Moha Mohák Májmoha tőzegmoha

Frissítve: 2018-11-10

mohák (Bryophyta). Virágtalan növények, testükön már levél és szár megkülönböztethető, gyökereik ellenben nincsenek, csupán rhizoidáik, amelyek táplálékot felszívó sejtfonalak.

Spóráikból a többnyire fonalas protonima keletkezik, ezen fejlődik ki a mohanövény, amelynek csúcsán vannak az ivarszervek.

A megtermékenyített petesejtből hosszú nyélen elhelyezkedett spóratok (sporogonium) fejlődik, amelyben a spórák jönnek létre.

Az egész földön elterjedt, nedves helyeken sűrűn, párnaszerűen növő növények. Két osztályuk van.

1. Máj Mohák, májmoha (Hepaticae). A növény lapos, telepszerű, villásan elágazó v. száracskás, amelyen levelek vannak. A spóratokjukon nincs süveg, levegőnyílások az egész növényen vannak.

2. Lombos Mohák lombos moha (Musti). Mindig van száracskájuk és levelük. Levegőnyílások a mohanövényeken nincsenek, csupán a spóratok nyelén. Egyik sorozatuk a tőzeg-mohák tőzegmoha. (Sphagnales).

Ezeknek rhizoidáik nincsenek. Száruk állandóan nő, alsó része pedig elhalva a kertészetileg is jelentős tőzeget képezi. A tőzegmoha lápok jellemző növényei.

A második sorozat: Bryales. Az ide tartozó növények élénkzöldek, spóratokjukon süveg van, a tok fedéllel nyílik. Párnásan növő erdei moháink nagy része ide tartozik.

Mohák kártétele >>>

Mohák - Pallas lexikon

Mohák (növ., haláp, moh, moha, Musci vagy musci frondosi) alatt a közéletben a lombos mohákat értjük. Jellemök, hogy a termést süveg fedi, fedőcskével nyilik, a tokocskának középponti oszlopa van, de rugó szál nincs.

A lombos moh a májmohával közel rokon, de a telepnövényekre már egyik sem emlékeztet s mind hengerded és leveles szárú.
A szár vékony, fonálnemü, felálló vagy szétkúszó. A levél gyakran keskeny, hártyanemü vagy pikkelyalakú, az eret kivéve rendesen egyrétü parenchim sejt alkotja.
A táplálékot gyökhajjal szíja fel.

A szár tetején vagy oldalvást gyakran másforma levelek vannak; ezek mint a mohabimbó fedő levelei a termékenyítő szerveket borítják. Ez a Mohák virága, de az ivarszervük külön lévén, egylakiak vagy kétlakiak. A Mohák nevezetes csoportja:

I. Tőzeg-Mohák tőzegmoha; nagyobb és apróbb spórájok van.
II. Igazi Mohák Moha (Byinae); telepjök fonal alakú, a spórák csak egyfélék. Ezek: 1. Szétfestők (Schizocarpi), termésök megérve hosszában négy hasadékkal nyilik fel (Andreaeaceae). 2. Szétkorhadók (Cleistocarpi), a termés zárva marad (Phascaceae). 3. Kúpakosak (Stegocarpi). Ezek ismét: a) Csúcsa-termők (Acrocarpi).

Termésök a törzs vagy ágak tetején támad. Ilyen a Funaria, Dicranum, Bryum, Polytrichum. b) Oldalvást termők (Pleurocarpi). Termésök a levelek tövéből ered. Ilyen a Hypnum, Fontinalis. c) Levélen termők (Entophyllocarpi). A tetőn vagy oldalvást álló termés az alján ketté hasadt levél lemezei közül nő (Fissidens).

A mohák többnyire gyepesen növő apró növénykék; gyakran, kivált az északon, nagy területet elborítanak, a nedves helyen egész rétet (mohatundra) alkotnak.

Némelyik a napos kopasz földön, falon, fedésen, meztelen sziklán vagy kövön nő, másik az erdőtalaj fölött mohaszőnyeget von, néhány az ingoványon terem, a vizet az egészen át felszíja, a tőzeg alkotásához is hozzájárul (tőzegmoha, Camptothecium lutescens stb.). Egészen a vizben kevés él, némelyik a fát, ócska faépületet stb. lepi el. Több mint 100 génuszának mintegy 2300 faja az egész föld kerekségén, de leginkább a mérsékelt és hideg vidéken terem, sőt a leghidegebb sarkvidéken is; a havasok csúcsán pedig a zuzmókkal vegyest zárja be a vegetációt.

A Mohák a természet gazdagságában nevezetesek. A más növényeknek még nem alkalmas kopár talajon, meztelen sziklán, futó homokon ők telepednek meg legelőször s a talajt a nagyobb növény részére előkészítik.

Moha védi a földet a gyors kiszáradástól, mert a vizet magába szíja; nem engedi, hogy a termőföldet a zápor a hegylejtőről lemossa.
A közte növő plántáknak, valamint az alája rejtőzködő télialvó bogárnak védő Lepelként, nagyobb állatnak fekvőhelyül, a madár fészeképítőül szolgál. Az ember derékalj kitömésére, üveg- és porcellánáruk elpakolására, a kövek közt maradó hézagok kitöltésére, télen ablakok közé vánkosul használja, sőt vele a marhák alá is lehet ágyazni vagy a földet trágyázni.

A mohákat fenyvesben alomnak, kefének, mesterséges virágnak és kertészeit célra szokás gyüjteni.

Alomnak kiváltképen a Hypnum fajai valók, erre a célra a trágyának az értéke ugyanannyi súlyu rozsszalmával szemben mintegy 80%. Kefét a nedves erdőtalajon termő Polytrichum communeből kötnek, mesterséges virágnak pedig a Hypnum tamariscinumot, H. splendents meg a mohát gyüjtik.

Ezeknek ritkán hagyják meg az eredeti szinét, hanem inkább indigokarmin és pikrinsav festékével szokták szinesíteni.

A kertész a kényesebb virágcserepet vonja be mohával, kivált tőzegmohával, hogy a földje állandóan nedves maradjon, sőt tenyészt is benne virágot s az ananásztenyésztéshez is használja. Csak kevés moha kártevő, például ha a kaszáló réten nagy darabot elborít, vagy ha a fát mint fakosz növi be.

Kertészeti lexikon ABC szerint