Kertészeti lexikon

Dendrológia, Kertészeti lexikon

A fásszárú növények dísznövényként való hasznosításával, szaporításával foglalkozó tudományág. (A fák ipari célú hasznosításával az erdészet foglalkozik.)

Dendrológia - Pallas lexikon

Dendrológia (gör.), a növénytannak egyik ága, a fákról szóló tudomány, de csak azokat a fákat vonja a körébe, melyek bizonyos országban a szabadban természetesen vagy ültetve tenyésznek.

A Dendrologia ennélfogva különféle, mert például a Dendrologia Italica, az olasz enyhébb éghajlat miatt, több fanemre vonatkozik, mint a Dendrológia Hungarica; másrészt pedig amabban oly fajok hiányozhatnak, melyek nálunk a kevésbé forró égalj alatt tenyésznek.

A flórától a Dendrológia azért különböző, mert a flórának bizonyos ideig a faja meghatározott számú, mig a Dendrologia folytonos gyarapodás, átültetés, meghonosítás, valamint uj fajták származtatása folytán egyre gazdagodik s változatosabb lesz.

A Dendrológia feladata az egyes fák helyes nomenklaturáját megállapítani, a szinonimákat kipuhatolni s nem ritkán a nyerészkedő kertésztől származó hamis vagy uj neveket igazi értékökre visszavezetni.

A dendrológus munkája nem könnyü, mert a fák későbbi vagy ritkás virágzásuk miatt sokkal nagyobb fáradsággal határozhatók meg, mint más fűnemü növények. Ezenkivül a fák meg a kerti fajváltozékok évek multával tovább változnak, elfajulnak. Sok fa hosszas tenyésztés folytán is nagy szivóssággal megőrzi eredeti tipusát, más már kevés évtized után elfajul.
A rokonfajok v. fajták közt hybrid termékenyítés is gyakran lehetséges, azután a szám mind jobban növekedik. Némely fának faji természete és bélyege csak évek során végzett vizsgálat utján puhatolható ki, gyakran erre a célra ismételt ültetés és más kisérlet is szükséges.

A műkertész is produkál eltéréseket, de ő a csemetékből mindig azokat értékesíti, amelyek az eredeti alaktól leginkább eltérők, azért mindig változatos piaci anyaga van.

A dendrologus fáskertjében ellenkezőkép tesz. Ő a felnevelt csemeték közt azt kutatja, amely az eredeti alaknak leginkább megfelel, s ezzel a disz- és haszonfák származását is megállapítja. Több fajtát még 10-15 esztendővel ezelőtt csak ivartalan uton tudtak szaporítani; ma magról is elég nagy %-kal gyarapítják.

Az első dendrologiai művet Duhamel irta: Traité des arbres et arbustes cimmel (Páris 1755. 2 köt.); ebben már 250 fa leirása és képe van. Németalföldön ugyanekkor a kertészetnek nagy lendülete lett. Knoop dendrologiája (Leeuwarden 1763, Amsterd. 1790) tudományos áttekintést nyújtott a meglevő anyagról.

Midőn az angol kerteket Németország is utánozta, DNy.-on több, még ma is hires kert keletkezett. Korszakot alkottak a Harbkéban Helmstedt mellett és Weissenstein várában, Cassel mellett (ma Wilhelmshöhe) végzett nagy ültetések. Mindkét helyről egy-egy kitünő munka jelent meg. Duroi 1771-72. adta ki innen az első klasszikus dendrologiát Die Harbkesche wilde Baumzucht néven . Ezt 1785. Moench-é követte Verzeichniss ausländischer Bäume des Lustschlosses Weissenstein címen (Lipcse és Frankfurt).
Moench az é.-amerikai fákat Wangenheim bárótól kapta. Franciaországban Michaux András perzsiai (1782-85) és é.-amerikai (1785-96) utazásából gyarapította az ültetett fák számát. Itt 1801.

Duhamel munkáját másodizben adták ki Nouveau Duhamel cimen (Páris 1801-19, 7 köt.); mig Németországban Kerner 1783. a hazaiakat (Stuttg. 1783-92, 9 füz.); 1796. pedig a külföldieket kezdte ismertetni (Lipcse, 4 füz.). Ebből a korszakból való Schmidt Österreichische Baumzuchtja (Bécs 1792-1822, 4 köt.) és Willdenow Wilde Baumzuchtja (Berl. 1796, 2 kiad. 1811).

A hazánkbeli új fás növények nem külön Dendrologia-ban, hanem Waldstein és Kitaibel Descriptiones et icones plantarum rariarum Hungariae (Bécs 1799-1812) munkájában vagy egyenkint az előbbiek némelyikében jelentek meg.

Hayne 1815. Guimpel-lel és Willdenow-val kezdi a német, 1819. pedig az idegen fákat lefesteni s Dendrologische Flora der Umgegend und der Gärten Berlins (Berl. 1822) cimü munkát is irt. London Arboretum et fruticetum Britannicuma (Lond. 1838, gazdagon illusztrált 8 köt.) a legujabb időkig a legnevezetesebb tudományos dendrologiai tanácsadó volt. Koch Károly Dendrologiája (Erlangen 1869-72, 2 köt.) igen sok anyagot halmozott össze. Legujabb mű E. Köhne, Deutsche D. (Stuttg. 1893).

A dendrologiai anyag az utóbbi esztendőkben szertelenül gyarapodott. Willdenow 1811. még csak 770, Koch csaknem 1400 fajt ismertet. Willdenow óta azonban a fajtákat, a kerti fajváltozékot, és formákat naggyon megkedvelték és szaporították, most ezeket is számítva sokkal több mint 3000 a szabadban is megtermő fafaj v. fajta díszlik. A hazai kerteket Haberle Succinctaja (Pest 1830) ismerteti.