Téralakítás

Frissítve: 2017-10-10

A Kertművészet alapvető feladata. A céltudatos téralakítás a növényanyag szépségét is jobban érvényre juttatja, mint a rendezetlen halmaz.
A kert lényegét alkotó növényanyag elrendezésén kívül a benne járót térélményben is kell részesíteni. Jó formájú terek úgy hozhatók létre, ha a széleken magas, a középen alacsony növényzetet ültetünk.
Nagyobb kertekben térsorozatok is kialakíthatók változatos alakú terek, térrészletek egymásutánjával. A tér formáját a szemlélő egyrészt az alapsíkon, másrészt a térfalak felső szélén, az égboltra rajzolódó körvonalakból ismeri fel. Az alapsík jól áttekinthető legyen.
A jó térhatás érdekében korántsem szükséges, hogy teljesen sík v. pl. pusztán füves legyen. A széleken elszórt magányos növények - ha csak nincs belőlük sok, s nem túl terjedelmesek - inkább javítják, mintsem rontják a térhatást. Rajtuk a szem mintegy érzékeli a térmélységet, s ezzel mérete jól felfogható. A tér így nagyobbnak látszik, mintha ilyen támaszpontok nélkül szemlélnők. A térfal teljes zártsága sem feltétlenül szükséges. Jelzésül gyakran elég néhány növény, mert a szem önkéntelenül kiegészíti a térfal hiányait, s létrejön a térforma képzete.
A térfalak ívesen homorú alakítása, is kedvező, éppígy az alapfelület homorú kiképzése. A térformának irányulása is van, és ez valamilyen irányú mozgásra készteti a bennlevőt, v. figyelmét valamely irányba tereli. Mindez a kompozíciónak nagy lehetőségeket nyújt az alkotóelemek összefüggésének éreztetésére, a részletek összekapcsolására, a szerves egész kialakítására.
A kertművészetben a térhatásban rejlő lehetőségek nem szorítkoznak csupán az alakított térre. Nagy hatású lehet kedvező adottságok esetében az alakított térnek s a határvonalain kívül eső nagy légtérnek céltudatosan megoldott kapcsolata is.

Téralakítás, Téralakítás

Kertészeti lexikon