Kender Cannabis sativa

Kender Cannabis sativa. Közép-Ázsiából származik. Egyéves, kétlaki növény, 1-2 m magasságot is elér. Fontos, rostot szolgáltató ipari növény. Ezenkívül termése drogot szolgáltat. Zsíros olajat, trigonellin alkaloidot, cholint stb. tartalmaz.

Mint gyomnövény a vad kender gyakori mindenféle talajon. Kártétele jelentős.

Lényegesen csökkenti a termést. Sok tápanyagot, vizet elhasznál, elnyomja a vetett növényt.

Ezenkívül a dohányfojtó vajfűnek is gazdája és annak elterjedését segíti elő. Utakon, bokros, parlagos helyeken, akácosokban, fasorok alatt szaporodik, ezekről a helyekről terjeszkedik a szántóföldekre.

Az utak, parlagok tisztántartásával, legalább kétszeri lekaszálásával akadályozzuk meg terjedését. Kapásokban magvai jól kicsíráztathatók a talajból. Vegyszeres gyomirtókra nagyon érzékeny.

Kender - Pallas lexikon

Kender(növény, Cannabis L.), a róla nevezett család génusza, egy faja eredetileg Ázsia középrészén honos, de elfajzott és sokfelé elterjedt. Tipusa a Cannabis sativa L. vagyis vetett Kender egynyári, egész másfél méter magas, durva és kurtaszőrü kóró.

Az egész 6 m. magas fajtáját khinai vagy óriás Kender-nek (var. Chimensis v. gigantea) mondják.

Levele 3, 5, 7, ritkán 9 levélkéből ujjasan összetett, levélkéje keskeny lándsás, fürészelt.
Rendesen kétlaki, kétféle száru, mert a Kender himje a magvas kendertől könnyen megkülönböztethető.

Kenderszálak közt vékonyabb és sápadtabb szálakat is látunk, melyek megrázva porzanak. A zöldebb nem porzik. a sápadtabb szálat a nép virágos kendernek nevezi.

Ez a Kender him alakja. A sötétzöld szál a magvas Kender.
Ez viseli a termő virágokat. Ezek állása leveles füzér, mert a virágoknak a virágzat megnyult tengelyén nincs számbavehető helye.

A termő virágnak egylevelü zöld leple van, de az egyik oldalán hasadt, egy termő van benne két pelyhes termőszállal. Ebből lesz a kendermag, vagyis aprószerü makk, s a le nem hulló Lepel takarja.

A virágos kenderen csupa himvirágok vannak, a magvas kenderen csupa termő virágok; egy száron vegyest ritkán találni mind a kettőt. Az ily ritkaság az egylaki Kender.

A Kender Persiából és Kelet-Indiából ered. Mint fonószövő termék Európába már a legrégibb időben elterjedt; nálunk, kivált az Alföldön, elvadulva még a homokon is gyakori.

Frissében minden része erős, bódítószagu, fejfájító, ez a benne levő gyántától ered. Sokfelé termesztik.

Oroszországban, hol a Kender vitorla-vászonnak meg halászó hálóknak majdnem elkerülhetetlen, a legtöbb meg a legjobb kendert termesztik, s a legnagyobb Kender piaca van.
Hazánkban az apatini kendert emlegetik. Szövete durvább, de sokkal tartósabb mint a lené. A Kender fonószövő része a szárnak hársrostja.

A Cannabis Indicát Lam. a Himálaján 2300 méter magasságig termesztik; gyakran a Kender tőalakjának tartják, de csak elfajzás, a magvasénak teteje sárgászöld gyántát bőven izzad (khurrus, churrus, charras, csers), s magérlelés előtt gyüjtik. Ilyen gyántája az európai és amerikai kendernek nincs.

Hathatós gyántájának alkotó része: a mérges tetanokannabin, az altató kannabin vagy hasisin meg a párolgó olaj.

Alkoholos kivonatot meg tinkturát készítenek belőle, mind a kettővel altatnak, különösen gyengébben ható opium helyett.

A kender gyantát lekaparják s a kereskedésben borsó- és diónagyságú darabjait árulják.
A belőle vagy a kenderből készült mámorosító szer dohánnyal szokás elszíni; hasis vagy molak a neve s a részegítő szerek legelterjedtebbike, már a szittyáktól ismeretes.
2-300 millió ember rabja ennek az élvezetnek, egész Afrikában, Indiában, Persia és Törökországban.

Nagyon keserü, azért ha nem szíjják, hanem máskép eszik, mindenféle fűszert és édességet adnak hozzá. A hasis ugyan nagyon kedvelt élvezet, de túl mértékben őrülést, inmerevedést, a legborzasztóbb testi kínt, végre tökéletes szellemi romlást okoz.

Kedvelt szer továbbá a Kender virágzatának vagy a magvazás kezdetén levő termő füzérének a teteje, bhang vagy guaza néven, valamint az 1 méter hosszú s a levelektől megtisztított, csak az elgyántásodott virágokat vagy a fiatal terméságazatot viselő szára (gunjah).

Ez officinális, vagy 65 cm hosszú nyalábokba kötve szívásra árulják.
Zöldséges kert körül védő növény, mert szagával az ártalmas lepkét és hernyót elriasztja. Olaszországban szára szenével puskaport gyártanak.
Az óriás kendert kerti csoportnak ültetik.

A kender sikerrel különösen gazdag, mélyrétegü talajon termelhető; azért díszlik friss törésekben s kiszáradt tófenéken oly kitünően, hol nem ritkán 3-4 m.-re is megnő.

Szivós agyagot és laza homokot kivéve, megterem a Kender minden jobb talajon, de elengedhetetlen föltétel, hogy a talaj jó erőben, mély rétegü és porhanyó legyen.

Földjét már ősszel kell mély szántással elkészíteni s a trágyát is legjobb még őszkor kihordani s alászántani, hogy tavaszkor a szántás, a téli nyirkosság megőrzése végett mellőzhető legyen.
Tavaszkor ha nem elkerülhetlenül szükséges, ne szántsuk a kednerföldet, hanem csak pohanyítóval vagy erős fogassal készítsük elő a vetés alá, mely a föld kellő megszikkadása és átmelegedés után április végén, május elején végzendő.

A Kender vetése legcélszerübben sorvető géppel történik. Ha vékonyszálu fonal-Kender nyerése a célunk, akkor 15 cm. a megfelelő sortávolság, ellenben mag-K.-nél 24 cm. Első esetben kataszt. holdjára 30-35 kg. (60-70 lit.), utóbbi esetben 20-25 kg. (40-50 lit.) mag vetendő el. Szórvavetésnél ennél jóval több, 1, illetve 2 hl. magot vetnek el.
A vetés lehengerezése célszerű.

Ha a fiatal vetésben gyomok mutatkoznak, ezeket ki kell gyomláltatni, egyébként az aratásig a Kender nem kiván más ápolást.

A kender nyűvelése a termelés célja szerint különféleképen történik. Jó, finom, vászonnak is alkalmas fonalra akként teszünk szert, ha korán látunk a letakarításhoz. Ebben az esetbe a himvirágú, az u. n. virágos Kender-t korábban nyűvetjük, mihelyt elporzott, a magvas Kender-t pedig csak a mag megérése után.

A virágos kender finom, a magvas kender durva, csak kötélnek vagy zsákvászonnak alkalmas fonalat szolgáltat. Azonban, minthogy a Kender nyűvése nagyon fáradságos és költséges művelet, nagyban való termelésénél a nyűvést teljesen mellőzik s a virágos és magvas kendert egyszerre aratják le sarlóval akkor, a mikor a virágos Kender elvirágzott.

A levágoztt kendert, mihelyt elfonnyadt, kévékbe kötik, megszárítják és lelombozzák, mely utóbbi művelet abból áll, hogy a kendert addit ütögetik a földhöz, mig az elszáradt levelek és virágrészek le nem hullottak.

A lelombozott Kendert teljes kiszáradás céljából kúpokba, s ha kiszáradt, a további kikészítésig kazalba rakják. Ezt az eljárást követve, mag nem nyerhető, mely okból a fonaltermelés ezen módjánál a magot külön termelik.

A kender további kikészítése az áztatásból, tilolásból, zúzásból és gerebenezésből áll.

Az áztatás után a kender természetes vagy mesterséges megszárítása, illetőleg aszalása és ezután törése következik, melynek célja, hogy a kenderszár fás részei széttöressenek és a háncstól eltávolíttassanak.

Kicsinyben a közönséges tilón, nagyban pedig különböző szerkezetü törőgéppel törik a kendert.
A tilolás alkalmával egyúttal a pozdorja is elválasztatik a fonaltól, ellenben a törőgépeken megtört kender u. n. simítógépeken szabadíttatik meg a pozdorjától.

A tilolt vagy tört kender azután zúzó malmokba kerül azon célból, hogy a rostszálak megpuhíttassanak, széthasíttassanak és a gerebenezésre alkalmassá tétessenek. A befejező művelet a gerebenezés, melynek az a célja, hogy a rendetlenségbe jutott rostok rendbe szedessenek és egymástól elválasztassanak.

Minthogy a kendernek imént vázolt kikészítése különös berendezést és beható szakavatottságot kiván, minthogy továbbá a kézi vagy házi kikészítés felette költséges, nagyban való termeléskor a kender kikészítése újabban e célra berendezett gyárakban történik; a termelő pedig legjobban teszi, ha a kórós kendert ily gyárnak adja el.

Okszerű termelést feltételezve, kataszt. holdjáról 40-50 q kórós kender, magtermelésnél azonkivül 200-300 kg. mag nyerhető, 100 kg. kórós kenderre 10-15 kg. fonal számítható. A Kenderfonal finomsága szerint részint vászon-, ponyva-, vitorla- és zsákszövetek, továbbá cérna, madzag és kötelek készítésére használtatik. Hazai kenderünk kitünő minősége és tartóssága általánosan el van ismerve s minthogy okszerü termelést föltételezve, a kender egyúttal a legjövedelmezőbb növények egyike, kivánatos, hogy termelése nálunk általánosabban felkaroltassék.

Az utóbbi években a Kendert hazánkban mindössze 70,000 hektáron termelték, mely területről átlagban 470,000 q fonalat és 770,000 hl. magot nyertek. Legnagyobb kiterjedésben Olasz- és Oroszországban termelnek K.-t; előbbinek évi termelése 700,000, utóbbié 1.100,000 q-ra tétetik.

Kender Betegségei

Legveszedelmesebb betegsége a kendernek a kenderrák, mely különösen Oroszországban pusztit nagy mértékben, s mely újabban Németországban, a Rajna vidékén is igen károsan jelentkezett.

A betegség a kenderszár belét támadja meg, melyet eleinte penésznemü bevonat lep be, melyben később különféle alaku s egész 2 cm. terjedelmü kemény, fekete gumók keletkeznek.

A beteg Kender nagyon satnya fejlődést mutat s elsárgulva rendesen még a virágzás előtt elhal. A betegség okozója Sclerotinia Libertiana Fckl. nevü gomba s ellene más védekezés nincs, mint több éven át abbanhagyása a kendertermelésnek a beteg földeken. A Dendrophoma Marconii Cav. nevü gomba a Kender még zöld szárain hosszukás sötét foltokat okoz; ellene ajánlatos a kendert lehetőleg korán nyűni, mert ilyenkor a gomba még nincs teljesen kifejlődve s igy továbbszaporodása akadályoztatik.

A Phyllosticta Canabis Speg. és a Septoria Canabis Sacc. nevü gombák a leveleken barna foltokat okoznak. A virágos, élősködő növények közül nagy károkat tesz a kenderben az elágazó szádor (l. Dohány, betegségei) és a Cuscuta europaea. A Kender és len kilenced úrbéri tartozás. A jobbágyok a föld minden terméséből, tehát kenderból és lenből is a földesúrnak kilencedet (a termés 1/9 részét) tartoztak adni.

Néhol a Kender természetben kiszolgáltatása helyett a jobbágyok fonást teljesítettek. Ezt a szokást az 1836. VII. t.-c. fentartotta és pedig olykép, hogy minden egész telkes jobbágytól hat font, és a kisebb állományt birótól ehhez arányos mennyiségü fonás járt.

A választás a jobbágyot illette. Ott, ahol kendert és lent úrbéri földeken nem termesztettek, K. s annálfogva fonás sem járt. Temes, Torontál, Krassó, Pozsega, Verőce és Szerém vmegyékben ez az úrbéri tartozás nem állott fenn. Az úrbéri kapcsolatnak megszüntetésével ez a tartozás is megszünt.

    Kenderkefű     Kendermagbogár