érdemének kellő méltánylását eléggé igazolja az, hogy a legkülönbözőbb tudományos testületek, akadémiák siettek tagjukká választani; a magyar tud. Akadémia 1872 máj. 24. választotta meg külső tagjává; 1884 márc. 24. Margó tartott fölötte emlékbeszédet.




évelő növények