Díszfák a kertben

Díszfák a kertben.
A díszfák döntő jelentőségűek a kert téralakításában és hangulatában. Nagyobb méretű kertekben különösen uralkodó jellegűek.

Mint téralakító elemek a tér-határ felső szintjén fontos eszközeink mind méretük, mind koronáik körvonala révén.
E körvonal külön rendeltetése az, hogy érzékeltesse a térformát és dekoratív hatást keltsen.

Mint térhatár különösen a magas, fejlett fa értékes, ezért kertépítéskor a meglevő, öregebb fát kímélni kell, mert legfeljebb csak hosszú idő múlva pótolhatjuk hasonlóval.

Terep alakításkor is legyen gondunk rá: ne tervezzünk töve köré se lehordást, se feltöltést.

Térhatároló céllal fákat tömegesen, csoportba, sorba és magányosan ültethetünk, sok tekintetben azonos módon, mint a díszcserjék esetében. Tömegben, sorban, csoportban a fák olyan közel is állhatnak egymáshoz, hogy lombjuk kifejlődésük után összeér, állhatnak azonban úgy is, hogy mindegyik megőrzi egyedi alakját.

Igen fontos az egyes fajok szerinti helyes tőtávolság megválasztása. A növényfajoknál főként a fa méretére, lombszínére és habitusára legyünk figyelemmel; elhelyezésekor pedig arra, hogy gyepből, alacsony növényzetből kiemelkedve mutatja meg legszebben alakját.

Fák alkalmazhatók cserjecsoporttal együtt is.

Figyelemmel kell lennünk arra is, hogy az utak, ülőhelyek közelében elhelyezett fák valóban az útra, ill. padra vessék árnyékukat.

Karcsú koronájú fák a tőtől számított famagasság 60, terebélyes koronájú fák a famagasság 80-90%-ának megfelelő távolságig vetnek árnyékot.

Gyümölcstermő fákat is ültethetünk díszfaként, ha kellően ápolhatjuk, védhetjük őket.