Renaissance kert

Frissítve: 2018-11-10

Renaissance-kert. A XIV. sz. elején kialakuló humanista szellem képviselői feltámasztották a római házikeri-kultúrát is, s középkori hagyományokkal bővítve, az épületekkel szoros architektonikus egységben megoldott méretű felületdekorációvá tették. A lejtős domboldalon épült palota a lejtő felső harmadában állt.

A természetes lejtőkből monumentális méretű teraszokat létesítettek. A teraszok között és a határvonalakon hatalmas támfalak épültek.
A teraszokat a szimmetriális tengelyen - az épülethomlokzatra merőlegesen futó - széles út kapcsolta egybe.
A szintkülönbségeket - architektúrával hangsúlyozott - díszes lépcsők hidalták át.

A főtengelyt merőleges mellékutak keresztezték. Ezek - sakktáblaszerűen négyszögű táblákra osztották a kertet.
Minden ilyen részlet magában is önálló kert volt.
Az egész kert - a kompozíció - tehát egyenlő értékű elemek egymás mellé rendeléséből keletkezett. A különálló kertrészleteket azzal hangsúlyozták, hogy középpontjukba kiemelkedő építészeti v. növényi elemeket helyeztek.

A középkorban szétszórtan alkalmazott növényeket, virágfelületeket összefogták, és szigorúan rendezett mértani formákba sűrítették.

Nagy szerephez jutott a víz; medencék, vízesések, szökőkutak sorozatai díszítik a kertet. A víz mindig sugarasan, vonalasan jelentkezett. A XVI. sz.-ban az architektúra egyre nagyobb teret kapott. Ammanati szerint a kertben az építményeknek kell kiemelkedniük. Összefogalóan: a renaissance-kertművészet nem teret alakít, hanem felületet díszít, és nem jellegzetesen kertészeti, hanem építészeti elveket érvényesít.

Kerti utak Kerttervezés

Renaissance kert



Kapcsolódó oldalak