Kertészeti lexikon

Madarak

Csontváz Izomzat Ivarszervek

Madarak ( Aves ) kemény, mészhéjú tojások által szaporodó, melegvérű, állandó testhőmérsékletű gerinces állatok. Az emlősök után a legmagasabb rendű állatosztály. Testalkatuk, szervezetük a repüléshez idomult.

Csontváz

A csontváz csontjai vékonyak, de szilárd felépítésűek és a könnyűség érdekében a nagyobb esö csöves csontok velőüregeibe a tüdőből légjáratok hatolnak be.

A koponyán jellemzők a nagy szemüregek és a hosszúra nyúlt orr-és állkapocs-csontok, a csőr váza. Ezt borítják a csőr alsó és felső szarukávái, amelyek az életmóddal kapcsolatban sokféleképpen módosultak (hegyes, kúpos, kereszt, kampós, fogas, fűrészes stb. csőrök). A nyakcsigolyák száma 11-25.

A pajzs alakú, rendkívül fejlett szegycsonton jellemző képződmény a szegycsont-taréj, a nagy mellizmok tapadási helye. A medenceöv nyitott, a hozzá tartozó csigolyák összeforrtak; ugyanígy az utolsó farkcsigolyák (faresíkesont). A szárnyakká alakult mellső végtagok csontjai közül a felső kar rövid és vastag, az alkar két csontja közül a vastagabb singcsont a II. rendű evezőtollak, míg az erősen visszafejlődött kéz csontjai az I. rendű evezők hordozói.

A madarak láb csontjai szintén erősen módosultak ( futó-, kaparó-, gázló-, úszó-, kúszó-, ragadozó- stb. lábak). A rövid, vastag combcsonthoz kapcsolódnak a lábszár (az erős síp- és a visszafejlődött szárkapocs) csontjai.

A sípcsonthoz ízesül a lábközépcsontnkból összenőtt, hosszú csüdcsont (tarso-metatarsus), amelynek alsó végéhez kapcsolódnak az ujjak. Egyes Madarak a külső (negyedik) ujjukat tetszés szerint hátrafelé is irányíthatják (vetélő ujj).

Izomzat

A madarak izomzata finom rostú, de szilárd, rugalmas. Legfejlettebbek a szárnyak mozgatója, a szegycsont-taréjhoz tapadó nagy mellizom v. szárnyizom, valamint a comb és lábszár izmai. E nagy izomtömegek az egyensúly érdekében a test középpontjában helyezkednek el. A vérkeringés teljes, a szív két kamrára és két pitvarra különült, a testhőmérséklet magas (40-45 C°).

Idegrendszere

- A madarak idegrendszere fejlett, az érzékszervek közül pedig legjobb a látás és hallás. A tapintás, szaglás és ízlelés gyenge. A rendkívül nagy szemgolyók szerkezetében sajátos szerv az ideghártya fésű alakú kiemelkedése.

A szemhéjak közül az alsó a mozgékonyabb, harmadik szemhéjuk a szemzugból harántul kiinduló, áttetsző pislogóhártya (nictitans). Bár hallásuk kitűnő, hallószervük egyszerűbb az emlősökénél (a dobüregben egyetlen hallócsontocska). Fülkagylójuk nincs.
Egyes fajok csőrét borító lágy bőrben (kacsák, szalonkák) is vannak tapintó testecskék.

Légzőszerv

- A madarak légzőszerve a gégefővel (larynx) kezdődik, a légcső alsó végénél, a hörgők kiágazásánál, hangszalagokkal ellátott alsó gégefővé (syrinx) vastagodik. Ez a madár hangadó szerve.

A tüdőből páronként hártyás falú légzacskók húzódnak a testüregbe, a nagyobb csontok üregeibe, sőt a bőr alá is.
- Az emésztőszervek módosulásai: a nyelőcső vagy bárzsing alsó végénél fejlődött mirigyes, hártyás falú zacskó, a begy (ingluvies) a táplálék raktározására és puhítására szolgál.

Emésztőrendszer

A gyomor kisebb terjedelmű előrésze, a mirigyes gyomor termeli az emésztő nedveket, a nagyobbik izomfalú rész, a zúzógyomor v, zúza pedig a táplálék felaprózását végzi. Legizmosabb a magevők gyomra, melynek belső falán vastag, redős szaruréteg segíti elő a gyomor őrlő munkáját. Fokozása érdekében a Madarak apró köveket, kavicsdarabokat nyelnek el ( zúzókő ).

A vastagbél kezdetén két zacskó alakú vak-bél nyílik. A vastagbél a kiürítés együttes szervével, a kloakával végződik. A kiválasztás szerve, a két hosszúkás, három karéjú vese, a gerincoszlop két oldalán helyezkedik el. A vesevezetékek is a kloakába torkollanak. A vesék sűrű, fehér színű váladéka a bélcsatornák tartalmával együtt távolítódik el.

Madarak ivarszervei

- A madarak ivarszervei párosak, a női ivarszervek közül azonban rendszerint csak a baloldali fejlett. A fürtös petefészekben (ovarium) megérett petesejt (a tojás sárgája) a petevezetékbe (oviductus) kerül, amely színtelen mirigyváladékkal (a tojás fehérje) és az azt borító két hártyával veszi körül.

A hártyás héjú tojás ezután a petevezeték kiöblösödő alsó részébe, a tojástartóba (uterus) jut, ahol a mészhéj és a színező festékanyag rakódik köré. A hím ivarszervek mindkét oldalon fejlettek, a herék (testis) a vesék közelében fekszenek, az ondóvezetékek a kloakába nyílnak. Egyes fajok hímjeinek külső párzószerve is van (penis).

A madaraknál gyakori az ivari kétalakúság (dimorphismus), mely a testnagyságban (a ragadozó madarak hímje kisebb mint a nőstény, a legtöbb madárnál azonban a hím a nagyobb), a tollruha színében és egyéb, másodlagos ivari bélyegekben (kakastaréj, sarkantyú, dísztollak stb.) mutatkozik. Rendszerint a hím állata díszesebb, színesebb, míg a nőstények a környezethez alkalmazkodó egyszerűbb színruhájúak.

A madár külalakját a tollruha jelentős mértékben módosítja. A vastag, rétegzett tollruha egyrészt kiváló hőszigetelő, egyes speciálisan módosult tollruha pedig a repülés eszköze.

A madár bőre vékony és mirigyekben szegény; a farcsíkon azonban két külön nyílású olaj- v. faggyúmirigye (glandula uropygii) fejlődött, melynek bőséges váladékát a Madarak időközönként, csőrükkel kinyomkodva tollazatukon szétkenik s ezzel vízhatlanná teszik, ezért e mirigyek a vízi M.-on a legfejlettebbek. Ötféle tolltípust különböztetünk meg: pehely- v. testtoll, fedő- vagy kontúrtoll, evező-, kormány- v, farktoll és dísztollak v, módosult tollak (sertetoll stb.).

A tollak színe kétféle eredetű: az objektív v. kémiai színek a festéktartó sejtek színanyagán, a szubjektív színek pedig a tollsejtek fénytörést előidéző különleges szerkezetén alapulnak. A madár tollait időnként felújítja, vedlik. A tavaszi vedlés a tollak elkopott, fakó végeinek levetésében nyilvánul. A dísztollak is ekkorra fejlődnek ki teljesen.

A költés utáni őszi vedlés tollhullatással, ill, részbeni tollcserével jár, amely egyes fajoknál (récék) oly nagymértékű lehet, hogy a madár egy időre elveszti röpképességét (lohosodás). Vannak fajok, amelyek évente többször vedlenek, míg egyeseknél a teljes tollcsere évekig elhúzódó lassú folyamat (ragadozók). Tojásaikat testük felfokozott melegével (kotlási láz) költik ki. A kotló madár mellén tollatlan folt (kotlófolt) keletkezik, a test melegének közvetlen átadására.