Harmat

Harmat a kisugárzás útján lehűlt felszínekre kicsapódó apró vízcseppek. Nem igazi csapadék. A növények számára jól hasznosítható nedvességet ad főleg a derült időszakokban.

Ha a talaj és a rajta levő tárgyak éjszaka lehűlnek, ennek következtében a velük érintkező levegő is lehűl, telítődik, majd a vízpára rájuk Harmat alakjában kicsapódik.

A leggyakrabban olyan időjárási helyzetben észlelhető, amikor erős éjszakai kisugárzás nagy vízgőztartalommal párosul. Nemcsak a talaj fölött, hanem magában a talajban is keletkezik ilyen kicsapódás, ezt föld alatti harmatnak nevezik.

Harmat - Pallas lexikon

Ha a föld fölött elterülő levegő hőmérséklete a Harmatpont alá száll, akkor a benne foglalt párák vizcseppek alakjában lerakódnak a lehült tárgyakra (utóbbiak megharmatosodnak).

A harmatképződés leggyakoribb csendes időben, csillagos éjjel, mert akkor a talaj hősugárzás okozta lehülése jelentékeny és a különböző hőmérsékletü légrétegek keveredése csekély.

Növényekkel borított talajon a Harmat-képződés erősebb, valamint általában oly tárgyakon, melyeknek hősugárzása nagyobb.

Hogy a harmatosodás a legaslóbb rétegekben megy végbe, azt gyakran tapasztalhatjuk, mert a pázsitos földet már ellepi néha a Harmat, midőn az 1-2 méterrel magasabban levő hőmérő, még a harmatpont fölött van.

Ilyen esetben ugyanis csak a földdel közvetlenül érintkező légrétegből keletkezik a harmat.

Szintúgy dért találni gyakran a mezőn, noha a hőmérő valamivel 0° fölött van.

Természetesen a Harmat képződés annál dusabb, minél nagyobb a levegő páratartalma; igy a trópusokban - hol a levegő sok párát foglal magában - a Harmat igen tetemes.

Sok esőtlen vidéken a harmat a növényzet fentartására felette fontos. Ujabb kisérletek azt látszanak igazolni, hogy a harmat egy része magának a talajnak a páráiból csapódik le.

Szabadon kitett csészéknél ugyanis alul volt a legtöbb Harmat, mig az alája tett földdarabn súlyveszteséget mutatott.

A Harmat mérésére szolgáló műszer a drosométer.



Kapcsolódó oldalak