Gesztenye, Gesztenyefa

Castanea nemzettség 13 faja a Föld északi mérsékelt övében él. Az európai gesztenye (Castanea sativa Mill.) Nyugat- és Dél Európában, valamint a Kaukázusban őshonos.

Észak-Amerikában 4 gesztenye faj őshonos, legjelentősebb a Castanea dentata, Amerikai gesztenye volt, ami az endótiás kéregelhalás következtében gyakorlatilag kipusztult.

Kelet-Ázsiában Japánban őshonos a Castanea crenata, Japán gesztenye. Kínában és Koreában a Castanea mollissima, Kínai gesztenye.

Magyarországon 1969 előtt gesztenye ültetvényekről és minősített fajtákról nem beszélhettünk.

A hazai fajtaelőállítás Szentiványi Péter nevéhez fűződik, aki az 1950-es években kezdte meg nemesítő munkáját.

Szentiványi a termő gesztenyefa vegetatív és generatív tulajdonságaira egy részletes értékelő módszert dolgozott ki, melyben a termesztéssel kapcsolatos fajtatulajdonságok és gyümölcs áruparaméterek súlyozott jelentőségűek voltak.

A gesztenye fajták jól reprezentálják a főbb hazai termesztőtájakat, nevezetesen az Alpokalja vidékét, melyet egy Kőszegszerdahelyi fajta képvisel, a Dél-Dunántúlt, melyet az Iharosberényi gesztenye fajták képviselnek és végül Észak-Magyarország, melyet a Nagymarosi fajták reprezentálnak.

Hazánkban ez idáig tudatos keresztezési munka gesztenyében nem volt, jelenleg sem folyik.

Külföldön, így Franciaországban, Olaszországban, Romániában, USA-ban, Japánban végeznek keresztezéseket. Ezek elsősorban fajtakeresztezések, melynek célja rezisztens fajták előállítása.

A gesztenye mérsékelt égövi növény. Optimális számára, ha az évi középhőmérséklet 10 C, a vegetáció átlag Hőmérséklete 16 C.

A téli hideget viszonylag jól bírja -20 C esetén nem szenved fagykárt. A tavaszi fagyok sem károsítják.

A szelídgesztenye vízigényes növény, évi csapadékmennyisége minimum 700 mm, de 800 mm a kedvező számára.

Csak szabad karbonátoktól mentes, gyengén savanyú kémhatású talajon termeszthető. Mészmentes talajt igényel.

Hazánkban a leghoszabb életű gyümölcsfaj a gesztenye. Előfordulnak többszáz éves gesztenye fák, ritkábban 600-700 éves példányok is találhatók (Kőszeg és környéke).

A fa magassága elérheti a 20-30 métert. A gesztenyefa fiatal korában gyorsan nő, jellegzetessége, hogy tősarjakról folyamatosan felújul.

Gesztenyefa állományainkat évszázadok óta napjainkig zömében gyökérnemes magoncok képezik.

Gesztenye ültetvények telepítéséhez az 1970-es évektől kezdődően oltványokat ültetünk. Szinte kizárólagos alanya a szelídgesztenye magról nevelt csemetéje.

A gesztenye rügyfakadása a többi törzses gyümölcsfajunkhoz képest viszonylag későn következik be, április közepétől május elejéig tart.

Gesztenyefa virágzás

A virágzás igen későn, június végén-július elején megy végbe.
A gesztenyefa különböző ivarú virágai nem egyidőben nyílnak, a hímvirágok gyakran előzik a nővirágok kinyílását. A bibék megjelenésük utáni 8. napon belül nem termékenyülnek meg, vizsgálatok szerint a bibék 8-21. napon alkalmasak a termékenyülésre.

A termés érése fajtától, termőhelytől, évjárattól függően szeptember végétől növember elejéig zajlik le.

A vegetáció végét jelzi az őszi lombszíneződés és lombhullás. A rövid tenyészidejű gesztenyefa kora ősszel sárgára színeződnek, míg a hosszú tenyészidejűek az ősz vége felé színeződnek sötétbarnára.

A rövid tenyészidejű, természetes lombhullású fajták az előnyösebbek a termesztés szempontjából.

A gesztenye egyivarú, egylaki növény, a hímvirágok és nővirágok egy fán belül, de külön-külön alakulnak ki.

A hímvirágok egyrészt a hajtás közepén a levelek hónaljában, másrészt a hajtás csúcsán is kialakulhatnak.

Beporzás

A gesztenyefa olyan szélporozta gyümölcsfaj, amelynek megporzásánál a rovarok is besegítenek. A barkavirágzatból nagy mennyiségű pollen szóródik ki (egy-egy portokban 2000 virágporszem vagy ennél több is lehet).

A szél 200-300 méterre is elviszi a pollent, így ezen távolságon belül jók a porzási viszonyok.

Termése jellegzetes makktermés, mely 6 termőlevelű termőből fejlődik. A magházban hat rekesz van, rekeszenként két-két magkezdeménnyel.

A magkezdemények közül azonban csak egy szerveződik maggá. A terméseket sűrű, elágazó tüskézetű, négy kopáccsal nyíló kupacs fedi.

A kupacsokban a fajtára jellemzően eltérő nagyságú és darabszámú makk található, általában 1-3 makk lehet a kupacsban. A makk héjszíne sárgásbarnától a sötétbarnáig fajtánként változik.

Gyümölcsfa leírások, fajták, porzó fák