Gesztenye, Gesztenyefa
- Frissítve: 2023-09-27 Szelídgesztenye fa Castanea sativa - Szaporítás Fajták
Castanea nemzettség 13 faja a Föld északi mérsékelt övében él. Az európai gesztenye (Castanea sativa Mill.) Nyugat- és Dél Európában, valamint a Kaukázusban őshonos.
Észak-Amerikában 4 gesztenye faj őshonos, legjelentősebb a Castanea dentata, Amerikai gesztenye volt, ami az endótiás kéregelhalás következtében gyakorlatilag kipusztult.
Kelet-Ázsiában Japánban őshonos a Castanea crenata, Japán gesztenye. Kínában és Koreában a Castanea mollissima, Kínai gesztenye.
Magyarországon 1969 előtt gesztenye ültetvényekről és minősített fajtákról nem beszélhettünk.
A hazai fajtaelőállítás Szentiványi Péter nevéhez fűződik, aki az 1950-es években kezdte meg nemesítő munkáját.
Szentiványi a termő gesztenyefa vegetatív és generatív tulajdonságaira egy részletes értékelő módszert dolgozott ki, melyben a termesztéssel kapcsolatos fajtatulajdonságok és gyümölcs áruparaméterek súlyozott jelentőségűek voltak.
A gesztenye fajták jól reprezentálják a főbb hazai termesztőtájakat, nevezetesen az Alpokalja vidékét, melyet egy Kőszegszerdahelyi fajta képvisel, a Dél-Dunántúlt, melyet az Iharosberényi gesztenye fajták képviselnek és végül Észak-Magyarország, melyet a Nagymarosi fajták reprezentálnak.
Hazánkban ez idáig tudatos keresztezési munka gesztenyében nem volt, jelenleg sem folyik.
Külföldön, így Franciaországban, Olaszországban, Romániában, USA-ban, Japánban végeznek keresztezéseket. Ezek elsősorban fajtakeresztezések, melynek célja rezisztens fajták előállítása.
A gesztenye mérsékelt égövi növény. Optimális számára, ha az évi középhőmérséklet 10 C, a vegetáció átlag Hőmérséklete 16 C.
A téli hideget viszonylag jól bírja -20 C esetén nem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem károsítják.
A szelídgesztenye vízigényes növény, évi csapadékmennyisége minimum 700 mm, de 800 mm a kedvező számára.
Csak szabad karbonátoktól mentes, gyengén savanyú kémhatású talajon termeszthető. Mészmentes talajt igényel.
Hazánkban a leghoszabb életű gyümölcsfaj a gesztenye. Előfordulnak többszáz éves gesztenye fák, ritkábban 600-700 éves példányok is találhatók (Kőszeg és környéke).
A fa magassága elérheti a 20-30 métert. A gesztenyefa fiatal korában gyorsan nő, jellegzetessége, hogy tősarjakról folyamatosan felújul.
Gesztenyefa állományainkat évszázadok óta napjainkig zömében gyökérnemes magoncok képezik.
Gesztenye ültetvények telepítéséhez az 1970-es évektől kezdődően oltványokat ültetünk. Szinte kizárólagos alanya a szelídgesztenye magról nevelt csemetéje.
A gesztenye rügyfakadása a többi törzses gyümölcsfajunkhoz képest viszonylag későn következik be, április közepétől május elejéig tart.
Gesztenyefa virágzás
A virágzás igen későn, június végén-július elején megy végbe.
A gesztenyefa különböző ivarú virágai nem egyidőben nyílnak, a hímvirágok gyakran előzik a nővirágok kinyílását. A bibék megjelenésük utáni 8. napon belül nem termékenyülnek meg, vizsgálatok szerint a bibék 8-21. napon
alkalmasak a termékenyülésre.
A termés érése fajtától, termőhelytől, évjárattól függően szeptember végétől növember elejéig zajlik le.
A vegetáció végét jelzi az őszi lombszíneződés és lombhullás. A rövid tenyészidejű gesztenyefa kora ősszel sárgára színeződnek, míg a hosszú tenyészidejűek az ősz vége felé színeződnek sötétbarnára.
A rövid tenyészidejű, természetes lombhullású fajták az előnyösebbek a termesztés szempontjából.
A gesztenye egyivarú, egylaki növény, a hímvirágok és nővirágok egy fán belül, de külön-külön alakulnak ki.
A hímvirágok egyrészt a hajtás közepén a levelek hónaljában, másrészt a hajtás csúcsán is kialakulhatnak.
Beporzás
A gesztenyefa olyan szélporozta gyümölcsfaj, amelynek megporzásánál a rovarok is besegítenek. A barkavirágzatból nagy mennyiségű pollen szóródik ki (egy-egy portokban 2000 virágporszem vagy ennél több is lehet).
A szél 200-300 méterre is elviszi a pollent, így ezen távolságon belül jók a porzási viszonyok.
Termése jellegzetes makktermés, mely 6 termőlevelű termőből fejlődik. A magházban hat rekesz van, rekeszenként két-két magkezdeménnyel.
A magkezdemények közül azonban csak egy szerveződik maggá. A terméseket sűrű, elágazó tüskézetű, négy kopáccsal nyíló kupacs fedi.
A kupacsokban a fajtára jellemzően eltérő nagyságú és darabszámú makk található, általában 1-3 makk lehet a kupacsban. A makk héjszíne sárgásbarnától a sötétbarnáig fajtánként változik.
Gyümölcsfa leírások, fajták, porzó fák