Bodza

Frissítve: 2018-11-10

Bodza (növ.) vagy bodzafa, borzafa, boz, boc és bodzafa (Sambucus L.), a bodzafafélék (Caprifoliaceae) fái vagy cserjéi, kórói, kiváló bélképződéssel.

Pálhátlan átellenes leveleik páratlanul szárnyasok; bogas-sátor virágzatuk egyes virágainak kelyhe csekély, 5 fogú, a kerék alakú párta 5 metszetü, a tövéhez 5 himnő; 2-5 rekeszü magrejtő csonthéjas bogyóvá fejlődik, minden rekeszében egy csüngő maggal.

Az egész föld mérsékelt éghajlata alatt s a forró éghajlat lombos hegyövén vagy 20-féle faja (nálunk 3) terem.

A Fekete bodza (Sambucus nigra L.), fái vagy gyepü-Bodza, 3-9,5 m. magas cserje, néha fa; hosszúcikkü ágainak szürkekérge tele van sötétebb paralencsékkel.
Ötös-elágazású bogas sátorának virága a leveledzés után május második felében bontakozik ki. Virága erős illatú. Bogyója fekete.

A nép e fát különösen tiszteli, minden részét orvosságul használja, úgyhogy valóságos paraszt-patikának mondható, köszvény, láz, orbánc, nyavalyatörés és más bajok ellen, akár az ember, akár az állat számára.
Leghasználatosabb a zöld kérge, virága és bogyója. De a babona is foglalkozik vele.

Júdás is bodzafára kötötte fel magát, még a füle is ottmaradt (l. Judás-fül). Virága és bogyó-íze officinális.
A földi bodza, borzag vagy gyalog-bodza (S. Ebulum L.; Ebulum humite (Garcke) körülbelől méteres karó 5-9 levélkés levelekkel, hármas elágazása sátorral és piros virággal, mely juniustól augusztusig nyilik.

Fekete bogyóját vörös levéért szedik, bort festenek vele. Mindkét bodza gyümölcsét bodza kása vagy borza lekvár néven étkül is főzik csakhogy az utóbbié erős hajtószer.

A hegyi fürtös vagy piros Bodza (S. racemosa L.) termete fanemü, levele többnyire ötös, virágai tojásdad, zöldes-sárga bogban sűrün állanak, bogyója vörös. Április és május hónapban virágzik. Magasabb erdeink disze. Ezt, valamint a gyepü B. hasogatott levélkéjü (petrezselyem levelü Bodza) vagy tarkalevelü faj változékát diszcserjéül gyakran ültetik.
díszcserjék ismertetése >>>



Kapcsolódó oldalak