Takácsatka

• 2023-12-22     Talaj     Talajjavítás     Talajkeverék     Talajlakó állatok     Talajmenti fagy     Talaj mikrobiológiája     Talajmorfológia

Takácsatka (Tetranychidae) a valódi atkák csoportjába tartozó 8 lábú, 0,5 mm körüli állatkák. Szúró-szívó szájszervük van, kivétel nélkül növénykárosítók. Színük az állat fejlettségétől, táplálkozási viszonyaiktól és az évszaktól függően sárgás-zöldes, barnás és vöröses lehet.

Gyakori a vörös színű takácsatka, innen a vöröspók elnevezés. A legkülönbözőbb termesztett és vadon élő növények károsítói. Általában a levelek fonákján élnek tömegesen ahol az erek között laza szövedéket készítenek s ennek védelme alatt szívogatják a megtámadott növényt.

Szívásuk következtében a levél kifakul vagy bronzosodik, végül elszárad, idő előtt lehull. A levél fonákján kívül megtalálhatók még, a levél színén, a hajtásokon és rügyeken is. Fejlődésük folyamán többször vedlenek, és három mozgásképes stádium (lárva, protonympha, deutonympha) közé ugyanannyi nyugalmi fejlődési folyamat illeszkedik be.

A megtermékenyített nőstények tojásaikat a szövedék alá, rendszerint a levelek fonákjára rakják le. A lárvák 6 lábú, színük világosabb. Kedvező körülmények esetén 1 hét alatt kifejlődhetnek, így évente számos (5-15) nemzedékük lehet. Tojás vagy kifejlett állapotban telelnek növényi hulladékokon, talajban, fák kéregrepedéseiben, termőnyársak ágvillái között. A lágy szárú növényeken kívül a gyümölcsfákat is súlyosan károsíthatják.

Téli nyugalmi alakok (áttelelő nőstények és tojások) ellen jó védelmet nyújt gyümölcsösben a 2 %-os sárgaméreg. Nyári fejlődési alakokkal szemben a felszívódó és az ún. akaricid szerek, valamint a mészkénlé bizonyult jónak.