Szárított szőlő, Mazsola, Aszalt szőlő

Szárított szőlő mazsola vagy aszalt szőlő. Közvetlenül csemegeként étkezésre, cukrászati célre vagy csemegeborok készítésére aszalt szőlő.

Szárított szőlő készítésére magvatlan ( mazsola ) és magvas szőlőfajták fürtjeit használják.

A magvatlan szőlő fajták közül a Szultania (Fehér Szultán szőlő, Kismis) adja a legjobb minőségű, nagyszemű mazsolaszőlő t, a Korinthusi szőlő pedig az olcsó, ún. apró mazsolaszőlőt (current).

A magvas szőlőfajták közül az Alexandriai muskotály, Rozaki-félék és több nagybogyójú szőlő fajta terméséből készül az ún. Malaga-szőlő (Spanyolország hasonló nevű tartománya után), amit Ausztriában Lexias, a Szovjetunióban (1962) uzjum szőlőnek neveznek.

A szőlőt nagyobb részben természetes úton, napfényben, kisebb részben szárító üzemekben, különböző aszaló berendezésben szárítják. A jól megérett szőlőt óvatosan szüretelik.

Ezután válogatják, tisztítják, hideg vízben megmossák, lúgozzák, szárítószérűkre rakják ki a szőlőtálcákat vagy papírfóliákra vagy csak a döngölt agyagtalajra rakják a fürtöket.

A közvetlenül napfényen aszalásnál jobb a tálcarakásokban aszalt szőlő. Itt ui. a fürtök árnyékban aszalódnak, szebb színűek lesznek.

A megaszalódott szőlőt kézzel vagy géppel lebogyózzák, izzasztják, kénezik és csomagolják.

A szárított szőlőt a bogyónagyság és belső összetétele alapján osztályozzák. Az aszalás során a szőlő a friss szőlőnek 1/4-ére szárad be. Legtöbb aszalásra alkalmas szőlőt Kaliforniában, Törökországban, Görögországban, Ausztráliában és Iránban termelnek.

A Szultania mazsolaszőlő-kereskedelem központja Izmir (Szmirna, Törökország), a Korinthusi szőlőkereskedelem központja pedig Patras (Görögország).



Kapcsolódó oldalak