Levéldarázs, hártyásszárnyú rovarok
- Frissítve: 2025-07-17 Levéldugvány
levéldarázs (Tenthredinidae) a hártyásszárnyú, s ezen belül a levéldarázs alkatú rovarok egyik igen népes családja. Az imágók egyéb hártyásszárnyúakhoz viszonyítva lassú mozgású nappali állatok.
Általában virágokon találhatók nektár és pollenevők, de ragadozók is vannak köztük. A nőstények rövid tojócsövük segítségével rendszerint puhább növényi részekbe süllyesztik tojásaikat.
A 18-22 lábú (ebből 12-16 hasi, ízeletlen láb) álhernyó leveleken, termésekben, ritkábban gubacsokban él; kifejlődve a levelek között vagy a talajban sző gubót, s gyakran csak 1-2 évi áttelelés után alakul bábbá, ill. váladékot ereszt, néha riasztó helyzetbe merevedik.
Sok kertészeti kártevő kerül ki közülük, mint pl. a fehér öves levéldarázs, köszméte levéldarázs, gyümölcsdarazsak, füstösszárnyú levéldarázs, rózsa Levéldarazsak stb. A fiatalabb álhernyók szerves rovarölőszerek iránt érzékenyek, úgyhogy kártételük viszonyleg könnyen megakadályozható.
levélbolha
levéldarazsak
levéltetű
Levéldarazsak - Pallas lexikon
Levéldarazsak (Tenthredinidae Leach), a hártyásszárnyú rovarok rendjének egyik családja. Az ide tartozó fajok csápjai leggyakrabban rövidek, egyenesek, végük felé vastagodottak, ritkábban hosszuak, fonalformák, némely esetben, főleg a himeknél fésüsek; előtoruk a szárnytőig terjed, utótoruk fölül egy bemélyedéstől ketté osztott; potrohjuk nyolcízü, ülő; tojócsövük két fürészelt oldallemezből áll.
A nőstények tojócsövükkel felmetszik a levelek felületét s petéiket az
okozott sebbe rakják s a kikelő lárvák a levél nedveit szívják.
A lárvák szinesek,
nagyon hasonlítanak a lepkék hernyóihoz, de kevesebb lábuk van s ugynevezett álhernyók;
bizonyos növényeken élnek csupán, fiatal korukban társaságot alkotnak; nyugalomban
csigajáratba göngyölődnek. Ha nagy tömegekre szaporodnak fel, károkat is tehetnek.
Egyesek közülök szövetet készítenek maguk körül, mások kis gubaszerü képződményekben
ülnek. Legtöbbjük hártyanemü kokonba bábozódik be s a bábozás idejére a földbe
vonul. Európában mintegy ezer faj él s hazánkból is számos faj ismeretes; legközönségesebbek
a Lida-, Laphyrus-, Hylotoma- és Tenthredo-fajok. Hazai buváraink közül Mocsáry
S. foglalkozott tanulmányozásukkal. Ide vonatkozó nagyobb munka: Hartig, Die Familien
der Blumen- und Holzwespen (Berlin 1837) műve.