Moha Mohák Májmoha tőzegmoha

Frissítve: 2023-12-22       Mohák kártétele     Móri borvidék     Must elválasztás     Must erjedése     Mustjavítás     Mustár     Mutáció

mohák (Bryophyta). Virágtalan növények, testükön már levél és szár megkülönböztethető, gyökereik ellenben nincsenek, csupán rhizoidáik, amelyek táplálékot felszívó sejtfonalak.

Spóráikból a többnyire fonalas protonima keletkezik, ezen fejlődik ki a mohanövény, amelynek csúcsán vannak az ivarszervek.

A megtermékenyített petesejtből hosszú nyélen elhelyezkedett spóratok (sporogonium) fejlődik, amelyben a spórák jönnek létre.

Az egész földön elterjedt, nedves helyeken sűrűn, párnaszerűen növő növények. Két osztályuk van.

1. Máj Mohák, májmoha (Hepaticae). A növény lapos, telepszerű, villásan elágazó v. száracskás, amelyen levelek vannak. A spóratokjukon nincs süveg, levegőnyílások az egész növényen vannak.

2. Lombos Mohák lombos moha (Musti). Mindig van száracskájuk és levelük. Levegőnyílások a mohanövényeken nincsenek, csupán a spóratok nyelén. Egyik sorozatuk a tőzeg-mohák tőzegmoha. (Sphagnales).

Ezeknek rhizoidáik nincsenek. Száruk állandóan nő, alsó része pedig elhalva a kertészetileg is jelentős tőzeget képezi. A tőzegmoha lápok jellemző növényei.

A második sorozat: Bryales. Az ide tartozó növények élénkzöldek, spóratokjukon süveg van, a tok fedéllel nyílik. Párnásan növő erdei moháink nagy része ide tartozik.

Mohák kártétele >>>

Mohák - Pallas lexikon

Mohák (növ., haláp, moh, moha, Musci vagy musci frondosi) alatt a közéletben a lombos mohákat értjük. Jellemök, hogy a termést süveg fedi, fedőcskével nyilik, a tokocskának középponti oszlopa van, de rugó szál nincs.

A lombos moh a májmohával közel rokon, de a telepnövényekre már egyik sem emlékeztet s mind hengerded és leveles szárú.
A szár vékony, fonálnemü, felálló vagy szétkúszó. A levél gyakran keskeny, hártyanemü vagy pikkelyalakú, az eret kivéve rendesen egyrétü parenchim sejt alkotja.
A táplálékot gyökhajjal szíja fel.

A szár tetején vagy oldalvást gyakran másforma levelek vannak; ezek mint a mohabimbó fedő levelei a termékenyítő szerveket borítják. Ez a Mohák virága, de az ivarszervük külön lévén, egylakiak vagy kétlakiak. A Mohák nevezetes csoportja:

I. Tőzeg-Mohák tőzegmoha; nagyobb és apróbb spórájok van.
II. Igazi Mohák Moha (Byinae); telepjök fonal alakú, a spórák csak egyfélék. Ezek: 1. Szétfestők (Schizocarpi), termésök megérve hosszában négy hasadékkal nyilik fel (Andreaeaceae). 2. Szétkorhadók (Cleistocarpi), a termés zárva marad (Phascaceae). 3. Kúpakosak (Stegocarpi). Ezek ismét: a) Csúcsa-termők (Acrocarpi).

Termésök a törzs vagy ágak tetején támad. Ilyen a Funaria, Dicranum, Bryum, Polytrichum. b) Oldalvást termők (Pleurocarpi). Termésök a levelek tövéből ered. Ilyen a Hypnum, Fontinalis. c) Levélen termők (Entophyllocarpi). A tetőn vagy oldalvást álló termés az alján ketté hasadt levél lemezei közül nő (Fissidens).

A mohák többnyire gyepesen növő apró növénykék; gyakran, kivált az északon, nagy területet elborítanak, a nedves helyen egész rétet (mohatundra) alkotnak.

Némelyik a napos kopasz földön, falon, fedésen, meztelen sziklán vagy kövön nő, másik az erdőtalaj fölött mohaszőnyeget von, néhány az ingoványon terem, a vizet az egészen át felszíja, a tőzeg alkotásához is hozzájárul (tőzegmoha, Camptothecium lutescens stb.). Egészen a vizben kevés él, némelyik a fát, ócska faépületet stb. lepi el. Több mint 100 génuszának mintegy 2300 faja az egész föld kerekségén, de leginkább a mérsékelt és hideg vidéken terem, sőt a leghidegebb sarkvidéken is; a havasok csúcsán pedig a zuzmókkal vegyest zárja be a vegetációt.

A Mohák a természet gazdagságában nevezetesek. A más növényeknek még nem alkalmas kopár talajon, meztelen sziklán, futó homokon ők telepednek meg legelőször s a talajt a nagyobb növény részére előkészítik.

Moha védi a földet a gyors kiszáradástól, mert a vizet magába szíja; nem engedi, hogy a termőföldet a zápor a hegylejtőről lemossa.
A közte növő plántáknak, valamint az alája rejtőzködő télialvó bogárnak védő Lepelként, nagyobb állatnak fekvőhelyül, a madár fészeképítőül szolgál. Az ember derékalj kitömésére, üveg- és porcellánáruk elpakolására, a kövek közt maradó hézagok kitöltésére, télen ablakok közé vánkosul használja, sőt vele a marhák alá is lehet ágyazni vagy a földet trágyázni.

A mohákat fenyvesben alomnak, kefének, mesterséges virágnak és kertészeit célra szokás gyüjteni.

Alomnak kiváltképen a Hypnum fajai valók, erre a célra a trágyának az értéke ugyanannyi súlyu rozsszalmával szemben mintegy 80%. Kefét a nedves erdőtalajon termő Polytrichum communeből kötnek, mesterséges virágnak pedig a Hypnum tamariscinumot, H. splendents meg a mohát gyüjtik.

Ezeknek ritkán hagyják meg az eredeti szinét, hanem inkább indigokarmin és pikrinsav festékével szokták szinesíteni.

A kertész a kényesebb virágcserepet vonja be mohával, kivált tőzegmohával, hogy a földje állandóan nedves maradjon, sőt tenyészt is benne virágot s az ananásztenyésztéshez is használja. Csak kevés moha kártevő, például ha a kaszáló réten nagy darabot elborít, vagy ha a fát mint fakosz növi be.