Cosford K2, Római mogyoró, Bollwilleri csoda, Fehér Lambert mogyoró

Mogyoró termés jellemzői

A mogyoró termése makktermés, amelyeket többnyire kettesével hoz, azonban nem ritka az egyes, hármas, sőt a négyes terméscsoport sem. A makktermés hengeres vagy kehely alakú, hasogatott szélű kupacsban fejlődik. A termő kétrekeszű, rekeszenként két magkezdemény szerveződik, azonban többnyire csak az egyik fejlődik maggá. A mag a makk üregét az évjáratok többségében jól kitölti. A magnak nincs tápláló szövete, két húsos, a tápanyagokat raktározó, ehető, jó ízű sziklevélből áll, s hazánkban 2,2-3,5 g tömegűre fejlődik.
A fajokból vagy azok hibridizációjából kialakult fajták igen alakgaz-dagok. Ezek rendszerezésének alapja a fajok eredete illetve a termés és kupacs tulajdonságai. A termesztett fajták makkterméseinek tipikus alakjaiból a 75. ábrán mutatunk be példákat. A hazánkban termesztett fajták közül a csöves mogyorókhoz sorolható a Fehér Lambert, a Zelli mogyorókhoz legjobban hasonlít a Nagy tarka zelli. A termésen található pecsét nagysága, domborúsága jellegzetes fajtabélyeg.

Mogyoró fajták

Cosford K. 2 mogyoró

Cosford mogyoró
Mogyoró termés

Cosford mogyoró - Származás és elterjedés. Eredete ismeretlen, Horn-Tamássy szelektálta hazánkban az akkor Cosford fajtának hitt állományból a K. 2. jelzésű klónt. Később Szentiványi kiderítette, hogy a klónnak semmi köze nincs az eredeti Cosford fajtához.
Idény és típus. Szeptember első dekádjában érik.
Gyümölcs és áruérték. Többnyire kettesével hozza termését (51 %). Makkja hengeres nagy átlag 20,2 mm hosszú és legnagyobb átmérője 20,4 mm, 280-300 makk található 1 kg-ban. Kopáncsa nem nyúlik túl a makkon. Magbél aránya 45%.
Hajtásrendszer Erős növekedésű, megnyúlt kúp alakú. Nagyüzemi kísérletekben átlag 2.96 kg/bokor száraz héjas termést adott. Célszerű 3-4 fajtával keverten telepíteni.
Jó termőképességű, kiváló áruértékű fajta.

Bollwilleri csoda mogyoró

Bollwilleri csoda mogyoró

Bollwilleri csoda mogyoró - Az alapfajta hazai szelektálású klónja.
Szeptember közepén érik.
Termését nagyrészt egyesével és kettesével hozza.
Makkja nagy, kűp alakú, a mag/bélarány 50%.
Bokra erős növekedésű, korán termőre fordul és jó termőképességű.

Porzó fajta: Cosford K2.
Fajta társítás
A hím és női virágok külön virágban, de ugyanazon növényen találhatók. A hím és női virágok nem egy időben nyílnak.
Egyes években nagyfokú (60-70%-os) terméshullás akkor is bekövetkezhet, ha tökéletes volt a megporzás. Éppen ezért biztonságosabb a megporzás 3-4, különböző időben virágzó pollenadó fajta ültetésével.

Nagy tarka zelli K. 5 mogyoró

Származás és elterjedés. Ismeretlen származású külföldi fajta klónja. Nemesítő-je Tamássy I. és Horn E. (Kertészeti Egyetem). Idény és típus. Szeptember második felében érik.
Gyümölcs és áruérték. Szinte egyenlő arányban egyesével, kettesével vagy hármasával fejlődik. Makkja átlagosan 22 mm hosszú, legnagyobb átmérője 23 mm, 280-290 makk található 1 kg-ban. Magbél aránya 42%. A makk héja barna - sárgás barna, sötétebb csíkozással. Alakja lapított félgömb.
Hajtásrendszer Bokra erős növekedésű, felfelé törő, később kiszélesedő. Termőképesség. Átlagosan 1,6 kg/bokor száraz héjas termést hoz. Idegen meg-porzásra szorul.

Mogyoró vásárlás

Mogyoró fajták - Cosford Római Bollwilleri csoda mogyoró

Római mogyoró K. 1

Római mogyoró K. 1
Származás és elterjedés. Régi fajta Olaszországból származik, szelektálását Tamássy I. és Horn E. végezte (Kertészeti Egyetem).
Idény és típus. Augusztus végén-szeptember elején érik.
Gyümölcse és áruértéke. Zömmel kettesével hozza termését. Makkja nagy, gömbölyded, kissé lapított, 19 mm hosszú és 23 mm átlag szélességű.
Kopácsa valamivel hosszabb, mint a makk. Áruértéke kiváló, az egyik legjobb fajta.
Hajtásrendszer Bokra erős növekedésű, bokra széles, kúp alakú. Tősarjképződésre fokozottan hajlamos.
Termőképesség. Korán termőre fordul, rendszeresen és jól terem.
Átlagosan 2 kg/bokor száraz héjas termést hoz. Idegen megporzásra szorul. Kiváló áruértékű, piacos fajta.

Porzó fajta: Cosford K. 2
Fajtatársítás
A hím és női virágok külön virágban, de ugyanazon növényen találhatók. A hím és női virágok nem egy időben nyílnak.
Egyes években nagyfokú (60-70%-os) terméshullás akkor is bekövetkezhet, ha tökéletes volt a megporzás. Éppen ezért biztonságosabb a megporzás 3-4, különböző időben virágzó pollenadó fajta ültetésével.

Fehér Lambert mogyoró

Fehér lambert mogyoró - Csöves kopáncsú, világszerte termesztett fajta. Korai érésű, makkja közepes méretű, hosszúkás, nagyon domború pajzsú. Nálunk a legjobb ízű, könnyű töretű, jó termőhelyen jól terem. Bokra közepes méretű. OMMI eredmények szerint jó vízgazdálkodású talajokon jól terem. Kései virágzású.

Közönséges mogyoró - Corylus avellana

Mogyoró
3-5 méteres bokor , sűrűn növő, egyenes vesszőkkel. Hajtásai és a levélnyél myirigyszőrösek, a nyár végéig nem kopaszodnak le. A kupacs nem hosszabb a termésen, mint a makk, kb a feléig rojtosan hasogatott.

Hazája Európa, Kis-Ázsia. Hazánkban főleg vegyes lombos erdőkben, tölgyesek szélén él.. Közepes szárazságtűrő, a talaj iránt közömbös.
Sövényként is ültethető.

Corylus avellana Contorta - Csavart mogyoró

csavart mogyoró
Csavart mogyoró
1,5-2 méter magas, lassan növő csavart ágrendszerű lombhullató díszcserje.
Érdekessége a dugóhúzószerű, csavart és csigavonalban növő ágai és csavarodott levelei.
Lombos állapotban is, de főleg télen igen feltűnő növény.
Napos, félárnyékos helyet kedvel.

Corylus colurna - Törökmogyoró

Törökmogyoró
Törökmogyoró

A törökmogyoró 15-20 méter magas, különösen fiatalon igen szabályos, kúpos koronájú fa. Kérge már a kétéves ágakon is világosszürkén parásodik. A mélyen rojtos kupacsú termések gomolyszerű, gömbölyded terméságazatot alkotnak.

Hazája Délkelet-Európa, Kis-Ázsia. Fény- és melegigényes, szárazságot és városi levegőt közepesen tűri. A legszebb parkfák egyike, különösen, ha tövétől ágas. Alkalmas utca fásításra is, de ehető termése miatt balesetveszélyes. Sorfának nevelve lassabban indul, mint bokorfaként. Fája "rózsafa" néven értékes bútorfa.

Corylus nemzetség szaporítása:Magvetés tavasszal, a szabadba. A fajtákat többnyire sugaras bujtással, ritkán nyári zölddugványozással szaporítják.

Mogyoró igényei

A mogyoró kedveli a nyirkos talajú napos domboldalakat. A száraz déli lejtőkre nem való! A mogyorónak már az 50 cm vastag termőréteg is megfelelő, mert sekélyen gyökeresedik. A humusztartalom 1,8-2,0% körül optimális. Jól termeszthető homokon, vályogon, agyagon. A durva homok és a nehéz agyag talajféleségű területek azonban nem alkalmasak számára. A talaj kémhatása 5,5-8,7 pH között megfelelő. A mogyoró szereti a jó vízgazdálkodású talajokat, optimálisnak mondható számára a 150 cm-es talajvízszint mélység. Mészigénye közepes.
Vízigénye évi 650 mm. A 9-12 °C évi átlagos hőmérsékletű területeken jól érzi magát. Az extrém hidegek károsítják, a barkák -16-20 C°-on elfagyhatnak. A tél végi-kora tavaszi felmelegedés hatására virágzásnak indul, ha ekkor hirtelen lehűlés következik, kárt szenved.
Fényigénye átlagosan évi 1800 napfényes óra, tehát mérsékelten fényigényes. Magyarországon a mogyoró fajtaválaszték közel sem olyan gazdag, mint a mediterrán országokban. Termesztett fajtáink mind régi külföldi fajták hazai szelektálású klónjai.

Mogyoró növekedése

A mogyorófajták között a törökmogyorón kívül még egy fa termetű faj (Colurna chinensis) van, az összes többi bokor habitusú növényt nevel. Ezek sok tősarjat hoznak, melyekről folyamatosan felújul és általában besűrűsödik a mogyoróbokor. A mogyoró optimális termőhelyen, megfelelő tápanyagellátás mellett magassága elérheti a 8-10 métert, szélessége pedig meghaladja a 9 métert .
Bár a nehézkes sarjeltávolítás miatt újra és újra visszatérő igény a gyenge növekedésű, sarjadzásra nem hajlamos alanyokra oltás, mégis a fajtákat vegetatív szaporítás után többnyire saját gyökéren termesztjük.
A bokor habitusa lehet feltörő vagy szélesedő, de általában felfelé szélesedő kúpszerű alakot vesz fel.
A legértékesebb termővesszői 15-25 cm-esek. A termővesszőkön a 73. ábrán látható háromféle rügy található. A hajtásrügy ovális hegyes, a csúcson és a vessző alsó részén egyesével található. A. barkarügy v. barka virágzat (hím) általában 4-6 mm vastag és 2-3 cm hosszú, belőle kinyílva 4-13 cm hosszúságú virágzat fejlődik. A termőrügyek általában a vessző felső részén helyezkednek el, s a virágzáshoz közelítve csúcsából két pirosas bibepamacs nyúlik ki. A termőrügy tartalmát tekintve vegyesrügy, amelyből a 74. ábrán ábrázolt hajtás fejlődik, s ennek végén található a virágzat és majd a termés. A termés leszedése után a termőhajtásokból képződött vesszők nem csúcsrügyben, hanem végálló rügyben végződnek.

A mogyoró bokrok ültetési sor és tőtávolsága 5 méter * 4 méter.

Génforrások, termesztett mogyoró fajok

A mogyoró (Corylus) fajták a Betulaceae család Coryloidae alcsaládjába tartoznak. A mogyoró egyike az ember által legrégebben fogyasztott növényeknek. Az utolsó jégkorszakban ie. 8000 és 5500 között Észak-Európában a Corylus nemzetségbe tartozó számtalan faj dominált. Mára a nemzetség fajainak a száma tízre csökkent az északi féltekén. A fajhoz nagyon sok ősi szokás és mítosz kötődik. Egykoron a házasságkötések alkalmával a mogyoró a termékenységet jelképezte. Észak-Európában a mogyoróbokrot a villámcsapás elleni védekezés céljából ültették. A magyarság a mogyoróval már az őshazában találkozott, de a mogyoró szavunk bolgár-török eredetű (21).

A mérsékelt övben őshonos mogyoró fajták három fő központban találhatók: 1. Nyugat-Ázsia és a Balkán félsziget, 2. Kelet-Ázsia és 3. Észak-Amerika. A jelenlegi világfajták génforrásainak tekinthető fajokat a szakirodalom alapján (12, 28) az alábbiakban jellemezzük. Valamennyi faj váltivarú, egylaki és lombhullató.
A közönséges (erdei vagy európai) mogyoró (Corylus avellana L.) Közép-Európában, így hazánkban is őshonos, areája északon a skandináv országokig, keleten az Uraiig, délkeleten a Kaukázusig húzódik. Alakgazdag faj, más mogyorófajokkal is kereszteződik. Többnyire bokor, ritkán kis fa (2-6 m). Felfelé törő, áltengelyes növekedésű, csúcstáji elágazású, felül szélesre terebélyesedik. Kopáncsa (kupacs) körülbelül olyan hosszú, mint a benne levő tojásdad vagy kerekded alakú makk.
A pontusi vagy trapezunti mogyoró (Corylus pontica K. Koch) elterjedt a kisázsiai hegyekben, és a Kaukázus nyugati részén. Az ókori görögök Herakles diói néven termesztették. A Zelli mogyorók e fajból alakultak ki. Cserje vagy gyakran fa termetű, kb. 5 m magas. Kopáncsa a makknál jóval hosszabb, de éréskor visszahajlik. Makkja széles tojásdad vagy gömbölyded alakú, a közönséges mogyoróénál 2-3-szor nagyobb.
A csöves vagy Lambert mogyoró (Corylus maxima Mill.) Nyugat-Ázsiában őshonos, az egyik legősibb kultúrnövény. Erőteljesen növő cserje vagy fa, amely 3-10 m magasságot érhet el. Hajtásrendszere és virágzata a közönséges mogyoróéhoz nagyon hasonló. A kopáncs a makknál kétszer hosszabb, elkeskenyedve szorosan összefogja a hosszúkás, majdnem hengeres makkot.
A törökmogyoró vagy levantei mogyoró (Corylus colurna L). Hazája DK-Európa, és Ny-Ázsia. Erőteljes, 15-25 m magasra megnövő fa, mely szabályos kúp alakú koronát nevel, ezért díszfának és sorfának is ültetik. Rapaics 2,6 illetve 4 méteres törzskerületű fákról is említést tesz. A gyümölcstermesztók ritkán alanyként alkalmazzák. Tövéig sallangos kopáncsa szétnyílik. Makkja széles alapú, kúpos végű.
A mai termesztett mogyorófajtáink kialakulásában az európai mogyorónak is szerepe volt, de az alapvető szülőfajoknak a pontusi és a csöves mogyorót tekintjük. Az észak-amerikai fajok közül a csemegeként fogyasztott floridai mogyoró (Corylus americana Mach.) is említést érdemel.