Szőlő gyökértetű, filoxéra
- 2019-01-30 Szőlőilonca
Szőlő gyökértetű (Viteus-Phylloxera-vitifolii, fitek, szőlőtetű v. filoxéra). 1875-ben lépett fel hazánkban, s a szőlőterület nagy részét elpusztította.
Azóta az ellenálló alanyok bevezetésével nagyrészt elvesztette jelentőségét, kötött talajon azonban számolni kell fellépésével.
A Szőlő gyökértetű 1 mm nagyságú, barnássárga, gyökérlakó alakjai szűznemzéssel 20-25 tojást raknak, évente 4-5 nemzedék fejlődik.
Az európai fajtákon általában csak a föld alatti, gyökérlakó alak károsít, míg az amerikai fajtákon levéllakó alakok is fellépnek (levél-filoxéra). Ez utóbbiak nemzedéksora szárnyas alakok keletkezésével kezdődik, amelyek a gyökerek közül a felszínre jutnak és szárnyatlan ivaros alakoknak adnak életet.
Ezek áttelelő tojásaiból (nőstényenként 1 db) a következő tavasszal kikelő ?ősanya" a levéllemezen szívogatva a szőlőt gubacsképzésre készteti. A gubacsokban nagyszámú lárva fejlődik (nőstényenként 4-500), amelyek továbbvándorolva újabb gubacsokat készítenek. A 3-4. nemzedék tagjai ősszel levándorolnak a gyökerekre.
Míg a levélgubacsok a szőlőt lényegesen nem károsítják, a gyökérlakó alakok szívása nyomán a gyökéren súlyos élettani zavarok, kóros daganatok (Nodozitás) és elhalások keletkeznek.
A szőlő gyökértetű fertőzés és a tőkék pusztulása a mozgó fiatal lárvák révén a föld alatt a beteg tőkétől gócszerűen terjed.
A védekezés több irányú: a homokra telepített szőlőkben a szőlő gyökértetű gyökérlakó alakja nem tud megtelepedni, sőt az oda ültetett fertőzött tőkék is megtisztulnak. Kötött talajon az ellenálló alanyú Oltvány szőlők bevezetésével védekezhetünk.
Szőlő gyökértetű