Palántavész

Nevezik palántadőlésnek, gyökérfekélynek, pitium-betegségnek stb. is. A melegágyi v. a szabadföldi vetés foltokban pusztul.

A fertőzött talajba vetett magvak kelése hiányos, a gombák a csírákat, mielőtt azok a felszínre törnének, még a földben elrothasztják. Máskor a kis palánták v. a négy-hat leveles nagyobb növények károsodnak.

A palánták töve, a szik alatti szárrész rothad. A gyökérnyaki tájon a növényszövet halványabb, üveges fénytörésű lesz, megpuhul, elvékonyodik és emiatt a palánta a földre dől és elszárad. Leginkább szenved a betegségtől a paprika, paradicsom, uborka, dinnye, káposzta, dohány, cukorrépa, kukorica, len, szegfű, begónia stb.

A kórokozók talajlakó polifág gombák. Legismertebb a Pythium debaryanum Hesse, Corticium (Rhizoctonia) solani (Prill. et Dol.) Bourd. et. Galz., Fusarium, Olpidium, Phoma-, Aphanomyces-, Phytophthora-, Botrytis-, Thielaiopsis-stb. fajok.

Kártételüket elősegíti az alacsony talajhőmérséklet, hűvös, borús időjárás, páratelt levegő, túlzott öntözés, a keretekről lecsurgó víz, cserepes talaj stb.

A védekezést ezek szem előtt tartásával általános agrotechnikai szabályok vezetik be: laza, szellős talaj, nem túl sűrű vetés, napfényt biztosító elhelyezés, mérsékelt öntözés. A magvak porcsávázása hasznos. Egyszerűbb és ugyanakkor teljes védelmet adott a palántavész ellen a talaj fertőtlenítése. Erre történik a vetés, majd a fennmaradt takarófölddel kb. 1,5 cm vastagon takarjuk be a magot. A talajfertőtlenítéssel egyidőben a palántaágyak kereteit, ablakait és a munkasz- közöket is fertőtleníteni kell lemosással.

Palántavész