Pajzstetű Pajzstetvek

Pajzstetvek (Coccoidea) A pajzstetű általában pajzzsal borított testfelületű, alig néhány mm nagyságú, szívó szájszervű rovarok.

A növényeket szívogatásukkal gyengítik és pusztulásukat okozhatják. A pajzstetvek egy- vagy több nemzedékesek. Az első stádiumú lárvák aktív helyváltoztatásra, ezzel a faj terjesztésére képesek.

Védekezés: Gyümölcsfaolaj E, Agrol Plusz, Novenda, Neopol, Mészkénlé valamelyikével végezzünk tél végén lemosó permetezést.

A Gyümölcsfaolaj E és a Novenda csonthéjasokra nem, a Gyümölcsfaolaj E és az Agrol Plus csak 3 évenként használható ugyanarra a növényre.

Tenyészidőszakban a mozgó lárvák ellen pajzstetvek elleni szerekkel védekezhetünk (Az R-rel jelölt szerek csak rajzó lárvák ellen hatásosak).

A permetezést 10-14 naponként 2-3-szor ismételjük meg.

A fenyőféléket csak tenyészidőszakban permetezzük, és a tapadás javítására a permetlébe minden esetben keverjünk nedvesítőszert.

Teknős pajzstetű Coccidae

Általában nagy, 3-4 cm-es félgömb alakú pajzsok vannak a kérgen.

A nőstény megkeményedett teste alá rakja tojásait. Több, gradációra hajlamos faj tartozik ide.

Természetes ellenségeik egyedsűrűségüket jelentősen csökkentik. Van köztük polifág (pl. Parthenolecanium corni), de többségük 1-2 gazdanövényen fordul elő.

Károsítják az Aesculus, a Malus, a Picea, a Prunus, a Pyrus, a Quercus, a Robinia, a Taxus, a Thuja és a Tilia fajokat.
Védekezés: lásd a pajzstetveknél leírtakat.

Kagylós pajzstetű Diaspididae

Kis testű, kerek vagy hosszúkás fajok. Testüket lapos pajzs borítja, amely állatról levehető.

Lárváik csak néhány napig mozgásképesek.

Rózsapajzstetű (Aulacaspis rosae): Rosa. Borókapajzstetű (Carulaspis juniperi): Juniperus. Piros körtepajzstetű (Epidiaspis lepérei): Malus, Prunus, Pyrus. Közönséges kagylóspajzstetű (Lepidosaphes ulmi): Crataegus, Populus, Robinia, Salix, Syringa, Tilia.

Kaliforniai pajzstetű

Quadraspidiotus perniciosus): Hazánkban több mint 60 fajon mutatták ki. Fő gazdanövényei: Crataegus, Malus, Prunus, Pyrus, Ribes, Rosa, Sorbus, de már Salixon is láttak a szívásra jellemző lázfoltot. Karantén kártevő!
Védekezés: a pajzstetvekkel leírtakkal megegyezik.

Pajzstetvek

A pajzstetvek szipókás rovarok rendjébe tartozó, 1-8 mm hosszúságú állatok, amelyek kizárólag növényeken élősködnek és ehhez az életmódhoz nagymértékben hozzáidomultak.

Valamennyi csoportjukra egységesen jellemző, hogy bőrük, főként a hátoldalon bőségesen tartalmaz viaszmirigyeket, amelyeknek váladékából keményebb vagy lágyabb formában védőburok, azaz pajzs épül testük fölé vagy azt köröskörül beburkolja. Szájuk nedvszívásra alkalmas és ennek megfelelően hajszálszerűen megnyúlt.

Az ivari kétalakúság csoportjukban rendkívül nagyfokú: a tojásból kikelő vagy elevenen született lárva egy ideig szabadon mozgó-életet él, majd a gazdanövény megfelelő helyén letelepedve, fokozatosan építi ki maga fölé pajzsát.

Ezalatt a nőstény elveszti csápjait, lábait, szemeit és ennek megfelelően teljesen mozdulatlanná válik vagy csak a növényi szövetekbe mélyedt szipókája körül mint tengely körül képes igen korlátozott, billegő mozdulatokra.

A hímek ezzel szemben tokszerű, a nőstényeknél rendszerint jóval kisebb pajzs alatt szárnyas, ritkábban szárnyatlan, szabadon mozgó életre alkalmas szervekkel, ill. függelékekkel ellátott imágókká alakulnak át, amelyek a pajzs alatt mozdulatlanul élő nőstényeket megtermékenyítve elpusztulnak.

A megtermékenyített nőstények rendszerint igen sok tojást tojnak, ritkábban eleven, mozgásra kész lárvákat ellenek. Így fejlődnek a kerekpajzsú, a kagylós és a teknős Pajzstetvek, míg a vándor Pajzstetvek nőstényeinek testét inkább csak porszerűen fedi viaszréteg és csak életüknek utolsó szakaszában borítja el teljesen a tojásrejtő zsák hol nemezszerű, hol vattaszerű viaszfonalzata.

A vándor Pajzstetvek nőstényei tehát nem mennek át olyan erős átalakuláson, mint az előbbiek.

A pajzstetvek számos faja él termesztett növényeinken, közöttük több jelentékeny kártevő is. Mivel a Pajzstetvek nagy része egész életét a gazdanövényen éli le, annak felületére rászívódva, növényi részekkel, faiskolai anyaggal könnyen elhurcolható. így jutott be hazánkba a hírhedt kaliforniai pajzstetű, és ezen az úton telepedett meg üvegházainkban is számos olyan pajzstetű-faj, amelymelegégövi vagy mediterrán származású és szabadföldi körülmények között egyébként nem tudna Magyarországon megmaradni.

A hazai kártevő Pajzstetvek főleg a kerekpajzsú Pajzstetű és a teknős Pajzstetű családjából kerülnek elő, a vándor Pajzstetvek inkább csak üvegházakban károsak, a szabadföldön, lágy szárú növényeinken vagy ezek gyökerén élő fajok szerepe jelentéktelen.

A Pajzstetvek elleni védekezés főleg a kemény pajzsot fejlesztő fajok esetében nehéz, mert ezeket a ma rendelkezésünkre álló (1962) védekezőszerek közül, csak a gyümölcsfaolaj és a gyümölcsfa-karbolineum irtja eredményesen.

Ezek, akárcsak a mészkénlé, csak a téli nyugalmi időszak alatt használhatók gyümölcsöseinkben (őszi és kajszibarackot, kivéve, amelyek az olajos szereket nem tűrik).

A nyári időszakban mozgó lárvák, valamint az üvegházi növényeken élő vándor Pajzstetvek ellen szappanos Nikotin oldattal lehet fellépni.

    bor     mandragora