Kertészeti lexikon

Sejt

Sejt (cellula). Az élőlények legkisebb, önálló alaki és élettani egysége. Az alacsonyabbrendű ún, egysejtű élőlények testét egyetlen ilyen önálló sejt alkotja, és ez végzi az összes életfunkciókat.

A testet felépítő sejtek azonos munka elvégzésére specializálódva szövetekké csoportosulnak, és így látják el az organizmus életfunkcióit.

Az egyetlen sejt szerkezeti felépítése - hasonlóan mint a soksejtűek testi szerveződése - hosszú történeti fejlődés (Törzsfejlődés) eredménye. E fejlődés egyes lépcsőfokain álló élőlényeknél, növényeknél és állatoknál, alakra, nagyságra, belső és külső szerveződésre nézve igen nagy változatossággal találkozunk.

Valamennyi sejt közös vonása, azonban az, hogy meghatározott alkotóelemeket tartalmazó protoplazmával rendelkeznek.

A protoplazma a sejt önálló életjelenséget mutató és tevékeny életműködést végző anyaga. Fontosabb alkotóelemei: a citoplazma, a sejtmag, színtestecskék és a plazmafüggelékek, sejtszervek. A sejthártya (plazmabőr, plazmoderma) a sejtet körülvevő, a sejtfaltól, ill. a külvilágtól elhatároló aránylag sok lipoidot tartalmazó hártya, amely a sejt plazmájának (entoplazma) sűrűbb külső részéből áll.

Rajta keresztül történik a táplálóanyagoknak a plazmába hatolása.
Helyzetileg és kolloidfizikai sajátságait tekintve, egyaránt különbözik ettől az a plazmahártya (tonoplastum), amely az egyéb plazmarészek felé határolja el a citoplazmát. A sejthártya nem tévesztendő össze a sejtfallal (membrán), amely a növényi sejteket veszi körül, de nem élő plazma, hanem annak csupán képződménye.

A sejtfalon megkülönböztetünk középlemezt, amely főleg pektint tartalmaz, és Cellulózból álló vastagodási rétegeket, amelyek nem egyenletesen, hanem helyenként, gödrösen, vermesen, lécesen, spirálisan stb. jönnek létre.

A sejtfalhoz hasonlóan a sejt passzív (holt),alkotó részei még a sejtnedv és a zárványok is, amelyek szintén a plazma életműködése során keletkezett sejttermékek.
A külső sejt -falrétegek cellulózvázába egyéb járulékos anyagok rakódhatnak be. Így a fásodott sejtek jelentős mennyiségű lignint tartalmaznak.

Viaszjellegű járulékos anyagok a szuberin és a kutin. A legtöbb gomba sejtfala kitinből áll. A sejtfal vastagodása kétféleképpen történik. Ha a meglevő sejtfalra új sejtfalanyag-molekulák v. a citoplazmában keletkezett sejtfalanyagból álló lemezkék rakódnak rá, ezt rárakódásnak(appozíció) nevezzük, és ez a sejtfal vastagságát növeli.

Ha viszont az újonnan keletkező sejtfal-részecskék a meglevők közé ékelődnek, ezt közbeékelődésnek (intussusceptio) nevezzük, ami a sejt terjedelmét, nagyságát növeli.

A sejt alakig az eltérő életmód és a fejlettségi állapot szerint igen változatos. Főleg az egysejtűek körében találkozunk nagy alakgazdagsággal, de a társult v. szövetekbe tömörült sejtek alakja is változatos. Utóbbinál a sejt a sejtfal alakulásától függ.

Alaptípus a gömb. Az ettől eltérő főbb alaktípusok: az egyenlő átmérőjű kocka v, szabályos poliéder, a parenchyma sejteknél korong- v, csillag alak, főleg az egysejtűeknél. A hosszúkás megnyúlt sejtek az egysejtűeknél gyakran egyenes (bacillus), hajlított (vibrio) v. csavarvonalas (spirillum) fonálalakot mutatnak.

Végül a csupasz egysejtűek körében gyakran találkozunk változó alakú, ún. alaktalan sejtformákkal is (pl. Amoeba).

A sejt nagysága szintén igen változatos. A mikron (0,001 mm) tört részével mérhető parányi sejtek mellett (pl. a Micrococcus) több milliméter, szabad szemmel is jól látható, terjedelmes óriássejtek (pl. Madarak petesejtje, növényi sejtek) is előfordulnak.

A sejt mozgása. A sejt hely- helyzetváltoztatása. Első esetben a mozgás az egész sejtre, utóbbi csak bizonyos sejtalkotórészekre terjed ki. A helyzetváltoztatás módjai:
1. kúszó (v, amoeboid) mozgás közben a sejt plazmakaréjokat bocsát ki, és a plazma többi része ebbe belefolyik. Többnyire a csupasz, fal nélküli sejtek mozognak így.

2. Csúszó mozgás közben a helyváltoztatás plazma v, nyálka kiválasztásával történik.

3. A rajzó mozgás különlegesen alakult sejtfüggelékkel (ostorok, csillangók) történő mozgás. Belső sejtmozgása mozdulatlan sejtek plazmájának sejtfalon belüli áramlása. Ilyen pl. a keringő mozgás. Itt az idős központi sejtüreggel rendelkező sejtek plazmája mint őstömlő a sejtfal mentén helyezkedik el, és ez mozog magával ragadva az egyéb sejtalkotó részeket.

Hasonló ehhez a szétáramló mozgás (cirkuláció), amely a sok vakuolumos sejtekben tapasztalható. Lüktető mozgás közben a vakuolum bizonyos időközönként megnövekszik, majd hirtelen összehúzódik, és kiönti tartalmát a citoplazmába anyagokat vesz fel, azokat lebontja, ill. átalakítva saját testanyagává formálja, a táplálóanyagokban levő kötött energiát felszabadítva életfolyamataira használja fel, s a közben keletkezett bomlási termékeket eltávolítva környezetébe juttatja (excretio).

A sejt anyagcseréjének mozzanatai:

  • 1. Anyagfelvétel. A gáznemű anyagok diffúziós, a folyékony anyagok (oldatok) pedig ozmotikus úton jutnak el a sejtbe.
  • 2. Építőanyagforgalom (Asszimiláció), mely energiafelhalmozóssal jár.
  • 3. Lebontó anyagforgalom (Disszimiláció), amely energiafelszabadítást eredményez.
  • 4. Raktározó anyagforgalom, amely anyagfelvétel hiányában az élethez szükséges anyagokat és energiát biztosítja.

Sejt


Kapcsolódó oldalak