Kávé, Kávécserje, Coffea

Kávé Coffea arabica. Örökzöld trópusi cserje.

A Coffea liberica magasabb növésű, magja is nagyobb. A Coffea arabica törpe változatát mint cserepes dísznövényt termeszthetjük.

Virága fehér, illatos. Csonthéjas termésében két mag van. Importált magról szaporítható, termését nálunk üvegházban tökéletesen beérleli.

Kávéfa kávécserje - Pallas lexikon

Kávéfa kávécserje növ., Coffea L., a ragadványfélék kávéfanemüinek többnyire örökzöld levelü, cserjés vagy fatermetü génusza; 30 faja Ázsia meg Afrika trópikus vidékén és Madagaszkaron terem.

Levele átellenes vagy hármával örves, épszélü és rövidnyelü, széles pálhája hegyes. Bojtos álernyője vagy ritkán egyes virága jobboldalán a levél tövéből indul ki.

Gyümölcs húsa páros csonthéjas termést foglal egybe. A kereskedésbli kávét csak az arábiai Kávéfa (Coffea Arabica L.) meg a libériai Kávéfa (C. Liberica Bull.) szolgáltatja.

Az arábiai Kávéfa (l. az Élvezet növényei mellékletén) ültetve legföljebb 8 m. magasságig tűrt fa.
Karcsú ágain a 14 cm.-es, hosszúkás, kihegyezett, bőrnemü, fényes, rövidnyelü levele tövéből 3-7 virágu álernyője fakad. Virága ötöstagu, kelyhes-szirmos; kétbibéjü magrejtőjéből gömbölyded, 13-15 mm. hosszu és 8-18 mm. széles gyümölcse lesz.

A külső közös gyümölcsburok az éréssel vörösödik, végre violaszinü lesz és émelygős édesízű, s két s összeérő, citromsárga csonttermést foglal be.

Mindegyikben egy-egy hosszúkás, 8-12 mm. hosszu és 6-9 mm. széles mag van. Ennek belső oldala lapos, a külső domború.

Belső oldalán barázdája mellé magburokja beperemesedik. Az egyik csonttermés elapadásával a másik majdnem hengeresen formálódik. Ez a gyöngykávé. A mag hártyás burokja lazasága miatt a domboru oldaláról lepattog, a kereskedésbeli kávén már nem látni.

Az arábiai kávé Kelet-Afrika 40-1000 m. magas hegyeinek árnyékos nyirkos erdeiben, a libériai Kávé pedig a Kong-hegység hasonló helyein vadon terem, ahol a Hőmérséklet 10° alá nem száll le (az egyenlítőtől É-ra a 36., D-re a 10° szélességig), kivált meszes földben.

Ázsia, Afrika és Amerika ugyanazon hőmérsékletü és nyirkosságú vidékein az arábiai Kávét termesztik.

Abissziniai neve kahve talán a hasonló nevü városéval ( Kafa ) áll összefüggésben. Az arab csupán az italt érti a kahve néven, babjának neve bún.

A kávé 3 éves korában már meghozza gyümölcsét, legtöbbet az 5. és 7. éve közt terem azután terebélyesedésénél fogva ismét kevesebbet. De a kávé szedése is nehezebb, érése is hosszab időre terjed, azért legföljebb 10-12 éves koráig engedik növekedni.

Az afrikai őstermesztők magasabbra is eresztik, de ezek csak rázással, tehát éretten gyüjtik a termését. Az európabeli termesztő az érést nem várja be, hanem a termést három időpontban, kézzel szedi le s a még puha, leves gyümölcsöt megszárítja, zúzással meghámozza, vagy pedig vizben meglágyítja és azután a magvat kiszedi. Braziliában géppel szárítják és válogatják.

A termés bősége nem mindenütt egyenlő. Afrikában, ott, ahol magasan felnövesztik, a jól trágyázott fáról 12 kg.-ot is gyüjtenek, holott Braziliában és Cuba szigetén ritkán van 2,5 kg.-nál busásabb termés.
A kávé száraz babjában 5-9% viz van, azután a cellulózán és ásványi vegyületein kivül több alkaloid, kivált Koffein, fehérjék, legumin, cserzősav, zsír és cukor.

Hamujában van 50% káli, 8-9% magnézia és 4-6,7% mészföld, továbbá 15-17% széndioxid, 10-11,5% foszforsav, 3-5% kénsav stb., de nátron és kovasav nincs benne. A hosszúbabu libériai kávéban sokkal több a párolgó olaj, de pontos összetétele még ismeretlen.

Kávé fajtái

- I. a keletafrikai kávé vagy szerecsenkávé, melyet a Tzana-tó vidékéről, meg a gallak országából indiai fogyasztók vásárolnak. Ez a legjobb fajta; Európába az olaszok kezdik szállítani.

II. az arábiai kávé, levantei, egyiptomi vagy mokkakávé, tojásdad, zöld vagy sárgászöld, a legapróbb szemü fajta. A szemenszedett (bahuri) legföljebb Sztambul kapja; két silányabb fajtája, a haloványabb szinü Szakki és Szalábi, hozzánk is eltéved. Amit nálunk mokka néven kinálnak, jobbadán aprószemü jávai vagy cejloni.

III. a holland-indiai kávé: 1. a jávai, batáviai vagy cseribon; arany- és élénksárga, barna, sárga, haloványzöld, szép zöld, finom kék vagy tündöklő kávé, a legkeresettebb minőségü (első az aprószemü mokka); 2. a Szamarang, nagyon változékony, ezért selejtes; 3. a celebeszi menado, ha egyenletesen sárga, világossárga, sárgásbarna vagy haloványzöld és öregszemü, nagyon kedvelt fajta; különben épp ugy mint a 4. szumátrait, melynek babja nem egyenletes és hozzá nyerses ízü, csupán keverésre keresik.

IV. a spanyol-indiai kávé. Ilyen a Fülöp-szigetekről hozott manila, melynek legjava a cavita, közepes a laguna és batanges, silánya a mindanao. Babja haloványszinü, fénytelen, de az ezüstösen csillogó maghéj foszlányaival van tele.

V. a francia-indiai és bourbon kávé. Az utóbbinak eleje a mokkával vetekedik; hosszúkás, halványságra, zöldessárga, utóljára aranyságra; aprószemü fajtája borsóforma és barna.

VI. az angol-indiainak számos nemes minősége van. Ilyen a nilger, madrasz, a kétféle cejloni, t. i. a nativa inkább sárga vagy barnába hajló zöld, az ültetvénykávé pedig keskeny, kékbe hajló zöld babbal.

VII. a nyugatindiai v. amerikai: 1. a kuba (havanna, santiagói), bár szinére és nagyságára nézve más és más, de zamatja erős. Az ilyen zamatu braziliai is kuba néven kel el; 2. a jamaica, santa lucia és trinidad. Az első egyenletes szemü, hosszu, zöld, vagy zöldeskék, a maghéjnak csupán nyomait látni, nagyon acélos. A többi minőség kerekebb és tele a maghéj darabjaival; 3. a domingo, változékonysága ellenére is kedvelt áru, mert jó zamatú. Jobbadán hosszkás, sárga és halványzöld; 4. portorico, a legjava kékeszöld, az alja sárga; 5. a martinique közepes v. apró, szürke és kékesszürke mokkaszerü babbal; 6. a guadeloupe, dominia és granada; 7. a costarica; 8. a guatemala, nicaragua és san-salvador mind jó minőségü.

VIII. a délamerikai kávécserje: 1. a szurinami apró széles, fölséges zamatu s első minőségű, 2. berbice, demerara ránk nézve közömbös; 3. a karakas, venezuela kolumbia és a la guayra közepes tojásdad, kékes v. sárgás fajtáját elegyítésre keresik, de a jáva zamatát nem éri el; 4. Braziliábn igen sokféle terem; a legjava mind más és más néven kel el, ugy hogy csupán a silányát hiják braziliainak. A kétszáznál több minőségből, leszedés és elbánás szerint a következő braziliai nevü fajták a legkitünőbbek: a superiore fino, boa és regular.

IX. a libériai, szenegambiai v. Ny-afrikai, legújabban kerül Franciaországba. Az 1893. évi termés az egész földön egy 10 millió métermázsa lehetett.

A kávé alkalmas eltartással javul, úgy hogy nyerses ízű minőség 6-10 év alatt megnemesül; az amúgy is nemesebb fajták 3 év alatt érlelődnek meg. Szine halványodik, amin a lelketlen elárusító festéssel vagy más elbánással segít.

De a kávé idegen szagot is könnyen szí magába; ezért a hozzáértő hollandus nem is vesz oly kereskedésből, ahol borsot, gyömbért, borszeszt, sajtot, héringet vagy más szagos árut is észrevesz.

Legrosszabb a hajótörést szenvedett, azaz a tenger vizéből kiemelt kávé, még pörkölten is elárulja megváltozását.
Használatra megpörkölik, amely célra forgatott dob, üst, vagy pedig rázott kazángolyó szolgál.

A kávé az utóbbinak belsejében különös rostélyokban ugy pörkölődik, hogy nem maga a tűz éri, hanem csupán a fölhevített levegő. Ez a gőzkávé. Háztartás számára borszesz-lámpás pörkölő-dob célszerü, mert a szesz megmért mennyisége a pörkölés bizonyos fokát megtartani engedi.

Első gőzét ki kell hajtani, sőt, hogy lehetőleg tisztát pörköljünk, előbb megmossuk és gyorsan megszárítjuk. Pörköléssel 15-30%-ot veszít súlyából, de térfogata 30 sőt 50%-kal nagyobb. Ez a súly- és térváltozás szolgál a pörkölés fokának meghatározására. A mokka p. jó, ha 14-15% a súly apadása s a szine vöröses-sárga.

A pörkölés kémiai folyamata még nem egészen ismeretes. Különösen kozmás vegyület (kivált a kávészagu kaffeol) keletkezik, holott a kaffein megmarad. Éter a kávéból vagy 9%-ot von ki; a maradékból csak keserü, barna, zamattalan folyadék főzhető.

A kivonatban kétféle olaj van, az egyik párolgó. Forró viz a kávé 12-37% oldékony vegyületeit a pörkölés arányában oldja.
Első leforrázással 10-12% megy át; ez a jóizű zamatos ital. A későbbi keserü, émelyítő és szorító.

A pörkölt kávé gyorsan megváltozik; ezért szokta az arab meg a hollandus a kávét minden egyes findsának külön pörkölni, törni vagy őrölni. A keletiek a forrázatot ahogy van, ugy isszák; nem szűrik, nem cukrozzák.

A kávé kivonata azért nem ajánlatos, mert éppen elillanó zamatos és izletes vegyületei bomlanak és illanak. A kereskedésbeli kávékivonat forrázata még hamisítatlanul sem kávéízü, sem nem ilyen hatásu. Közepen findsával, azaz ugy 15 gr. kávéforrázat italképen a vér lüktetését gyorsítja s tán ez által hevít; a lélegzés számát csökkenti s a gondolkodásra serkentve az álmot űzi, aminek következtében a munkakedvet ébreszti föl. Hogy az emésztést sietteti, mesebeszéd, sőt inkább lohasztja, de a vizeletet higítja.

A kávézást követő vidámság és higgadtság talán az idegek csillapodásának következménye. De a rendes higításu ital inkább csak az ízlés kielégítésével hat; mértéken felül való élvezéstől szivdobogás, gyors érverés, kedvetlenség, a fejbe vértolódás, reszketés, nyugtalanság, aggódás szokott bekövetkezni. Ezt kivált gyermeken meg az ideges emberen lehet észlelni. Orvosszerül is alkalmazták. A tejszinnel kevert kávé általában elterjedt, tápláló ital. Nyaranta isszák a jeges kávét is.

Nagy kelete miatt gyakran hamisítják. Tésztából formált kávébabot is gyártottak már. De megvallott pótlását sokan keresik. Hazájában az érett gyümölcs húsát aszalva pörkölik hozzá (szakka). Nálunk mint pótkávét sok mindenfélét kináltak és kinálnak.

Rozs, árpa, makk, burgundi répa, murok aszalva és azután megpörkölten kivált az őrlött kávéba kerül, vagy a cikória-kávé hamisítására szolgál.

Egyes helyen az iszapsás mandolái (Cyperus esculentus), a spárgamag, a gyermeklánc és artifiola gyökere, cseresznye, berkenye, bükkmakk, mandola, kukorica, és sok már pótkávé volt divatos. Kávé helyett svéd kávé néven a spanyol csödfű (Astragalus baeticus) meg a Datolya magvait pörkölték. Mint kávépótlékot ma a fügét pörkölve használják. L. Gyöngyösi kávé.

Az abisszinai Kafa város vidékén, talán a kávé hazájában, ősrégi idők óta isszák, de elterjedése csak a XV. sz.-ig vezethető vissza. Az adeni mufti, Dsemál Eddin persiai útjából hozta és imádkozó derviseinek adományozta, hogy a virrasztást jobban győzzék.

A mekkai helytartó Khair bej 1511. tűzzel-vassal akarta kiirtani, azonban már az utódja maga is rászokott és 1534., II. Szolimán idejében, Sztambulban lett ismeretes. Barátai és ellenei egyaránt terjesztették a hirét, ugy hogy a mohammedán világ csakhamar megkedvelte.

Hozzánk a törökséggel jutott el. 1668. Matkó igy fenyegetőzik: - Hátra van még a fekete leves!- Czeglédi István 1670. emlegeti: Ali pasa leülteti s mingyárt az ő szokások szerént való vendégséget indít; és egy-egy fincsal cávét s azután serbetet hozat.
Thököly Imre embere mondja 1683-ban: -Kávém és főt étkem lenne talán nekem-.

A Rákóczi-kor egyik vitéze igy gúnyolja a törököt: -Majd sok török test lesz eves, kiknek nem kell kávé-leves!-
Ámbár kávéházat Mikes Kelemen egyik törökországi levelében említ, divatra jutása nem a Kelet, hanem Bécs elpuhulásának esik terhére vagy javára.

A múlt századból maradt asszony-korholó litánia egyik intelme például igy hangzik: -Te káfé vesztegető, jobbítsd meg magadat!

Faludi 1748. a Nemes-Embert irván le, ezt mondja: - Adjunk tiz órát nyugodalmokra, valami hat órácskát, amig a vendég, caffée és teatrum házakban mulatnak!

Orczy báró is jó bécsiesen irja: -coffé-. Ott 1683. Kulcsicki polgár nyitott először kávéházat. Más országokban is jóformán akkor ismerkedtek meg vele, sőt p. II. Frigyes porosz király monopoliumképen aknázta ki.
Botanikai szempontból 1591 óta ismeretes, amikor Prosper Alpinus leirta és lerajzolta, ámbár Rauwolf a hirét már 1586. hozta Európába. A magvát Clusius 1596. Bellustól kapta, Antwerpenben el is ültette.

A velencei kereskedők 1624. már árulták; 1645. azonban még csak Dél-Itália lakossága fogyasztja. Gyarmati ültetését a hollandiak már 1690. Mekkából Batáviába vitt fácskákkal kezdték. Termését jó sokáig csupán ott bocsátották kereskedésbe, de Európába még csak 1719 óta szállítják.

Az amsterdami füvészkert fácskája 1718. virított és termést érlelt. Egyik bujtását XV. Lajos alatt 1720. Martinique szigetén ültették el s onnan a szomszédba. Brazilia 1762. kapott belőle és 1808 óta a kávét szerteszét küldözgeti. Az árucikk napról-napra jobban terjed.

Azonban az említett két fajon kivül még vagy 30 faja is érdemes a termesztésre, különösen a C. stenophylla és C. mauritiana Lam., sőt még az egészen más nembeli Randia DC. és Tricalysia Rich. is. D.-Afrika Ny-i partvidékén már bő aratást szolgáltat.

A francia és a belga Kongótartomány nagyban kezdi termeszteni. Valamennyi kávénövény s az említett rokona szobáink száraz meleg levegőjében jól díszlik; ha levelét szorgalmasan mossák, még magvat is érlel.


Kapcsolódó oldalak