Oltás, Oltási módok, Növények oltása

Az oltás szervátültetésen alapuló vegetatív szaporítási mód, amellyel egy növényi részt áthelyezünk egy másik növényre azzal a céllal, hogy a partnerek az összeforradás után egy növényként folytassák életműködésüket.

A szaporításra szánt növényről a vesszőt, gallyat, hajtást szedünk, és azt vagy annak egy rügyét egy másik növényre, az alanyra átültetjük.

Oltás Oltási módok Növények oltása


Az alany lehet kifejlett fa, gyökeres csemete, beérett vessző vagy gyökérdarab.

Az oltás körébe tartozik a szemzés is. Ez esetben, csak egy rügyet ültetünk át a hozzá vágott kéreg vagy szárszelettel, a szemzőpajzzsal együtt.

Az alany és az átültetett rész az összeforradás után alkotja az oltványt, melynek gyökerét, vagy akár a törzsét is az alany adja. A ráoltott rész, amelyből a törzs és a korona, vagy csak a korona képződik a nemes.

A növényi élő szövetek csak sebfelületen forradnak, nőhetnek össze, tehát mindkét növényen sebet ejtünk.

A sebeket egymásra illesztjük oly módon, hogy kambriális részeik minél szorosabban összeilleszthetők legyenek. Illesztés és rögzítés után optimális környezetben az oltás összeforr.

Héj alá oltás, Koronába oltás

Oltás módok - A szabadföldi oltást a faiskolák ritkábban alkalmazzák, mint a szemzést, mivel kivitelezése lassabb és nagyobb kézügyességet is igényel.

Akkor lehet rá szükség, ha az adott növény szemzésről nem vagy csak gyengén ered, vagy pedig akkor, ha az előállítást gyorsítani kívánjuk a szemnél lényegesen nagyobb és erősebb oltócsap felhasználásával.

A leggyakrabban a gömb koronájú fajtákat szaporítják (koronába) oltással. Ezeket ugyanis, ha szemezzük, legalább két szemet kell betenni egymással ellentétes oldalon, ami pedig már majdnem annyi (ha nem több) idő, mintha oltanánk. A többrügyes oltócsapból viszont eleve szimmetrikus korona indul.

A szabadban végezhető oltásmódok közül a héj alá oltás terjedt el általánosan, esetenként azonban jó eredménnyel alkalmazható a kecskelábékezés (pl. Cerasus) is. Természetesen egyéb oltásmódok is eredményesek lehetnek.

Héj alá oltás

A héj alá oltás során a vastagabb alany héjrésze alá helyezzük az oltóvesszőt, illetve oltóvesszőket. Koronába oltáskor célszerű, ha a törzs már megfelelő törzskörméretű (pl. Acer).

Iskolázott fákra is olthatunk koronába fajtákat, elsősorban gömböket (pl. Fraxinus ornus Mecsek, Acer platanoides Globosum) vagy csüngő koronát nevelő fajtákat.

A héj alá oltás végzésekor az alany már legyen nedvkeringésben, az oltóvessző pedig nyugalmi állapotban.

A díszfák jó eredménnyel olthatók ezzel a módszerrel április elejétől május elejéig. Néhány fajnál (pl. Acer, Morus) akkor is olthatunk, ha az alany már kilombosodott, bár az erősen kihajtott részek levágása energiaveszteség az alany számára.

Későn fakad a Sophora és a Robinia, ezeket csak május elején, közepén tudjuk oltani. Az oltást végezhetjük gyökémyakba és megfelelő törzsmagasság esetén koronába is.

Oltóvessző

Az oltóvessző szedése, tárolása
Az oltóvessző fagymentes időben egész télen szedhetők. A fagyérzékeny fajok vesszőit az erősebb fagyok előtt gyűjtsük be (pl. Hibiscus fajták).

Minél később szedjük meg az oltóvesszőket, azaz a mélynyugalmi időszak végén, annál gyorsabban hajtanak ki.

A korai szedésű (december) oltóvesszőt tudjuk legtovább nyugalmi állapotban tartani és tárolni, viszont minimális a víztartalékuk, amit az oltás időpontjában figyelembe kell vennünk.

Az oltóvesszőt 0, +2 °C körüli hőmérsékleten tárolhatjuk, nyirkos közegben (homok, fűrészpor). Az oltóvessző fóliazsákban is tartható oly módon, hogy a zsák aljába gombaölő szerrel kezelt fűrészport helyezünk a rothadás, penészedés ellen.

Különösen ügyeljünk arra, hogy tavasz felé az oltóvesszőt hűvösön tartsuk. Amelyik vessző hajtani kezd és a rügye fakad, nem alkalmas oltásra annak ellenére, hogy az oltás után gyorsan kihajt, mert azt követően egy-két hét múlva hirtelen elszárad.

A túl erős, vastag oltóvessző általában nem megfelelő oltásra. E célra olyan, középerős vesszőrészeket válasszunk, amelyeken hajtásrügyek vannak.

Oltáshoz általában egyéves vesszőket használunk, de néhány növényhez (pl. Betula, Fagus) kétéves oltóvessző kell.

Az oltóvessző szedéstől oltásig kevés vizet veszít, mert kicsi a párologtatás.

Ha a vessző fonnyadt, a héja ráncos, a vágási felületet újítsuk meg, és szabadban, nyirkos földbe sekélyen elfektetve 2-3 napig vermeljük. Oltásra akkor használható, ha ez idő alatt a héja kisimult.

A megbarnult kambiumú, illetve háncsú vagy megfeketedett rügyalapú oltóvessző nem alkalmas oltásra.

Oltás folyamata

Oltás folyamata - A legfontosabb szabadföldi oltásmódok közül itt csak a leggyakrabban alkalmazott héj alá oltást írjuk le részletesen.

Az alanyt ollóval vagy fűrésszel az oltás magasságában vízszintesen úgy vágjuk el, hogy a metszlap sima legyen. Főleg a fűrésszel való előkészítéskor ügyeljünk arra, hogy az alany ne repedjen be. A törzsről a törzserősítőket korábban, de legkésőbb oltáskor távolítsuk el. Az oltást közvetlenül a nódusz felett végezzük.

Az érett, nyugalmi állapotban levő, erőteljes oltóvesszőt 3-5 rügyes oltócsapokra daraboljuk fel közvetlenül oltás idején.

Ennél többrügyes csapot ott alkalmazunk, ahol már az első évben koronát akarunk nevelni.
A feldarabolt vesszőket célszerű koronába oltáskor nyakba akasztható dobozba helyezni és jutával takarni.

A koronába oltáshoz a törzset magunk elé lehajtjuk, a hónunk alá vesszük, és elkészítjük a háncsrészen a bevágást.

Megvágjuk az oltóvesszőt oly módon, hogy legalább két rügy maradjon rajta. A metszlap hossza az alsó rüggyel szembeni oldalról indulva az oltóvessző vastagságának legalább ötszöröse legyen.

Az oltóvesszőt a felnyitott héjrész alá toljuk, a metszlap felső széléig. Az oltóvesszőn a metszlapot egy vágással kell elkészítenünk, hogy az sima és ne homorú vagy domború legyen.

Az oltás eredményessége érdekében két oltócsapot is szoktunk egymással szemben az alanyba helyezni.

Az oltást azonnal kötözzük. Kötözésre használhatunk műanyag zsineget, műanyag rafiát. A kötözés szorossága olyan legyen, hogy az alanyból szinte kicsorduljon a nedv.

A koronába oltásnál ügyeljünk az azonos oltási magasságra. Ezt célszerű oltás előtt az alanyok törzsén bejelölni.

A vastag törzseket nem szabad lehúzni, mert oltáskor, áprilisban már lében vannak, és ha huzamosabb ideig tart az oltás, kard alakban meggörbül a törzs.

Ilyenkor azonnal az ellenkező irányba vissza kell hajlítani a törzset. Az ilyen törzseket vontatott pótkocsiról vagy állványról célszerűbb oltani.

Az oltás eredményessége nagymértékben függ az oltás viaszolásától (paraffinnal vagy oltóviasszal).

Alacsony olvadáspontú paraffint használjunk, amelyet kellő hőfokra melegítve, ecsettel kenjünk az oltási helyre és az oltócsapokra.

Az alany háncsrésze és az oltóvessző között az oltás nem lehet levegős. Az oltás után a kenést azonnal többször ismételjük meg. A túl meleg paraffin éget, a hidegen kent pedig a dermedés során törik, repedezik.

Az oltások vizsgálatakor a metszlapok hosszát és illesztését, a kötözés helyességét és szorosságát, valamint a kenés minőségét kell ellenőriznünk.

Fás oltás

A fás oltás tökéletes eredéséhez hosszabb idő szükséges, mint a szemzéséhez. Tovább vannak kitéve az időjárás viszontagságainak, a száraz szeleknek.

Az esetleges sikertelenséget az oltóvessző kiszáradása alapján három hét múlva már megállapíthatjuk, a teljes összeforradáshoz azonban 30-60 nap szükséges.

Az oltásokról a kötözőanyagot csak akkor szabad eltávolítani, ha az oltásforradás már tökéletes. Ellenkező esetben a szél nagy kárt okozhat, kitöri a nemest.

A szemzett és oltott növények további nevelési munkái a díszfák, díszcserjék szabadföldi nevelésével foglalkozó fejezetekben találhatók.

Oltás összeforradása

Az oltás után két napon belül a metszés felületén barna réteg képződik. A megvágott sejtek kiömlő, és a vágási felület közelében lévő sértetlen sejtek plazmája barnul meg. Ez az elsődleges elválasztó réteg.

Később a kambium és részben az érintetlen háncs sejtjei osztódni kezdenek, és kalluszt képeznek, amely, mint köztes szövet kitölti az alany és a nemes közti részt.

A sejtosztódás az alanyon indul meg előszőr, és később a nemesen. A két rész által fejlesztett kallusz bizonyos idő múlva fokozatosan egymásba kapcsolódik, a köztes szövet pedig felszívódik.

A kalluszok összekapcsolódása és további osztódása után az összeillesztett részek egyre szorosabban préselődnek egymáshoz.

Az alany a sebzések szélein vastag sejtpárnát fejleszt, amely belenyúlik s nemes szövetei közé.

A normális kapcsolat akkor kezd kialakulni, amikor a kambium táján képződött parenchimaszövet másodlagosan újra merisztémává válik, kambium illetve kezdetleges szállítóelemhidakat hoz létre.

Az oltás összeforradása általában 30-60 nap alatt fejeződik be.

Az oltóvessző víztartalma a parenchimaszövetek kialakulásáig fokozatosan csökken, azután emelkedni kezd. A víz alulról felfelé vándorol, tehát az oltóvessző alany felöli része szárad ki először.

Jegenyefenyő szaporítása