Kertészeti lexikon

Eső

  • Frissítve: 2019-09-10  

Eső folyékony halmazállapotú légköri csapadék. Különböző nagyságú vízcseppekből áll, amelyek felhőből hullanak a talajra.

Esési sebessége a cseppnagyságtól függ. A 2,25 mm sugarú esőcsepp már maximális esési sebességet, 8 m/sec-ot ér el.

Főleg esőfelhőből hull. A téli félévben rétegfelhőből is hullhat eső, de a cseppek nagyon aprók (szitálás) és csak kevés csapadék ot adnak.

Eső - Pallas lexikon

eső a légköri csapadék cseppfolyós alakja (l. csapadék ). Intenzitása szerint van szitáló, szemergő, cseperésző, zuhogó, szakadó, zápor-Eső és felhőszakadás. Terjedelmét tekintve van helyi és országos Eső.
Mint fontos klimatológiai elem, melynek jelentősége növényfejlődési és vizrajzi szempontból általánosan el van ismerve, az Eső rendes meteorologiai megfigyelés tárgya.

Az eső különbözően oszlik el a föld felszinén, sőt kis távolságban is venni észre jelentékeny eltéréseket. Ennek okát a földrajzi fekvésben találni és azon tényezők közül, melyek az Eső eloszlását befolyásolják, első sorban felemlítendők a hegyek. Eltekintve attól a tapasztalási ténytől, hogy a magasban fekvő helyeken az Eső mennyiség is nagyobb (de csak bizonyos határig, mely alkalmasint 2000 m.-rel kezdődik), a hegyeknek még különös szerepök van az Eső keletkezésénél.

Ha ugyanis a levegő hegynek áramlik és a hegy gerincén átmenni kényszerül, az emelkedéséhez szükséges munka a melegségéből vonatik el; ennek következménye gyanánt beáll a levegő lehülése és páráinak kondenzációja. Minden klimában, sőt a vizszegény sivatagok vidékén is az Eső ott nagyobb, a hol hegyek is vannak.

Nevezetesen a hegyek azon oldalai bővelkednek mindig esőben, melyek a nedves levegőt vivő szelekkel szemben feküsznek.

Európában a páradús levegő nyugatról, az Atlanti-tenger felől jön, azért a nyugati szél az észak-déli irányban huzódó hegygerincek nyugoti lejtőire (esős oldal) sok esőt rak le, mig a tulsó oldal (esőárnyék) rendesen vizszegény. Erre igen szép példa a norvég és skót hegyes partvidék, hol a hegyek nyugoti oldalai mind igen esősek.

Nálunk a Magas-Tátrától nyugatra fekvő Árva-Váralján évenkint az Eső 280 mm.-rel nagyobb, mint a Tátra keleti oldalán nála 130 m.-rel magsabban fekvő késmárkon, ami szintén azon körülményre vezethető vissza, hogy hazánkban nyugoti szél mellett gyakoribb az eső (Weszelovszky). Egy másik tényező, mely az Eső viszonyokat befolyásolja, az erdőségekben keresendő.
Sok helyütt az Eső mennyisége és eloszlása nagy erdőségek kipusztítása által lényegesen megváltozott.

Eső Eloszlása

Az eső eloszlását rajzban ugy szokás ábrázolni, hogy az egyenlő esőmennyiséggel biró helyeket folytonos görbe vonalakkal - izohietákkal - összekötik, nem ritkán pedig egyes területek sraffozása által is, mely módszernél a sraffok sürüsége az esőmennyiséghez alkalmazkodik.
Az ilyen esőzési térképnek - hogy pontosan megszerkeszthető legyen - sürü megfigyelő hálózattal kell birnia. A következőkben röviden vázoljuk az E.-nek a földgömbön való eloszlását.

Közép-Európában a mérsékelt szárazföldi éghajlat nyilvánul az Eső eloszlásában: mentől jobban hatolunk a szárazföldbe, annál jelentékenyebbek a tavaszi és nyári esők, mig a téli és őszi lecsapódások csökkennek.
A nyári esőmaximum Közép-Európában élesen felismerhető és május, junius, julius és augusztus hónapokra az évi esőmennyiségnek több mint 40 %-a jut. (A magyar korona országainak esőviszonyait l. csapadék alatt.)

Ausztriára és tartományaira Sonklar az évi közepes esőmennyiséget következő közelítő értékekben állapítja meg: Csehország 64, Morvaország és Szilézia 64, Galicia és Bukovina 73, Felső- és Alsó-Ausztria 83, Salzburg 115, Stájerország 93, Karintia 107, Tirol 115, Krajna, Görz és Isztria 137, Dalmácia 92 centiméter. Legtöbb E. van az Alpesekben, Krajna egyes területein 200 cm.-re is rug, legkevesebb a cseh medencében és a Morva alsó völgyében. Németországban (Van Bebber szerint) legnagyobb az Eső a Voges hegységben és a Fekete erdőben (felmegy 138-154 cm.-re), legkisebb pedig Mecklenburgban és a Rajna völgyében.

Francoaországban az őszi esők az uralkodók, a Normandia és a Bretagne képezi az átmenetet a téli esőkhöz. Átlagban tesz az esőmennyiség 60-80 cm.-t, legnagyobb pedig a Rhône völgyében 128 cm., és a pirenei hegység nyugoti lejtőin 120-200 cm.

Az angol szigeteken igen nagyok az eltérések; észak-nyugoti Angliában és nyugoti Skóciában vannak Európa legesősebb tájai, a cumberlandi tavak mellett az évi Eső 360 cm.-re emelkedik, de a britt-szigetek belsejében az eső jóval kisebb, igy Londonban csak 61 cm.

Angliában különben az eső javarésze a téli időbe esik. Dániában a közepes évi esőt 60, Svédországban 57 cm.-re becsülik; utóbbi helyen északi irányban az Eső folytonos csökkenése tapasztalható.

Igen különösek Norvégia Eső viszonyai, nyugati partvidéke esőben gazdag, belseje pedig szegény (Bergenben esik évenként 172 cm., ellenben Krisztianiában csak 58 cm.), ami a tengeri szelek említett hatásával függ össze. Itt is mutatkozik csökkenés észak felé. A Földközi-tengert környező országok (szubtrópusi öv) közös vonása az esőszegény nyár és az esődus többi 3 évszak. Észak felé az ellentét mindjobban elenyészik, amennyiben minden évszaknak egyaránt jut az esőből, de déli irányban a téli esőzések válnak túlnyomóvá.

Fischer szerint (Klima der Mittelmeerländer) a nyári szárazság tart Alexandriában március végétől október közepéig (8 hó), Palesztinában ápril végétől októberig (6-7 hó), Sziriában 41/2 hónapig, Kis-Ázsiában és Görögországban 4, a Márvány-tenger vidékén pedig 2 hónapig.
A szubtrópusi öv néhány helyének évi esőmennyisége: Tarifa 62, Gibraltár 74, Szevilla 44, Salamanca 27, Zaragoza 36, Barcelona 44, Lissabon 75, Porto 143, Algir 72, Palermo 60, Nápoly 83, Firenze 92, Torino 82, Velence 81, Zára 76, Korfu 132, Athén 39, Tiflisz 49 cm.

A szubtrópusi vidéket, melyet téli esőzések jellemeznek, a tropusoktól vizszegény, sivatagszerü vidék választja el: a szaharai, libiai és arábiai sikság. (Alexandriában az évi E.-mennyiség még 215 mm., Kairóban és Suezben alig 30 mm.)

A trópusok ama részén, mely az egyenlítőt északról és délről közvetlenül határolja, az u. n. szélcsend övé-ben az Eső viszonyokban nagy szabályszerüség mutatkozik. Ott az egész éven át esik és átlag naponként 9 óra hosszat.

Az erősen felmelegített és párákban igen gazdag levegő a felső regiókban lehülvén, az esőnek igen dus forrását képezi.

A szélcsend övétől a téritő körök felé terjedő trópusokban az esőzés a nap legmagasabb állásával esik egybe. Ott minden helynek évente 2 külön esős évszak - esőidő - jut, tavasszal és ősszel.

A trópusi esők természetéről eltérők a nézetek; lehetséges, hogy apróbb ciklonok sürü fellépése okozza az esőt, de valóbbszinü, hogy itt a zivatarképződés egy sajátos neme létezik, mely kis légnyomási különbségek mellett nagy területen mutatkozik, ha igen nedves és meleg levegő a magasba száll. Ez utóbbi véleményt támogatja azon tény, hogy a trópusok napontkint ismétlődő erős zivatarai csak a passzát elálltával jelentkeznek, midőn tehát az általános légkeringés többé zavarólag nem hat. Egyébként a trópusi E.-k a talaj alakulásához és a víz meg a szárazföld eloszlásához képest sokféleképen módosulnak.

Észak-Amerika keleti részében a sark- és térítőkör között nyári esők uralkodnak, a Szikla-hegység nyugoti oldalán már a téli lecsapódások vannak túlsúlyban; a kettő között átmenetet képez a Kaskade-hegy keleti oldala és a Sierra-Nevada. Legnagyobbak az esők a Golföböl körül, onnan észak és nyugat felé folyton csökkennek, a Csendes-oceánnal határos földrészek már nagyobbára szárazak.

Floridában az évi esőmennyiség 140 cm., a 100. délkörön már csak 50 cm. Mexikóban a tél száraz és nyáron trópusi esők uralkodnak, a fensikok esőben szükölködnek. Közép- és Dél-Amerika az egyenlítő körüli részében a trópusokat jellemző 2 esős időszakot különböztetni meg.

Dél-Amerika keleti oldalán nyitva áll a passzátnak és esőzés tekintetében is annak a hatása alatt áll. A Kordillerák ugyanis a nyugati parton huzódnak és a párás passzát apró dombokon átmenve, a kordillerák magas gerincéhez érkezik és ott bő esőzést okoz. (Az évi E. Mexikóban 63, Cordobában 287, Guatemálában 146, Panamában 170, Habanaban 118, Porto-Ricoban 148, Santa-Cruzban 113, Asuncionban 208, Buenos-Ayresben 87, Montevideoban 111, Villa-Argentinában 27, Valparaisóban 34, Santiagóban 36 cm.).

A nyugot-indiai szigeteken aug., szept. és okt. hónapokban sürü depressziók utja vezet át.
Ausztráliában az eső a partoktól befelé csökken, legtöbbet esik az északi és északkeleti parton, a földrész belseje azonban vizszegény. Victóriában esik 80-100 cm., Murray völgyében 40-50 cm., a 30. széles kör körül 15-20 cm. A keleti partvidéken gyakoriak az áradások, mert igen jelentékeny esők aránylag rövid időben nem tartoznak ott a ritkaságok közé. Igy Port-Tacksonban 1844 okt. 15-én 221/2 órában 520 mm.-nyi eső esett nagy zivatar kiséretében.

Dél-Afrikát a délkeleti passzát okozta esők jellemzik; keleti részén és belsejében nyári esők vannak, csak a nyugati szélén van téli eső.

Az Eső mennyisége különben nyugotról kelet fele fogy. Oroszországban, nyugati Szibériában és északkeleti Ázsiában az Eső időbeli megosztása igen egyöntetü. Ezen óriási területen a nyári lecsapódások az uralkodók.

Az igazi szárazföldi éghajlat megnyilvánulása az, hogy a szárazföld felé mélyebben hatolva, a nyári Eső folyton nő. Igy a Keleti-tenger tartományaiban a nyári Eső az egész évi csapadéknak 33 %-a, Közép-Oroszországban már 39 %-a, az Uralban 53 %-a. Térbeli eloszlásra nézve legtöbb esik Dél-Oroszországban (Mingrélia, Kutais 150 cm.), a keleti tartományokban 50-60 cm., Közép-Oroszsországban 40-50 cm. Keleti és délkeleti irányban egészben csökkenés tapasztalható.

Előindiában a nyári hónapokra jut az Eső legnagyobb része (monsuneső), déli csúcsán már május végén indul meg, a tengerpart mentén gyorsan előre nyomul és Bombayban juniuselső, Kalkuttában pedig második hetében tapasztalható.

A szárazföld belsejében az Eső előrenyomulása nem oly szabályos mint a partvidéken, néha igen soká várat magára, de - tapasztalás szerint - ha egyszer megkezdődött, akkor meg van a hajlam a folytatódására. Október közepe táján a monsuneső már rendesen szünőben van.

A legnagyobb esőmennyiségre bukkanunk a West-Ghatsban, Malakka és Tenasserim nyugati oldalán, továbbá a Khassia hegység déli lejtőjén.

Utóbbi helyen, Cherapungiban találták az eddig ismert legnagyobb esőmennyiséget; ott 1861-ben volt az évi összeg 22990 mm., melyből juliusra 9300 mm. jutott; egy napon mért legnagyobb Eső (1877 jun. 14-én) volt 1036 mm.

Különben akkora esők, mint a mennyi nálunk egész éven át esik (50 cm.) ott 24 órán belül sem szokatlanok. Néhány hely évi átlagos esőmennyisége: Kalkutta 167, Madras 123, Mangalore 342, Colombo 224, Bombay 188, Delhi 70, Lahore 55, Cherapungi 1253. Sandoway 539, Manila 191, Viktoria Hong-Kong 215 cm. Kelet-Ázsiában a nyári esők vannak tulsulyban; az évi átlagos eső mennyiség vagy 41 cm. s abból a jun.-szept., időszakra jut 75 %, mig a téli csapadék elenyésző kevés. Japán E.-ben sokkal gazdagabb, az évi mennyiség felmegy 130 cm.-re és a nyári esőmaximumon kivül egy őszi maximum is tapasztalható (októberben).

A nyugati partvidéken a téli lecsapódások is tekintélyesek. Az indiai-ausztráliai szigettengeren sok az eső, de az esős évszakok nem különböztethetők meg élesen. Egészben mondhatni, hogy az archipelagus délnyugati részén a nyár idejére a szárazság esik. Az átlagos évi E. Singaporeban 240, Padangban 473, Batáviában 187, Surubajában 182, Makay 191, Brisbane 133 cm.

A sarkvidék felé közeledve az eső mint a légköri csapadék egyik alakja teljesen megszünik s helyébe lép a hó, de a levegő csekély páratartalmánál fogva ez is igen kis mennyiségre redukálódik.


Kapcsolódó oldalak