Kertművészet Magyarországon

Kertművészet Magyarországon. Hazánk földjén már a római uralom alatt fejlett kertészkedés folyt, főként Pannóniában, a mai Dunántúlon. A magyarságnak a virágok iránti szeretetét a honfoglalás korából származó iparművészeti tárgyak díszei bizonyítják. Az első kőépítményekkel együtt, az első Árpádháza királyok idején létesültek az első kertek; a legelső amelyről tudunk, Pannonhalma kertje.

Világiak kertjeiről az első adatunk 1256-hól származik: I V. Béla király (1235-70) a Hont megyei Szud községben királyi kerteket adományoz. Budán Nagy Lajos (1342-1382) korától kezdve egyházi és világi nagyok házakat szereztek, ezekkel együtt kerteket is. A polgárok haszonkertjei így lassan díszkertekké alakultak.

Buda. A palota látképe nyugatról, Münster Cosmographiájában. 1541. Zsigmond (1387-1437) Budán, Visegrádon és Esztergomban létesített kerteket. Mátyás (1458-1490) budai kertjeiről leírások, képek maradtak ránk, amelyek a fejlődés erős lendületét bizonyítják.

A kertművészet hazánkban ebben az időben a kor európai színvonalán állott. A királyi kertek a budai Várhegy nyugati oldalán, a mai Krisztinaváros helyén terültek el, s bennük kerti pavillonok álltak, ezüstmázas cseréppel fedve. Oszlopos bejárat mögött xystus (tornácos, oszlopos ház), palaestre (tornatér), útvesztő, cryptoporticus (fedett oszlopcsarnok) volt építve, köves utak vezettek a virágos, pázsitos részeken s a gyümölcsösön át. Mátyásnak Óbudán, Pesten és Visegrádon is volt kertje ( Visegrádi palotakert). A török hódítások és háborúk korában elpusztultak ezek a kertek. A törökök sok új növényt, gyümölcsöt, virágot hoztak, bár ezek egy része nyugatról került hozzánk. A XVI. és a XVII. sz.-ban a virág lett a kert fő dísze.

A renaissance-kori, szimmetriális tengely két oldalán elrendezett négyzetes virágtáblákból álló kerttípus ekkor hazánkban is elterjedt. Nevezetesebb kertek voltak e korban: Csurgón, Borsiban, Pozsonyban, Porumbákon, Szatmáron, Kismartonban és Vöröskőn; Erdélyben Gyulafehérváron, Fogarason és Ebesfalván.

Sárváron működött az első írástudó kertész, akiről tudomásunk van: Kerty István diák (XVI. sz.). Leghíresebb magyar kert a XVII. sz.- bana - pozsonyi Érsek-kert volt, amelynek fellendülése Lippay György érsek nevéhez fűződik (1663). Az itt szerzett tapasztalatokat foglalta írásba Lippay János "Posoni kert" c., 3 kötetes művében (1664-1667). A kertről - sajnos nagyon hiányos - metszetsorozat is maradt ránk.

A XVIII. sz. folyamán a francia-barokk kertstílus nálunk is elterjedt. Kismarton renaissance jellegű kertjét átalakítják barokk kertté. Ilyenek létesültek Ráckevén, Királyfán, Cseklészen ( Cseklészi kert), Féltoronyban, Óbudán, Gödöllőn, Jászón, Edelényben és Héderváron. A legfényesebb barokk kert az akkori Eszter-házán (Esterházy-kert) (Fertőd, Győr-Sopron m.) létesült. A tájképi kert némi késéssel jelent meg hazánkban, először a barokk kertben alkalmazott kanyargós utakkal, majd elkülönített tájképi részletekkel.

Az első kert, amely tájképi stílusban készült, Tóváros parkja volt, 1783 körül. Számos átalakítás is történt: Vedrődön, Héderváron, Rárón, Körmenden, Hotkócon. Új létesítmény volt a pesti Orczy-kert, Kisbér, Keszthely. A XIX. sz.-ban parkosították a Margitszigetet, ekkor létesítették - Alcsut, Gyöngyösapáti, - Akószeleset, Martonvásár, Tiszadob, Dég, Fót, Zirc, Vép parkját, a század vége felé a Kámoni arborétum, Szarvas, Malonya jelentős dendrológiai gyűjteményeit, mindezeket tájképi formában. A XX. sz. első évtizedében kibontakozó új, architektonikus kerttervezési irányt Rerrich Béla honosította meg hazánkban.

kertművészet Magyarországon, díszkertek, arborétumok

Kapcsolódó oldalak