Kertészeti lexikon

Párolgás

Párolgás. A folyékony halmazállapotú anyag átmenete légnemű halmazállapotba. A folyadékok minden hőfokon párolognak.

A Párolgáshoz hő kell, melyet a párolgó anyagok részben önmaguktól, részben környezetüktől vonnak el, ezért a Párolgás a környezet lehűlésével jár.

Párolgás csak a folyadék szabad (gázzal, ill, levegővel érintkező) felületén történik. A Párolgás jelensége a molekulák hőmozgásával magyarázható (Hő).

Mivel a molekulák egy része az átlagnál nagyobb, más része kisebb sebességgel mozog, a nagyobb sebességű molekulák legyőzhetik a folyadék felületén működő visszatartó erőt (Felületi feszültség), és elszakadva a folyadéktól, a felette levő térbe repülnek.

Különböző folyadékok egymástól eltérő sebességgel párolognak. Pl. az éter, a szalmiákszesz, a Kénsav nagyobb sebességgel párolog, mint a víz.

A Párolgás annál gyorsabb, minél nagyobb felületen megy végbe, minél magasabb a folyadék hőfoka, minél kisebb a folyadékra nehezedő nyomás és minél nagyobb a folyadék feletti légáram sebessége.

A mezőgazdaság szempontjából a Párolgás értékeit vizsgálva, különbségeket kell tennünk: a szabad felszín, a talaj és a növényzet párolgása között.

A szabad felszín párolgása hazánkban okt.-től márc.-ig napi 0,32,5 mm között, ápr.-tól szept.-ig napi 3-5 mm között ingadozik. A Tiszántúlon a szabad felszín párolgása évi 500-600 mm.

Párolgást észlelhetünk a hótakaró felületéről is, amely nem nagy, de a fagypont alatt is kimutatható. A talaj párolgása nagymértékben függ attól, hogy milyen a talaj színe, fekvése és növényzete.

A talaj színe és fekvése a talajnak a napsugárzás hatása alatti Hőmérséklet-növekedését jelentősen befolyásolja.

A talaj hőmérséklete viszont a felső néhány cm-es talajréteg Párolgás-ára van hatással. A növényállomány sűrűsége csökkenti a talaj Párolgását.

A Párolgás-ra kedvező viszonyok között a talaj-P. évi értéke elérheti a 200 mm-t.
Viszont Hank vizsgálatai szerint korszerű agrotechnikával a talaj párolgása a tenyészidő alatt 30-40 mm-re is csökkenthető. (Föld alatti Harmat)

Növények párologtatása

A növényzet Párolgása a tulajdonképpeni párologtatás, a transzspiráció.

A különböző növények párologtatásának mértéke eltérő, azt a transzspirációs koefficienssel (párologtatási együtt- ható) szoktuk jellemezni, amely megmutatja, hogy az adott növény 1 kg szárazanyagának felépítéséhez hány kg vizet párologtat el.

A transzspirációs koefficiens növényfajtól, -fajtától, fejlődési állapottól, az életfeltételek alakulásától stb.-től függően legtöbbször 200 és 1000 között mozog.

A talaj Párolgása és a növényzet párologtatása csak nehezen vizsgálható egymástól elkülönítve.

Ezért egyes kutatók a talaj és a növényzet párolgását egységes értékként kezelik. így pl. Cselőtei az egyes zöldségnövények vízháztartásának jellemzésére teljes vízfogyasztásukat tünteti fel s ebben a vízmennyiségben a transzspiráció és a talajpárolgás együttes értékeit határozza meg.

Párolgási veszteség a tárolt vízkészletekből elpárolgó vízmennyiség. Nagysága a párolgó szabad vízfelszín nagyságával arányos. Ezért víztároláskor a párolgási veszteség csökkentése érdekében is a lehető legnagyobb vízmélység biztosítására kell törekedni.

Természetesen a csatornákban v. medrekben mozgó víztömegek esetében is számolnunk kell párolgási veszteséggel.

A párolgási veszteségek hazánkban évenként kb. 50-60 cm vastag vízréteg elpárolgását jelentik. A párolgásnak nagy jelentősége van a szárításban is.

Pálma fajták ismertetése >>>

Párolgás


Kapcsolódó oldalak