Szőlő gyökértetű, filoxéra

Szőlő gyökértetű (Viteus-Phylloxera-vitifolii, fitek, szőlőtetű v. filoxéra). 1875-ben lépett fel hazánkban, s a szőlőterület nagy részét elpusztította.

Azóta az ellenálló alanyok bevezetésével nagyrészt elvesztette jelentőségét, kötött talajon azonban számolni kell fellépésével.

A Szőlő gyökértetű 1 mm nagyságú, barnássárga, gyökérlakó alakjai szűznemzéssel 20-25 tojást raknak, évente 4-5 nemzedék fejlődik.

Az európai fajtákon általában csak a föld alatti, gyökérlakó alak károsít, míg az amerikai fajtákon levéllakó alakok is fellépnek (levél-filoxéra). Ez utóbbiak nemzedéksora szárnyas alakok keletkezésével kezdődik, amelyek a gyökerek közül a felszínre jutnak és szárnyatlan ivaros alakoknak adnak életet.

Ezek áttelelő tojásaiból (nőstényenként 1 db) a következő tavasszal kikelő ?ősanya" a levéllemezen szívogatva a szőlőt gubacsképzésre készteti. A gubacsokban nagyszámú lárva fejlődik (nőstényenként 4-500), amelyek továbbvándorolva újabb gubacsokat készítenek. A 3-4. nemzedék tagjai ősszel levándorolnak a gyökerekre.

Míg a levélgubacsok a szőlőt lényegesen nem károsítják, a gyökérlakó alakok szívása nyomán a gyökéren súlyos élettani zavarok, kóros daganatok (Nodozitás) és elhalások keletkeznek.

A szőlő gyökértetű fertőzés és a tőkék pusztulása a mozgó fiatal lárvák révén a föld alatt a beteg tőkétől gócszerűen terjed.

A védekezés több irányú: a homokra telepített szőlőkben a szőlő gyökértetű gyökérlakó alakja nem tud megtelepedni, sőt az oda ültetett fertőzött tőkék is megtisztulnak. Kötött talajon az ellenálló alanyú Oltvány szőlők bevezetésével védekezhetünk.

    arany parmen     tojásgyümölcs     áthidalás     cefre     havasi

Rózsa pajzstetű
Saláta gyökértetű
Saláta levéltetű

Szőlő gyökértetű


Kapcsolódó oldalak