Jégeső

Jégeső 5 mm-t elérő átmérőjű, részben átlátszó jégszemek esővel vagy anélkül (száraz Jégeső) történő záporszerű hullása, többnyire zivatar kíséretében. Nagy páratartalmú levegő igen heves felszállása a felhő vízcseppjeit a fagyos légterekbe ragadja, ahol megfagyva még tovább is lebegteti. A kis jégeső-szemre újabb és újabb rétegek fagyhatnak rá és az még lúdtojás nagyságúra is megnőhet.

Egymásnak ütközve több jégszem is fagyhat össze, hiteles adatubk még fél kg-os darabról is van.
A Jégeső sávokban, pásztásan hull, kártétele így is igen nagymértékű.

Jégeső - Pallas lexikon

Jégeső a légköri csapadék szilárd neme, mely jégszemekben ér a földre. Az egyes szemek többé-kevésbé kemény, koncentrikus jégrétegekből állanak, átlátszatlanok és eltompult szögü krisztályokhoz hasonlítanak.

Nagyságuk különböző, van borsó-, mogyoró-, sőt galambtojás nagyságú is.
A jégeső hirdető előjelei körülbelül ugyanazok, mint a zivataré, valamint az egész jelenség leginkább zivatar kiséretében szokott beállani.

Rendesen tikkasztó meleg előzi meg, mire az égen cirrusok (l. Felhőalakok) mutatkoznak, melyek Cirro-Stratus, majd Nimbusba mennek át, a felhőzet sajátos szürkeséget ölt magára és forrongásban látszik lenni, aztán erős villámlás és dörgés következik, az eső nagy cseppekben hull alá és végül különös pattogó zajjal időközönkint megered a jégeső.

Csak néhány percig szokott tartani, de sokszor az is elegendő, hogy tekintélyes jégréteggel borítsa a földet és a vetéseket elpusztítsa.

A biztoító társulatok statisztikája tanusítja, hogy bizonyos tájak jobban vannak kitéve a Jégesőnek, amiből ezen jelenség lokális természetére lehet következtetni.

Erdőkben jégeső nem szokott mutatkozni. Nálunk nyáron leggyakoribb és pedig a nappali órákban.
A mérsékelt övben sürübben fordul elő, mint magas földrajzi szélességben vagy a trópusokban, azonkivül a tengerszin fölötti magassággal is mindinkább gyérül.

Képződésének okai még nincsenek teljesen kiderítve és az ide vonatkozó elméletek a légköri elektromosságból, vagy a párolgás okozta hidegből, a cseppek túlhütöttségéből, újabban pedig dinamikai okokból igyekeznek megmagyarázni a Jégeső jelenségét.

A jégesőtől megkülönböztetendő a dara, mely nem jég-, hanem hógömböcsökben jelentkezik és minden évszakban előfordul, főképen tavasszal és ősszel.