Balaton

balaton

Balaton. Közép-Európa legnagyobb tava. A Dunántúl középső részén terül el. Felszíne kb. 595 km2.
Átlagos mélysége csupán 3 m, legnagyobb mélysége az ún. tihanyi kútban 10,8 m. Hossza 78 km, szélessége 5-12,5 km, legkisebb szélessége a Tihanyi-félsziget és Szántód között 1,5 km.

Déli partjait a Somogyi-dombvidék lankásai, az északit a Balaton-felvidék köves hegylábai alkotják. Ezért a déli part sekély, az északi Viszonylag hirtelen mélyül. Híres az északi part mentén húzódó ún. balaton -i Riviéra, amelyet a Balaton-felvidék vulkanikus, kitűnő termő hegysora zár le.

Balaton - Pallas lexikon

A Balaton Magyarország legnagyobb tava, mely a Dunántúl, és pedig Zala, Somogy és Veszprém vármegyék közt terül el s az említett vármegyék területéhez tartozik. A balaton egy ÉK-DNy-i irányban elnyuló hosszúkás depresszióban fekszik, melyet Északon a Bakony vulkáni csoportjai, délen a somogyi alacsony dombvidék vagyis Balaton-melléki dombvidék (l. o.) határol; a medencének természetes folytatása ÉK. felé a Sárrét (l. o.) és a Velencei tó (l. o.), DNy. felé a Kis-B. (l. alább) és a Zala folyó mocsárvidéke.

A Balaton egész hossza Akarattya pusztától (ÉK-en) egészen a Zala-folyó torkolatáig 76 km., szélessége átlag 6-7 km. de a tó ÉK-i felében 12 km.-ig nő, Ny-i részében általában véve csekélyebb.
Partkifejlődése különösen délen igen egyszerü, vonalszerü, Északon sokkal tagozottabb; itt a Tihanyi félsziget (l. o.) 5 km.-nyire szökik a tóba s a szántódi nyulvánnyal együtt a B. szélességét 1 1/2 km.-nyire csökkenti

A Balaton medre ezáltal két sok tekintetben különböző tómedencére oszlik. Az É-i parton több nagyobb öblöt is találunk: ilyen a badacsonyi, a szigligeti, és a Kis-Balaton öble, mely a Balatontól töltéssel egészen el van választva s tó jellegét már el is vesztette.

A balaton kiterjedése jelen alakjában mintegy 690 km2, de a nagyobbára már lecsapolt mocsarakkal együtt, melyek különösen DNy. felé csatlakoznak hozzá, jóval nagyobb.

A Balaton partjai túlnyomó részben alacsonyak. É. felé a tó tükrével majdnem ugyanazon magasságu keskeny szegély kiséri a balatont, mely lassan emelkedik magasabbra.

Meredek part itt alig van, még a Balaton partjára különben elég közel kirugó Badacsonyt is keskeny lapály szegélyezi.
A tó mélysége különböző; legnagyobb mélysége Tihanynál 45,4 m.; közepes mélysége azonban nem haladja meg a 7-10 métert s partjai mentében általában sekély. Különösen sekély egész hosszában a somogymegyei partvidéki oldal és Keszthely felé eső része, amely hellyel-közzel szinte meglábolható.

Veszprém- és zalavármegyei partját Kenesétől kezdve Keszthelyig szép alkotású hegysor, a Bakony része szegélyezi, melyet csak nyugati részében szakít meg a tapolcai lapály.

E hegységet mely Balatonfüred és Kővágó-örs közt 300 m.-nél nem sokkal magasabb összefüggő láncot képez, alsó részén szőllő, feljebb erdő fedi. A tapolcai tágas lapályt, mely a szigligeti és badacsonyi öböl felé a tó tükrével egymagasságu (106 m.), mocsaras lapállyal ereszkedik, a külön-külön emelkedő vulkáni eredetü (bazalt) kúpok (Badacsony, Gulácsi hegy, Tóti hegy, Szt.-György hegy) csoportja ékíti.

Keszthelyről a Kis-Balatont körülövezőleg Balaton-Szt-Györgyig tágas mocsarak csatlakoznak a balaton-hoz, míg a somogyi part általában véve homokbuckás, kietlen, s csak helyent (mint Keszthely és Selle közt) mocsaras. Ilyen nádas és lápfödte térség a Nagyberek, Kéthely és Fonyód közt, a lellei berek stb.
A tó feneke bazaltból és mészkőből áll, többnyire iszappal és homokkal födve. A rétegből az É-i parton Tihany környékén a kecskeköröm és úri főkötő népies nevek alatt ismeretes kerülnek ki.

A balaton vize rendesen kékes színü, de a világítás szerint annyi árnyalaton megy keresztül, mint a tenger; íze lágy, kissé összehúzó alkotó részei 1 liter ben:

e (nyáron 22.5, ősszel 20° C.) gyorsan változik, főleg könnyen melegszik. Néhol bizonyos mélységben hidegebb vagy melegebb a víz, mint másutt, ami a fenéken fakadó forrásoknak tulajdonítható.

Hullámzása hasonlít a tengeréhez, azért igen kellemes és egészséges fürdő. Tükrén némi apály és dagály is észrevehető. Szeles vagy s időben nagy hullámokat vet, de feltünő, hogy néha csendes időben is háborog, aminek oka Szabó szerint a vulkáni kőzetekből álló mélyéből fakadó endogen orkán, melyet a csendes tófelület árulhat el legjobban. Télen a tó be, de nagy hidegben a tó jege gyakran mennydörgésszerü robajjal mértföldnyi távolságra megreped s 10-100 m.-nyire megnyilik. E -rianások- sok embernek okozták már a vesztét.

Nevezetes a balaton halbősége és halászata, mely a parti lakosság főfoglalkozását képezi. Leghíresebb hala a fogas. Halbősége azonban újabb időben, különösen amióta a tó vizének nagy részét lecsapolták, tetemesen csökkent. Ugyancsak azóta szaporodott el a is, melyet főleg két , u. m. a Potamogeton perfoliatus L. és a Myriophyllum spicatum képez, míg az Elodea canadensis eddig nem találtatott.
A tó állat- és növényvilágát csak legujabban kezdték tanulmányozni.

A Balatonba mintegy 50 folyócska ömlik, de ezek közül egyik sem jelentékeny. É-on Szigliget közelében az Eger, Tapolca és Lesence patak ömlik belé, melyek a mocsaras tapolcai lapályt öntözik; DNy-i részén a Gyöngyös patakot s legjelentékenyebb mellékvizét, a Zalát veszi fel; D. felől számos, egymással párhuzamos patakot (Határárok, Cigányér, Aranyos patak, Nagyárok stb.) vesz fel.

Vízhálózatában legnevezetesebb a Sió-csatorna, mely Siófoknál ömlik ki belőle s fölös vizének lecsapolására szolgál. Ez állítólag a rómaiak által ásott lecsapoló csatornából támadt, DK-re folyik s a Lapos útján a Balatont a Dunával kapcsolja össze.

A Siót Ozorától a Kaposig a közbirtokosok 1821-1835-ig szabályoztatták, aminek következtében a balaton vize mintegy 1 m.-rel apadt, de mintegy 86,000 magy. holdnyi posványság lecsapoltatott és művelhetővé vált. 1862-ben új szabályzati munkálatok kezdődtek gr. Zichy Ferenc kir. biztos vezetése alatt. Ekkor a Sió csatornázását Ozorától felfelé a Balaton-ig folytatták, a tó kifolyását elzáró töltést 1863 okt. 23-án elbontották, s ennek következtében a Balaton víztükre az 1862 decemberben megfigyelt legkisebb vízálláson alul még 0.95 m.-rel alászállt, és mintegy 90,000 magy. holdnyi terület száríttatott ki.

A Balaton eredetére nézve eltérők a nézetek.
György Aladár szerint a Balaton a hajdani miocen vagy lösztengernek maradványa. Geologiai alapon Lóczy Lajos kezdte meg a B. eredetének kutatását s egykori kiterjedésének megállapítása végett a régibb vízállások nyomait vizsgálta. Ilyen nyomokat számos helyen talált egyfelől 15, másfelől 30 m.-nyire a tó felszíne felett.
Az alsó színlők szerint a tó hajdan Tapolcáig, Keszthelyig, a Zala folyó völgyében Zalavár és Komárvárosig terjedt, míg a felső színlők szerint még sokkal nagyobb volt a terjedelme. A B. tudományos kutatását legujabban a Magyar Földrajzi Társaság B. bizottsága vette kezébe.

A balaton környéke ugyan elég népes, mindazáltal a Balatonon élénkebb élet még nem fejlődött.
Eddig nagyon kevés történt a B. emelése érdekében; egyes fürdők és nyaralóhelyek újabban virágzásnak indultak ugyan, de egészben véve - talán Füredet és Siófokot kivéve - eddig sehol sem találhatni a modern élet igényeinek megfelelő viszonyokat.
A Balaton parti nyaralóhelyek legnagyobb része a legszerényebb igényeket is alig elégítheti ki; a szőllők elpusztultával kopárrá vált a vidék nagy része, erdő még Balatonfüreden is alig van.
Az egész parton nem fejlődött valamire való város s a pompás víztükör a közlekedés szempontjából teljesen parlagon hever. 1847 óta jár ugyan gőzhajó a B.-taván, sőt néhány év óta a siófok-füredi vonalon kivül még Badacsony-Tomajra, Almádira s Boglárról Rév-Fülöpre is jár gőzhajó, de élénkebb közlekedésről alig lehet szó, kereskedelmi forgalom pedig éppenséggel nem létezik. Ma a halászaton kívül egyedül a fürdőzés és nyaralás tekintetéből van a Balatonnak némi jelentősége; turistaforgalom azonban a kedvezőtlen közlekedési viszonyoknál fogva mindeddig alig fejlődött ki.

A Balaton vidéki 3 megye ugyan már többízben alakított B.-egyesületet, de eddig teljesen eredménytelenül. Emelkedését gátolja az, hogy fő vasuti vonala a kevéssé érdekes somogyi partot futja be, míg a zalai partnak mindeddig nincs vasutja.
A b.-szt.-györgy - keszthelyi és sümeg - tapolcai vonal a hiányt csak kevéssé pótolja. A szőllőművelés pusztulásával a nép is egyik fő kereseti ágát veszti s ipar és kereskedelem teljes hijában mindinkább elszegényedik.

A Balaton már az őskorban jelentékeny szerepet játszhatott, azonban sem Hérodotos, sem Strabón, sem Ptolemaios nem említik. A római írók már gyakrabban emlékeznek róla, mivel Ptolemaios kora után másfél évszázaddal Galerius császár azt (valószínüleg csak mocsaras partjait) lecsapoltatta, hogy területét művelés alá vehesse. A római írók Peiso és Pelso név alatt említik, mely nevet azonban a Fertőre is alkalmaztak.

A magyarok Balaton elnevezése (Anonymusnál B. folyó) az avarok idejében a tó körül lakó szlovénektől ered (blato, blatna a. m. mocsár, posvány, tó) s innen származott a német Plattensee elnevezés is,
A Balaton ősi művelődési és halászati jelentőségét számos lelet bizonyítja: így a Vörs melletti pogányvár Somogyban, a tihanyi csúcshegyi és óvári és a zánkai pogányvárak Zalában, továbbá a somogymegyei zamárdi, a veszprémmegyei fajszi, a zalamegyei alsó-gulácsi a Keszthely és Szt.-Miklós közti, a kővágó-örsi, a tihanyi és zánkai tumulusok, s számos őskori temető, köztük különösen a keszthelyi (dobogói) avar sírmező. Egy római felirat szerint pedig már hajózás is folyt rajta. Annyi bizonyos, hogy a tó a történelmi időben alakját változtatta.