Szárféreg

Szárféreg [Ditylenchus (-Tylenchus) dipsaci (Kühn) Filipjev, szárfonálféreg ).
Fehéresen áttetsző, fonálszerű, 0,9-1,8 mm hosszú. Gazdanövényeinek száma 200-nál több.
Termesztett növényeink közül főleg a lucernát, vörösherét, búzát, rozsot, zabot, a burgonya gumóját, a hagymás növényeket támadja meg.

A szárféreg hajlamos biológiai rasszok képzésére, melyek csak egy v, néhány növényfajban képesek tömegesen elszaporodni.A fertőzött talajból a szárféreg behatol a növényekbe, és az edénynyalábok mentén azok minden részébe eljut és ott gyorsan elszaporodik.

A kórkép növényfajonként változó, azonban általában jellemző a szövetburjánzás, a szárak megvastagodása, eltorzulása, a hajtások megsűrűsödése, a szártagok megrövidülése, aminek következtében a növények zömökekké válnak, termést nem hoznak, és előbb-utóbb elpusztulnak. A sűrűbb évelő növényállományokban gyakran kipusztuló foltok jelzik a szárféreg jelenlétét. A szárféreg száraz növényi részekben éveken át életképes marad.

A fertőzésre gyanús növényben a szárféreg legkönnyebben úgy mutatható ki, hogy a növényből kisebb darabokat vágunk le és azokat vízbe helyezzük, mire belőlük néhány percen belül kibújnak a kígyózó mozgású szárféregk.
Védekezés: szárféreggel fertőzött területre legalább 4 évig nem szabad olyan növényt vetni, mely gazdanövényül szolgálhat, különösen nem rokon növényeket.

Szárféreg