Erdei humusz

Erdei humusz az alomtakaróból a parányszervezetek tevékenysége folytán alakul ki.

Fő típusai a nyers humusz és a szelíd humusz.

Az ásványi talajon az alom kedvezőtlen bomlási viszonyok közt (savanyú, bázisszegény talaj, nehezen bomló alom, sok csapadék, túlságosan zárt korona) rostos szerkezetű, összefüggő szőnyeggé alakul (nyers humusz). Az erdőtenyészetre ez kedvezőtlen.

Szélsőséges esetben csarabos, áfonyás, rontott állománnyá romlik az erdő.

A könnyen bomló almot kedvező viszonyok közt (jó bázisellátottság) a parányszervezetek szelíd humusszá alakítják, a giliszták és egyéb talajlakó állatok összekeverik az ásványi talajjal.
A szelíd humusz a kedvező erdőtenyészet egyik alapfeltétele.


Kapcsolódó oldalak