Lexikon címszavak M

Méhlegelő

Frissítve: 2018-11-23     Méhsejt

Méhlegelő valamely környék mindazon növényeinek az összessége, amelyek a méheknek táplálékot, nektárt és virágport v, más szükséges anyagokat, pl, ragasztót szolgáltatnak.

Azokat a növényeket, amelyeknek nagy cukortartalmú, leves bogyóiból (szőlő) olykor-olykor nagyobb mennyiséget is gyűjthetnek a méhek, nem számítjuk ide.
Keletkezése szerint megkülönböztetünk:

1. természetes méhlegelő

2. gazdasági méhlegelő és

3. mesterséges méhlegelő

Természetes méhlegelő a méhészetet környező, vadon tenyésző mézelő virágos növényzet, amilyen az erdő, az erdei vágás, a rét, a legelő, a parlagi és szántóföldi mézelő gyomok.

A gazdasági méhlegelőt a mézelő vagy virágport adó gazdasági növények - a gyümölcsösök, a pillangós takarmány-, a kobakos-, az olajos-, a konyhakerti magtermő-, a fűszer- és gyógynövények nagy része, a gazdasági fásítások - alkotják.

Mesterséges méhlegelő a kizárólag méhek számára vetett valamilyen jó mézelő növény, pl, a facélia.

A virágzás ideje szerint a méhlegelő lehet:
1. korai (pl. gyümölcsös, repce, akác);
2. nyári (pl. herefélék, napraforgó, tisztesfű) és
3. kései (pl. pohánka).

Az egyfolytában tartó, hordást nyújtó virágzások száma szerint a méhlegelő lehet 1. egyhordású (pl. csak akác), 2. kéthordású (pl. akác + tisztesfű) és 3. többhordású (pl. gyümölcsös + akác + pillangósok + napraforgó).

A hordás minősége és időtartama szerint a méhlegelő lehet

1, rohamos rövid (akác) v. hosszantartó (tisztesfű) és

2, mérsékelt rövid (fűz) vagy hosszantartó (rét).

A rohamos hordású méhlegelő a mézeltetésre, a mérsékelt, de hosszantartó méhlegelő inkább a tenyésztésre, a rajoztatásra (szaporításra) és a viasztermelésre kedvező.

Elsőrendű méhlegelő az olyan vidék, ahol kora tavasztól késő őszig mindig találnak a méhek gyűjtenivalót, időnként pedig -legalább egy ízben - tömeges hordásra is mód nyílik. Ilyen kevés helyen akad, leginkább csak a Dunántúl és a Felvidék akácosainak a közelében. Az ország nagy része egy- v. kéthordású.

Hazánkban a legfontosabb termelő méhlegelőt az akácerdők képezik. Virágját tönkretehetik a kései fagyok, tökéletes kihasználását pedig gyakran akadályozza a virágzásakor uralkodó szeszélyes, hűvös, esős időjárás.

A kertészetileg kinemesített ún. teljes v. telt virágok ritkán értékesek a méhek számára.

A méhlegelőnek nélkülözhetetlen tartozékai a csupán virágport nyújtó növények is. Ilyenek a széllel porzódó, kora tavasszal, már a lombfakadás előtt virágzó erdei fák és bokrok (mogyoró, éger, nyár, szil, gyertyán, kőris, nyír, tölgy, bükk), egyes díszbokrok (tuja, tiszafa, puszpáng) és gazdasági növények (mák, Kender).