Kertészeti lexikon

Méhlegelő

Frissítve: 2018-11-23 Lexikon címszavak M,     Méhsejt     Méhszurok, propolisz     Méhviasz     Mészhiány     Mészkő     Mésztartalom     Mételykóró

Méhlegelő valamely környék mindazon növényeinek az összessége, amelyek a méheknek táplálékot, nektárt és virágport v, más szükséges anyagokat, pl, ragasztót szolgáltatnak.

Azokat a növényeket, amelyeknek nagy cukortartalmú, leves bogyóiból (szőlő) olykor-olykor nagyobb mennyiséget is gyűjthetnek a méhek, nem számítjuk ide.
Keletkezése szerint megkülönböztetünk:

1. természetes méhlegelő

2. gazdasági méhlegelő és

3. mesterséges méhlegelő

Természetes méhlegelő a méhészetet környező, vadon tenyésző mézelő virágos növényzet, amilyen az erdő, az erdei vágás, a rét, a legelő, a parlagi és szántóföldi mézelő gyomok.

A gazdasági méhlegelőt a mézelő vagy virágport adó gazdasági növények - a gyümölcsösök, a pillangós takarmány-, a kobakos-, az olajos-, a konyhakerti magtermő-, a fűszer- és gyógynövények nagy része, a gazdasági fásítások - alkotják.

Mesterséges méhlegelő a kizárólag méhek számára vetett valamilyen jó mézelő növény, pl, a facélia.

A virágzás ideje szerint a méhlegelő lehet:
1. korai (pl. gyümölcsös, repce, akác);
2. nyári (pl. herefélék, napraforgó, tisztesfű) és
3. kései (pl. pohánka).

Az egyfolytában tartó, hordást nyújtó virágzások száma szerint a méhlegelő lehet 1. egyhordású (pl. csak akác), 2. kéthordású (pl. akác + tisztesfű) és 3. többhordású (pl. gyümölcsös + akác + pillangósok + napraforgó).

A hordás minősége és időtartama szerint a méhlegelő lehet

1, rohamos rövid (akác) v. hosszantartó (tisztesfű) és

2, mérsékelt rövid (fűz) vagy hosszantartó (rét).

A rohamos hordású méhlegelő a mézeltetésre, a mérsékelt, de hosszantartó méhlegelő inkább a tenyésztésre, a rajoztatásra (szaporításra) és a viasztermelésre kedvező.

Elsőrendű méhlegelő az olyan vidék, ahol kora tavasztól késő őszig mindig találnak a méhek gyűjtenivalót, időnként pedig -legalább egy ízben - tömeges hordásra is mód nyílik. Ilyen kevés helyen akad, leginkább csak a Dunántúl és a Felvidék akácosainak a közelében. Az ország nagy része egy- v. kéthordású.

Hazánkban a legfontosabb termelő méhlegelőt az akácerdők képezik. Virágját tönkretehetik a kései fagyok, tökéletes kihasználását pedig gyakran akadályozza a virágzásakor uralkodó szeszélyes, hűvös, esős időjárás.

A kertészetileg kinemesített ún. teljes v. telt virágok ritkán értékesek a méhek számára.

A méhlegelőnek nélkülözhetetlen tartozékai a csupán virágport nyújtó növények is. Ilyenek a széllel porzódó, kora tavasszal, már a lombfakadás előtt virágzó erdei fák és bokrok (mogyoró, éger, nyár, szil, gyertyán, kőris, nyír, tölgy, bükk), egyes díszbokrok (tuja, tiszafa, puszpáng) és gazdasági növények (mák, Kender).

    barnatörés     beporzó fajta     cellulóz     ibolya     kelkáposzta