A Perzsa varázsfa méltóságteljes, közepes méretű lombhullató díszfa. Észak-Iránból származik, rokona a varázsmogyorónak (Hammamelis).
Kezdetben lassan növő, idősebb korában 6-8 méter magas többtörzsű fává, bokorfává fejlődik. Ekkor szélessége kb. 5 méter.
Növekedési erélye lassú, vagy közepes.
Virágai márciusban, a csupasz, levéltelen ágakon nyílnak.
Parrotia persica - Perzsa varázsfa virág
Kérge az alsó ágain a platánéhoz hasonlóan válik le.
A törzséből egész
alacsonyan fejlődnek a vízszintes ágai.
Fiatal levelei bronzos árnyalatúak, majd zöld színűvé válnak. Levelei ősszel sokáig a fán maradnak.
A fa legfőbb dísze leveleinek ősszi csodálatos lombszíneződése, a levelek színe ilyenkor sárga, narancs, bordó és piros árnyalatú.
A fa alsó kérge hámló, idősebb korábana platánhoz hasonlóan lapokban válik le.
Apró barnáspiros virágai kihajtás elött kisebb csoportokban nyílnak, nem feltünőek.
Megél nagy fák árnyékában is, de lombszíneződése napos helyen a legszebb.
A Perzsa varázsfa gyakorlatilag mentes kártevőktől, betegségektől, bármilyen talajban megél és tűri a szárazságot. Ha metszük az ágait, akkor azt tavasszal tegyük meg.
Magot nálunk ritkán hoz, ezétr többnyire zölddugványról szaporítják május végén, vagy június elején. A dugványokat télen a szaporítóágyban hagyják és csak a következő év tavaszán, a rügyfakadás idején cserepezik be.
A szaporítóházban 3-4 alkalommal permetezik, mert rügyei érzékenyek a szürkepenészre.
Perzsa varázsfa levele
Selyemakác, Albizia julibrissin Törökmogyoró, Corylus colurna
